Volt szerencsém tegnap, azaz 11.-én, azaz Márton napon részt venni a Márton Napi Újbor Köszöntőn (és bálon) Cegléden. Ezek a száraz tények, ami ott volt, az közel sem nevezhető száraznak - tekintve a sok újbort - s emellett igazi gasztronómiai élményről és társasági eseményről beszélhetünk.

Még a bál előtt a galéria teremben egy kiállítást tekintettünk meg, Ceglédi Arcok címmel, itt híres ceglédiek képei voltak egyébként igen profi kompozícióba rendezve, a dolog érdekessége (és büszkeségre okot adó része), hogy egyik nagyapám is az "arcok" között volt (van).

Mindezekután következhetett a bál, azaz előtte még a - talán - legfontosabb rész: a borkóstoló és a vacsora. A vacsora svédasztalos megoldás volt, ami csak azért volt kicsit zavaró, mert egy elég kis teremben zsúfolódtunk össze, a tányért meg nem nagyon volt hova tenni, pontosabban volt, csak akkor félre kellett tolni az egyébként remek salátákkal teli tálakat, és még így is a mellettem lévő könyökébe ütköztem állandóan.

Ezeket a lényegtelen kellemetlenségeket persze azonnal feledtették a borok és az ételek: a legjobb talán a maceszgombócos libaleves és a zúzapaprikás volt (ez utóbbinak már a leírására is összefut a számban a nyál), de voltak hatalmas hagymás libamájszeletek, ludas kása... és még sorolhatnám. A középpontban természetesen a liba (minden szárnyasok legfinomabbika) állt. Közben a Cegléd környéki és ceglédi borászok adtak ízelítőt boraikból - na ez szintén megért egy misét, ismét sikerült rájönnöm, hogy hiába nem vagyunk nagy borvidék, azért tudnak finom dolgokat csinálni kis pátriámban is.

A bál fél kilenckor kezdődött, borlovagavatással, majd zene és tánc (szalagavató-stílusban) szinte megállás nélkül. A hangulat remek, a bálteremben és azon kívül is. A táncokat csak a borozás és néha egy-egy finomság szakítja meg. Ilyen például a desszert, ami csokiból készült kosárkákba töltött almahab, almaszeletekkel és borhab, tokaji aszúszemekkel. Éjfélkor aztán a katarzis: liba-szentháromság. Ez egy szép adag hideg hagymás libamájat, töltött libanyakat és omlós libatepertőt jelent, zöldségekkel és hajában sült krumplival. Mennyei!

Fél 2 körül elindulok haza, mert másnap (vagyis inkább aznap) korán kelek, pedig legszívesebben maradnék még. Folytatás decemberben egy borvacsorán (?)