Meghalt Slobodan Milosevic, adta hírül Hága. Most persze jön az özvegy, a testvér, hogy megölték "Slobot", mert nem hagyták, hogy kikezelje szívbetegségét. Tisztán az igazságszolgáltatás szempontjából nézve persze jobb lett volna, ha Milosevic megéri az ítéletét, szóval ha úgy vesszük, Hága lőtt egy szép öngólt. Sem elrettentő erő, sem történelmi igazságtétel, hanem csak egy szép kis szívroham. Azt se felejtsük el azonban, hogy egy utolsó féregről volt szó, aki jogosan volt ott, ahol volt, és nem igazán érdemel drága külföldi gyógykezelésekre való elengedést (jól megaszondva), de még azt a bánásmódot sem, ahogyan bántak vele (luxuscella). Csak remélni tudom, hogy ez az eset nem veti vissza a háborús ítélkezést. Milosevicet egyébként nemzeti hősként tiszteli a szerbek egy része. Ami az ő szempontjukból lehet, hogy jogos, de ez nem érdekel senkit. A háborús bűnös - pestiesen szólva - rohadjon csak börtönben. És ennyi. Megjegyzem egyébként, sok olyan ember van, akit épp abból az okból nem állítanak ilyen törvényszék elé, mert túl sokan és túl sok pénzzel a hátuk mögött gondolják róla, hogy nemzeti hős. Pl. George W. Bush. Mások pedig - mint a terroristák - láthatatlan ellenség. Őket az emberi faj részeinek sem nevezném. Szomorú, hogy az egyik ítélkezik a másik felett.
A mai nap mérlege tehát: egy zsarnokkal kevesebb, a világ tehát jobb lett, bár lehetett volna egy kicsit jobban is jobb...