Ma este koncert a Zeneakadémián, előtte azonban muszáj ajánlanom egy másik Coelho-könyvet is! A címe: Veronika meg akar halni. Ljubljanában játszódik, abban a városban, amit imádok, gyönyörűszép, pont elég nagy ahhoz, hogy lenyűgözzön, és elég kicsi ahhoz, hogy ne nyomjon el. Szóval: Veronika meg akar halni. Valóban meg akarna? Úgy tűnik, hiszen altatókat vesz be, hogy aztán a Villete nevű híres-hírhedt idegklinikán ébredjen. Itt megtudja, hogy már csak napjai vannak hátra, mert szíve károsodott. Ezalatt a pár nap alatt azonban Veronika - a halál közelségét érezve - olyan dolgokat fedez fel magában, amelyeket eddig még csak nem is sejtett, s rájön, talán csak az egyhangúságból menekült. S mivel most már minden mindegy, igyekszik élni. Meglátja szerethető önmagát új barátainak tükrében, megismeri történetüket, belátja, hogy a sorsát mindenki maga irányítja, s csak tőlünk függ, rálépünk-e arra az útra, ami ki van számunkra jelölve. Tudunk-e "őrültek" lenni? És Veronikát megérinti a szerelem is, egy skizofrén fiú személyében, s ez arra készteti, hogy újra átgondolja egykori álmait. A regény legvégén lévő döbbenetes fordulat pedig minket is arra késztet: gondolkodjunk el, hogy mi az az ellenszer, ami segít nekünk, hogy felülemelkedjünk mindennapi keserűségeinken - a halál közelsége, avagy az élet közelsége?