Kész, meguntam a Sony töketlenségét, hogy egy alapvetően jó és persze márkás mp3-lejátszót nem tudnak úgy összerakni, hogy ne kelljen állandóan szervizbe járkálni vele. Szóval, mivel váratlanul tizenötezer forint készpénzhez jutottam…

Hopp, álljunk meg egy pillanatra. Hogy honnan is van ez a pénz? Bizony, megváltunk Tatjánától. Ezt szomorú szívvel írom, úgyhogy tessék úgy is olvasni. Tudják, ilyenkor a fejünket balra kell biccenteni és megértően nézni. Egyszóval, Bán, aki Ukrajna óta használta a kocsit – mit kocsit, jelenséget! – elpasszolta, méghozzá az eredeti tulajnak vissza, akivel a százéves üzemben tartási szerződést kötöttük. Lényeg az, innen volt pénzem. Meg hogy nincs többé velünk az öreg Tatjána.

Száz szónak is egy a vége, vettem egy új mp3-lejátszót. Pontosabban mp4, videólejátszás is a funkciók közt van, azért elmondom, hogy művészet ebben az árketegóriában egy használható hasonló termékhez jutni. Nekem egy fél napomba telt a böngészgetés, amíg eljutottam oda, hogy elmentem az Extreme Digitalba és beruháztam erre a kis szerkezetre. Még a próbaidőt tölti, már vannak fenntartásaim, az mindenesetre egy új, üdítő érzés, hogy nem történt meg (eddig) az, ami általában eddig a műszaki cikk vásárlásaim után – jelesül, hogy másnap meglátom ugyanazt olcsóbban, vagy ugyanannyiért egy jobbat.

Lényeg a lényeg, ha valakinek esetleg vannak tapasztalatai (az AVS NanoBlade 512 MB-os modellről van szó), ne habozzon, kommenteljen serényen!