Ma levizsgáztam vezszervből. Oppardon, igekötő nélkül: vizsgáztam. Erről elég ennyit tudni.

De ha már az igekötőknél tartunk, muszáj elmesélnem a múlt csütörtököt. Fogadok egy babakék lakókocsiban, hogy - hisz történik más falrengető dolog kis hazánkban - Te, aki a cikket olvasod, nem hallottál arról, hogy Budapesten járt Henriette Walter. Pedig a hölgy olyan remek előadást tartott a francia nyelv evolúciójáról a Francia Intézetben, hogy még a hozzám hasonló műkedvelő is olyan önfeledten lubickolt a franciásan könnyed előadásmódban, mint egy kisbaba a fröccsöntött teknőben.

Tudtátok-e például, hogy a gall törzsek nyelvében nem volt "p" hang, s ezért Milánó régi neve, a Mediolanum tulajdonképp "Medio Planum" azaz "a síkság közepe"? Vagy hogy a "captiare" szó francia közvetítéssel kétszer is átkerült az angolba (chase, illetve catch) s így némileg vicces, ha a közismert fordulatra (the chase is better than the catch) gondolunk? Vagy hogy a latin eredetű francia szavak többsége a mezőgazdasággal volt eredetileg kapcsolatos? Vagy hogy a színek többsége a germán nyelvekből került be a franciába (pl. blanc - a latinban két szó volt a fehérre; a törtfehér az album szóban, a világos fehér a kandidátus szóban él tovább)? Vagy hogy a marmelade - eredetileg portugál - szó a franciában bármilyen lekvárt, a portugálban birsalmalekvárt, az angolban pedig narancslekvárt jelent? Bár a narancslekvár a régi angol receptek szerint birsalmasajttal a legfinomabb...

Folytathatnám még, de így éjfél felé már nincs erőm leírni azt a mérhetetlen sok információt, amivel Mme Walter gazdagított minket (hozzátéve, hogy kiderült számomra, mi az a ch'ti, vagy megismerhettük a francia sms-nyelvet).

Annyi minden kavarog a fejemben, hogy jobb, ha gyorsan kilépek, mert vinni kell a számokat... legalábbis pénteken ezt vizsgálják drága egyetememen. Úgyhogy most neki is kezdek... Egy ilyen nehéz nap után, akár mondhatnám magamnak ha francia lennék és sms-t írnék: Andris, T1RO :)