Alberto Moraviáról több ízben is írtam már, de muszáj megint. Ismét túl vagyok egy novelláskötetén ugyanis. A "Gyilkosság a teniszklubban" c. kötetet nem maga az író szerkesztette, hanem Lator László válogatta a novellákat - és milyen jól! Persze a legfőbb érdem Moraviáé.

Moravia hősei mindig negatívak vagy gyengék. Esendő emberek. Nincs olyan, hogy egy Moravia-hőssel teljes szívvel azonosuljunk, és az író nem is akarja ezt. Kíméletlenül bánik ő is negatív hőseivel: boncolgatja őket, hajszálpontosan odavezet, ahová szeretné, ha érkeznénk a novella olvasása közben. És ott elengedi a kezünk, és azt mondja: nézd, és mondd el, mit látsz.

A címadó novella egy romlott társaságba vezet, ahol a gátlástalanság gyilkossághoz, s az erőltetett fesztelenség a gyilkosság eltussolásához vezet: az író azt mutatja meg, mennyi durvaságot hoznak elő az emberi hibák azokból, akik tökéletesnek hiszik magukat.

A "Beteg fiú téli napjai" is egy gyenge személyiség eltorzulását mutatják: az elkényeztetett, úri fiú a szanatóriumban lélekben engedelmes követőjévé válik az őt többször megalázó szobatársának, s egy ártatlan lányt is magával ránt, amíg helyzete kilátástalanná nem válik.

A Szakítás egy nagyon rövid pillanatot, Moravia sok novellájához hsonlóan egy döntési helyzetet, egy fordulópontot mutat be: itt éppen azt, hogyan dobja ki egy férfi férjezett szeretőjét, hogy visszaszerezze önnön méltóságát.

"A vidéki nő" című történet is Moravia gyakori témáját mutatja be, a házastársi boldogság lehetetlenségét, sivár egyhangúságát. A főhős kisvárosi lány, aki kénytelen folyamatosan beletörődni abba, amit a sors rendelt neki, egyre kétségbeesettebb kitörési kísérletei ellenére.

A kötet egyik legjobb írása "A fösvény", amelyben csak negatív hősök szerepelnek: az önző, szerelmet kereső ügyvéd, a ravaszul csábító szépasszony, züllött férje és élvhajhász barátai. Mikor az asszony megpróbál kitörni ebből a velejéig romlott környezetből, a fösvénység gátjába ütközik: látnia kell, hogy a szerelmet is felülírhatja az önzés - vagy ez is csak agyafúrt csel egy kitartott szépasszonytól?

Remekül megkomponált dráma "A szélhámosok". Vajon ki a pozitív hős? A félszeg, de szenvedélyében a végletekig elszánt magányos egyetemista? A barátnője és társa fogságából kitörni készülő csúnya örömlány? Vagy a magányában anyáskodó panziótulajdonosnő? Furcsa, de úgy tűnik, a történet végén minden megoldódik; ám ehhez előtte szükség volt a romlottság viharára.

Arra a viharra, ami az azonos című novellában is végig az alapzajt adja. A fiatal építésznek, bár maga is gyenge jellem, meg kell erősítenie egykorvolt menyasszonyát, hogy szökjön meg vele nővére és gazdag szeretője elől, egy olyan környezetben, ahol látszólag minden érv a tisztesség ellen szól.

Bibliai allegória "A zuhanás". A fiatal fiú véletlen elkövetett, de a jellemtorzulás szörnyű árnyékával járó szadista tette súlya alatt vergődő lelkét az menti meg, aki ellen tettét elkövette. Mint Szent Pálnak a damaszkuszi úton, Tancredinek is megjelenik az Úr, hogy kilengése után helyes útra terelje.

Két testvér története "Az otthon, az szent". Mindketten örömlányként keresik kenyerüket, de míg az egyikük nem csinál ebből titkot, a másikuk továbbra is büszke szeretne lenni nőiességére, s ez az ellentét végül végleges szakításukhoz vezet: megint nem tudjuk, ki a jó és a rossz hős, vagy az áldozat.

Telitalálat a háborús szatíra, a "Közelebb a néphez". Azt mutatja be, hogy a háború borzalmaiba beleőrült ember milyen furcsa ember-állat keverékké válik, mihelyt a létfenntartás ösztöne veszi át az irányítást: a társadalmi keretek megmaradnak, de ami alattuk van, már rég nem emberi.

Végül azt a témát, a fasizmusnak élő ember életének megüresedését mutatja be a kötet záró novellájában Moravia, amelyet talán leghíresebb könyvében, A megalkuvóban is boncolgatott: az élete volt és potenciális értelmét is elveszítő volt tisztviselő színpadias véget ér a szétszabdalt tengerparton.

Jó novellák, mindenkinek ajánlom. A XX. századi európai irodalom egyik legnagyobb mesteréről van szó, ebben egyre biztosabb vagyok.