Tegnap este összehangolt támadást intéztünk a jóízlés és az agysejtjeink ellen. Nem is részletezném, mind a kolléga úr, mind én hatalmas formában voltunk. Na meg az egész társaság. Ami ott volt, szavakkal nem leírható (na persze mi - vesztünkre - megpróbáltuk). Még egy pár ilyen este, és a Pánikszobából sem marad sok minden. Tegnap tovább bontottuk a kis ingatlant, fogassal a falnak, na és a szokásos párnák, aminek valami stilizált váza esett áldozatul, persze az én kezem tiszta, én csak akkor törtem tovább, mikor már sok darabban volt :) A szoba szerkezetéből mondjuk sokat nem von le a dolog.

Kis városom fő nevezetessége - az egyetlen ingyenes magyar nyilvános vécén kívül - a MaxiBurger. Hol máshol lehet elfogadható áron jóllakatni egy C kategóriás nehézipari befogadóképességű gyomrot? Természetesen a falusi hamburger a legjobb, és külön megvan a hangulata annak, ha hajnali négykor esik be az ember, mentális ítélőképességének nem teljes tudatában. Ennek ellenére előfordulhat olyan, hogy az ember igazat mondana, de bizonyos okokból mégis hülyén veszi ki magát, és kételkedésre adhat okot. Ilyen volt tegnap (azaz ma), mikor a pultos lányokat egy nálam három számmal nagyobb, divatjamúlt, kigombolt öltönyben, ami alatt semmi sem volt, arról próbáltam meggyőzni, hogy bár lehet hogy nem hisznek nekem, de komoly ember vagyok komoly munkával.

Ezek után lehetnék kifinomult, művelt, amilyen általában, de ma egyetlen összeszedett postot se várjon tőlem senki, nem olyan nap van :) Na persze lehet, hogy estére megváltozik a helyzet, úgyhogy addig is... vegetáció.