Bizony, nem volt elég a konferencia! Szűk két hét múlva miskolci "barátaink" újból hallattak magukról. Két esetből azt hiszem, már lehet absztrahálni, szóval megmondhatom, hogy nagyon nem szimpatikusak nekem ezek a miskolci politológusok, és most még finom voltam és nőies, mint Lendvai Ildikó, ha kormánytaghoz intéz interpellációt.

Szóval a Magyar Politikatudományi Társaság rendes éves közgyűlése volt a színtér, amely egyben a háromévente esedékes tisztújító gyűlés is volt idén. Gyk elmondom, hogy itt az elnököt, az elnökséget és a főtitkárt választják meg a tagok, előzetesen felkért jelöltek közül, és mivel ez egy tudományos társaság, a választás jó esetben tudományos teljesítménye, elismertsége alapján esik erre vagy arra. Mondom, jó esetben, mert miskolci barátaink erre most megpróbáltak rácáfolni.

Nevezetesen egy fiatal, de szakmai körökben tökismeretlen politológus főtitkárrá jelölésével. Ami persze elsőre nem baj, mert hiszen miért is ne jelöltethetné magát bárki, legfeljebb nem választják meg. A gond az volt, hogy Krizmanits úr tett róla (legalábbis ő így hitte), hogy ne így legyen. Nevezetesen beléptetett és lehozatott egy jó csomó miskolci hallgatót, valamint szórólapokat a fényképével (!), és kortesbeszédet akart tartatni, amiből hatalmas vita keveredett, Körösényi elnök úr egyébként jogos felháborodásával összekötve. Mert ugye ne keverjük össze a szezont a fazonnal, ez nem egy pozíció, nem egy kapcsolati tőke, hanem egy (megtisztelő) feladat. Ahol tényleg nincs helyük az ilyeneknek mint Krizmanits.

A szavazás után tehát nem igazán lehetett tudni, mi lesz ennek a következménye, így kissé ideges hangulatban telt az ebédszünet, de végül győzött az igazság :) , és a miskolciak meggyőző vereséget szenvedtek, csak Fricz Tamás jutott be az elnökségbe, de ő még mindig jobb, mint Simon János (valamit valamiért, ugye...). Krizmanits úr pedig - úgy gondolom - ezek után egy időre eláshatja magát.

Áttérve a szakmai részre: az előadások három óra alatt több szakmai pluszt adtak mint az egész december elejei konferencia együttvéve.

Elsőként Szabó Márton, az idei Bibó-díjas előadását hallgattuk meg "Ellenfél és ellenség a politikában" címmel, ahol a professzor úr röviden bevezetett minket a diszkurzív politikatudománynak a magyar politikai szembenállással kapcsolatos kutatási területébe, és rámutatott azokra az okokra és tevékenységekre, amelyek a politikai ellenségkép kreálásához kapcsolhatók.

A szavazás után következett a "Forró Ősz" c. vitasorozat, három előadóval. Elsőként az eseményeknek az alkotmányos válság - pénzügyi válság - politikai válság - morális válság négyszögében való elhelyezéséről hallhattunk egy pár szót (amelynek végével - a morális válság értelmezésével - mélyen nem értettem egyet, a többi rendben volt), majd G. Fodor Gábor előadása következett az esztétikus politizálás Burke-i értelmezéséből kiindulva a reprezentáció mai értelmezésének problémáit és azok megoldásait keresve, tehát politikai filozófiai oldalról boncolgatva a XXI. század egyik - egyébként világméretűen nagy - problémáját, a reprezentációnak a reprezentáltakhoz való kapcsolódását; végül a válság jogszociológiai oldalát ismerhettük meg egy - sajnos a nevére nem emlékszem - jogász-szociológus előadásában. Mindezek után pedig érdekes vita alakult ki a résztvevők között a történelmi hullámokról és '56 értelmezésének problémáiról.

Mindezeket összevetve azt tudom mondani, hogy egy szellemileg felfrissítő élmény volt ez az egész (pláne a vizsgaidőszak közepén) - és hogy a miskolci szervezésű dolgoktól a jövőben tartózkodom. :)