Pótlás következik, hölgyeim és uraim, minden pótlólagos bejegyzést július 1-jére dátumozva, úgyhogy kéretik nem meglepődni. Sok lesz.

----------------------------------------------------------------------

Nemrég a Híradóban volt szó egy településről, aminek a nevén egy órát nevettem. Kunbaja. Aki nem érti, mi ebben a vicces, mondja ki, ha még akkor sem, akkor keressen rá a Youtube-on a "Kumba Ya" kifejezésre, most nincs kedvem be is linkelni. Nem tudom, a kunbajaiak mennyire tartják viccesnek saját magukat, én mindenesetre eléggé.

Ezt csak azért ebben a postban említem, mert van még más is, amin legalább ennyit röhögtem, persze más tészta. Mi, politológusok - na jó, politológushallgatók - miután komoly dolgokkal foglalkozunk, néha jól esik, ha szakmán belül esik valami nevetséges. Ez szerencsére gyakran előfordul vén kontinensünkön, elég csak a cigányozó, betelefonálóként kiabáló Basescura, vagy úgy egyáltalán az egész román belpolitikára gondolni; de itt van még a pojáca Berlusconi, az impotens csehek, vagy a félhülye ikertornyok által uralt Lengyelország; esetleg az albán belpolitika.

De ez most máshol történt. Lezajlott, ugye, a francia törvényhozási választások második fordulója. Ehhez kapcsolódik a történet.

Ha annak idején minden Jacques Chirac elképzelései szerint alakul, most Alain Juppé lenne a francia elnök neve. Röviden áttekintve az úriember karrierjét, látható, hogy simán haladt előre Chirac védőszárnyai alatt: az RPR főtitkára, külügyminiszter, majd Chirac miniszterelnöke. Itt jött az első baki, Chiracnak ugyanis elég erőteljes elképzelései voltak a francia jóléti állam megreformálásáról, és ezeket, ugye, Juppének kellett a nyilvánosság elé tárnia. Így hát AJ az Ötödik Köztársaság legnépszerűtlenebb miniszterelnökeként végezte, és lemondásra kényszerült, amivel egyébként Chirac sem járt jól, mert az 1997-es nemzetgyűlési választásokon elvesztette a többséget, és megkapta a szocialista Lionel Jospint a nyakába.

Juppé azért nem csüggedt, bár ezzel a húzással egy időre tagadhatatlanul kikerült a pixisből, de maradt Chirac mellett, és 2002-ben, mikor Le Pen ellen kellett összefogni a mérsékelt jobbosokat, AJ bábáskodott az egységes jobbos UMP megszületésénél (amely párt, ugye, halomra nyerte a választásokat azóta is - leszámítva az EU-alkotmányról szóló népszavazást). Sőt, a párt első elnöke is lett.

Ekkor jött a második mennykőcsapás. 2004-ben kiderült, hogy az RPR elnökeként Juppé még anno feketén vett igénybe közvagyont a párt kampányához. Ebben nyilván más funkcik is benne voltak, de AJ-n csattant a legnagyobbat a törvény ostora, és egyszeri fellebbezés után 14 havi felfüggesztettre és egy éves közügyektől való eltiltásra ítélték. Tehát megintcsak mennie kellett egy szárnyalóban lévő párt elnöki székéből. De ha nem is lett volna az eltiltás, akkor sem lett volna a legszerencsésebb egy sikkasztásról elhíresült, amúgy sem népszerű politikust pátyolgatnia Chiracnak. Ekkor jött a képbe Nicolas Sarkozy.

Az eredmény ismert, Sarkozy ma Franciaország elnöke. Juppé meg az elmúlt három évben az egy év letelte után, 2006-tól ismét Bordeaux polgármestere lett, és nemzetközileg elismert környezetpolitikus. Úgyhogy kapott még egy esélyt. Sarkozy miniszterelnöke, Francois Fillon kormányában lett környezetvédelmi miniszter, protokolláris rendben a kormány második embere.

Jött aztán a nemzetgyűlési választás. Az első fordulóban Sarkozyék nagyot nyertek, valószínűsíthető volt, hogy a belharcoktól meggyengült, erőtlennek és elavultnak tűnő szocialisták nem fognak visszavágni (azért a vague bleu elmaradt), Francois Bayrou új jobboldala pedig épp, hogy el nem tűnik a süllyesztőben. Az első forduló mámorában Fillon kijelentette, hogy aki a kormánytagok közül jelölt, és a második fordulóban megbukik, annak ezek után mennie kell.

Át is mentek mind.

Kivéve egyvalakit.

Alain Juppét.

Szegény Alain, harmadszor is felküzdötte magát a viszonylagos csúcsra, és a harmadik mennykő csap belé. Ráadásul nem is kapott ki sokkal, nem sokkal több, mint másfél százalékon múlott a dolog, egy olyan körzetben, ahol ráadásul, ugye, AJ a polgármester.

La blague, c'est cela. Ennyi a vicc.

Mivel hatvankét éves, nem hiszem, hogy még egyszer megpróbál a csúcsra jutni. Legalább megkíméli magát egy negyedik ilyentől. Vagy ha mégis megpróbálkozik, talán választhatna megának egy magyar származást... Sarkozynek bejött a Nagy-Bocsa. Lehetne mondjuk Alain Juppé de Kunbaja.