Huh, hát jó ideje nem írtam. Az ok: minden.
Először is: végre kész van a TDK! Egész éjszakás munka után, de végre teljesen kész. Igaz, még konzulensi értékelést várok, de az sokat nem változtathat már rajta. Fél 7 körül már előjött az az ismerős érzés mikor az ember már majdnem a végére ér, de még hajtja a szíve, hogy még, na még egy kicsit, tegyük oda. Húzzunk bele! (Hopp erről más is az eszembe jut, de majd később). Háromnegyed 7 körül pontot tettem a végére, igen ám, de utána meg még a mellékletek... Szóval elfáradtam. Majd elérhető lesz pdf-ben, ha már benyújtottam a zsűrinek ées értékelték. Nekem tetszik :)

Nos hát, húzzunk bele! Szombat: Andrássy út. S. kollégával kb. háromnegyed 2-re értünk a helyszínre, a United zenélt. Pléjbekk. Ez persze nem gond. Az már annál inkább, mikor Pély barna akkor is beszél, mikor elvileg énekel. A tömeget persze nem zavarja, én sem akadnék fenn rajta, ha nem lenne ilyen a természetem :)
Aztán 2-kor "Igen, igen". Rajtam, körülöttem, minden piros. Elöl állunk, bár nem közvetlenül a színpadnál, de a kivetítőknek köszönhetően azért jól látunk mindent. Bevallom, gondolkoztam, hogy elmenjek-e, mert pont ez a "bólogatójános" attitűd az, ami a másik oldalban az egyik legellenszenvesebb. De a hangulat nem ilyen volt, írjon bármit az általam egyébként igen nagyrabecsült Tóta W. Árpád: olyan volt, mintha majálison lennénk. Jöttek-mentek, beszélgettek az emberek, voltak, akik padokon ültek. Juhász Ferenc és Gál J. Zoltán meglepően jól vezette a műsort. Ranschburg Jenő, Kosáry Domokos, Ferge Zsuzsa, Iványi Gábor, mind-mind méltán nagyrabecsült emberek. Nem politikai lózungokat hajtogatnak, az majd a politikusok dolga lesz. Nem: ők arról beszélnek, mi is a köztársaság, és miről is döntünk április 9.-én. A szalonképességről és a szalonképtelenségről. Szili virágvasárnapról beszél, értem én, nyitni kell a hívők felé is. Hiller ugyanazt mondja el, amit hétfőn hallottam tőle a Közgázon. És végül Gyurcsány: ahogyan kell, papír nélkül, érthetően és tisztán beszél. Az más kérdés, hogy amit mond, abban nem sok konkrétumot fedeztem fel, de a stílus, a mondanivaló élesen megkülönbözteti ellenfeleitől. Nem mameluk-gyűlés volt tehát az Andrássy úton, hanem majális. Egy hónappal előrehozva, de ez mindegy. A lényeg, hogy aki ott volt, kellemesen érezte magát. És reméljük, a következő négy évben is ilyen kellemesen fogja.

Vasárnap: nagydíj. (Ja és persze másnaposság a szombat esti buli után) De micsoda verseny! A tavalyi év eseménydús volt, szó se róla. Az idei viszont egy izgalmasabb akciófilmet idéz. Button kiesése, a Toro Rosso szárnyalása, a nagy bukások, nagy előzések... És ami a lényeg: ezenközben egyetlen biztos pont van: a Renault. Maradjon is így! Legyenek izgalmas versenyek, de a végén mindig a kék-sárga nevessen. Egyelőre úgy tűnik, ez lesz :)