A TDK-díjkiosztó. A meghívón az áll, hogy ünnepélyes díjátadás, plusz fogadás. C.-val nagy vita előzi meg a dolgot: együnk, vagy ne együnk? Én szkeptikus vagyok, az ilyen fogadásokon általában 3 szem pogácsa szokott lenni a kaja, plusz egy kis pezsgő. Végül ezért úgy döntünk, hogy eszünk. A díjkiosztóra egy kicsit késve érkezünk, amelynek következtében némileg feszegetni kell a hármas előadó ajtaját. Végül aztán bejutunk. Van olyan szekció, ahol mindenkinek kiszúrták valami díjjal a szemét, aki bejutott a szóbelire. Van olyan is, ahol nincs első helyezett, csak második meg harmadik. Olyan is van, ahol csak két helyezett van. Érthetetlen. Persze a TDK eseményei után eszünkbe sem jut logikát keresni.
Kis meglepetésként ér, mikor kapok egy különdíjat (eddig erről szó se volt). Legalább lesz mit kitenni a falra. A szakmai részével pedig úgyis tovább foglalkozom majd. Első lépésben választásitörvény-reformtervezetet készítek. Szabadidőmben.
Ja és a fogadás! Hát igen, első pillantásra csak a pogácsákat láttuk, aztán kiderült, hogy egy hatalmas svédasztal van, külön desszert-szekcióval, meg sok-sok pezsgővel. Na mindegy, ilyen az én formám... mostanában.