Mansell és Piquet is hasonló volt, és Senna meg Prost is, igen, meg talán Pironi és Villeneuve, bár az elég csúnyán végződött. Egyelőre egész jól rá lehet húzni ezt a sablont a Hamilton-Alonso harcra, főleg, hogy az év elején úgy tűnt, még egy vicces kis reklámot is lehet belőle forgatni, bár mostanában kiderült, hogy sokkal komolyabb dolgok vannak itten, mint hogy ki bírja tovább a szaunát, vagy ki ér fel először az emeletre.

Félreértés ne essék, feltartás, kisebb piszkoskodás a fent említettek között is gyakran volt. Ez adja az ízét a Forma 1-nek. Végül is, hova is lennénk izgalom nélkül - ha már más területeken lehetetlen ezt megkapni, itt van ez. Kicsit még kacagtató is, hogy mindezt egy kétszeres világbajnok kénytelen megtenni egy újonccal szemben. És ha év végén Alonso győz, el lehet intézni egy vállrándítással, helyreállt a rend, ha Hamilton, akkor pedig lehet ujjongani, hogy micsoda csata volt (mert ugye azt senki sem gondolja most már, hogy akár a lúzer Raikkönen, akár Felipe "tizenkettő egy tucat" Massa nyerné a világbajnokságot - Raikkönen az év elején azt mondta, hogy McLareneket mostantól csak a visszapillantó tükrében lát majd; ja igen, csak akkor egy kék zászlót is lengetnek majd hozzá).

Szóval nem ronthatja el ezt egy ilyen botrány sem, amilyen a Magyar Nagydíjon történt. Mert hát mi ebben a gond? Alonso feltartott, Hamilton beszólt, Ron Dennis nem volt boldog. A csapat meg szívott. A néző meg izgult, ez a lényeg. A Forma 1 nem sport, azaz nem csak. Egy külön világ, száguldó szappanopera, és ezért szeretik annyian.

Ami elronthatja ezt az egészet, az az, ha Alonso fogja magát és megfutamodik. Egy kétszeres világbajnok ugyanis nem hisztizhet, nem futhat el. Vagy ha megteszi, kiírja magát a történelemből, örökre. Mansell és Piquet nem futamodtak meg, inkább intéztek Prostnak egy ajándék világbajnokságot. Senna nem futamodott meg, csak mikor már esélye sem volt a McLarennel. Gilles Villeneuve nem futamodott meg, inkább meghalt.

Alonso egyelőre még csak hisztizik: a csapat nincs mellette, nem érzi jól magát, blabla. Ha Michael Schumacher annakidején ezt tette volna, maradt volna kétszeres világbajnok, oszt jónapot. Nagy gazember volt Sumi, de ha valamihez értett, akkor ahhoz, hogy hogyan kell csapatban játszani. Az 1996-ban a kb. a kisvárosi gokartcsapat szintjén leledző Ferrariból pár év alatt versenyképes csapatot pofozott össze (ehhez persze kellett Jean Todt és Ross Brawn is). Alonsonak ehhez képest bagatell a feladata: beleültették a mezőny legjobb autójába, csak be kéne illeszkedni.

Rajta múlik, hogy észreveszi-e az intő jeleket. Ha nem, még akkor is lehet világbajnok, de nehezebb lesz. Amit viszont egyik esetben sem tehet, az a kapituláció. Akkor ugyanis Fernando Alonso marad kétszeres világbajnok, a világ pedig inkább egy Hamilton nevű fiatalemberre fog emlékezni.