Nostehátakkor kéremszépen mi is volt ez a Prodigy koncert??? Még mindig nem tértem egészen napirendre fölötte... :)

Kezdjük az elején: egykor indulás vonattal, aztán sorbaállás jegyért (miközben kétszer akarnak ránk sózni hamisítványokat), majd a villamossal meg a HÉV-vel a Filatorigátig. Meg kell jegyezzem, természetesen már az odaúton forr a hangulat, egy üveg pezsgő elfogyasztása meg is történik, mintegy előre ünneplendő azt amit ekkor még csak sejtünk, de ami be is igazolódik minden ízében.

A HÉV-en majdnem megtörténik az, mint egykor az éjszakai buszon, mármint hogy odacsukják valamelyik testrészemet (akkor konkrétan a fejemet, most több mindent is majdnem). A Filatorigátnál már igen érezhető a Sziget-feeling, agyhalott punkok fekszenek az út közepén, de valahogy ez itt már nem furcsa.

Beljebb keveredünk, és a többiekkel való találkozás után felmérjük, hogy vajon mit is fogunk itt csinálni este 6-ig (amikor is a Magna Cum Laude játszik). Több lehetőség is van a pakliban, ám végül - ki tudja, miért - a maratoni sörözést választjuk a Nagyszínpad mögötti VIP-részlegben (mivel ugye, média...).

Fogynak a sörök, sűrűn nevetünk a programból előtűnő zenekarok nevein (Kiégő Izzók, SzegényAnyámHaLátna, stb.), majd páran elindulunk kajálni. A Bandi által ajánlott hotdog tényleg megéri, már ha a benne szereplő összetevők mennyiségét, és azok beszerzési árát nézzük. 400 forintért ugyanis kapok egy akkora böszme nagy "hotdogot", hogy ihaj. Azért idézőjelben, mert kicsit könnyelműen mindent kérek bele amit csak lehet. Így aztán egy hatalmas nagy saláta lesz, amelyben mellesleg van kifli és virsli is. Azért megeszem, méghozzá olyan szépen, hogy néhány német csaj le is fényképezkedik velünk.

Mindezek után irány a Pesti Est színpad, hiszen ott a Magna Cum Laude! Sajtós karszalagunkra nyílnak az ajtók, és mi rögtön le is kezelünk a fiúkkal, akik nem hiszik el, hogy annyira rajongunk értük, amennyire. Fotó, majd egy boroskóla, és kezdődik is a koncert! A létszám családias, de a hangulat eksztatikus. Vidéki Sanzon és Lehet, hogy eltört egymás után - ez a lényeg nekünk. Aztán a Vidéki Sanzon még egyszer. Ők meg látszólag jelentősebb mennyiségű alkohol után nyomják a színpadon :) Készek vagyunk!

Mindezekután vissza a VIP részlegre, de itt már nem maradunk sokat, hiszen ahhoz, hogy a Prodigy-t elölről nézhessük meg, már az Anima Sound System koncertet is meg kell nézni az első pár sor valamelyikéből. Végig is unatkozom az Animát (a többiek vegyesen: ki pörög, ki nem), majd háromnegyed óra szünet következik, de már lehet sejteni, hogy mi lesz utána, mert tulajdonképpen a körülöttem lévő emberek tartanak meg. Mozdulni sem lehet. Sűrű "fúbazeg", mikor a hangszereket és egyéb összetevőket pakolják fel a színpadra. "Nem baj, legalább szépen halok meg" - szól valaki.

És háromnegyed tízkor durr bele! Ami ezután történt, azt szavakkal le sem lehet írni. Más kérdés, hogy nem is nagyon tudtam, hol vagyok. Később hallottam, hogy könyökkel előre védtem magam, de még így is csoda, hogy megúsztam csonttörés- és veseleverés nélkül a dolgot. Kábé 5 percig bírtam így, és utána, mikor rámesett valaki én meg elterültem a földön és fél percig magamról sem tudtam (szerencsére utána felhúztak), úgy döntöttem, kicsit lehet jobb lenne távolabbról.

Még jó, hogy onnan is kitűnően láttam a színpadot, plusz a kivetítőt. Amúgy többen is hasonló élményekről (halványokról - szar szóvicc) számoltak be... :) És akkor jöttek a nagy slágerek: No Good, Firestarter, Spitfire, Smack my bitch up... és még sorolhatnám. Keithék már bőven az 50 felé járnak, de a rohadt életbe is, nagyon tudják nyomni. Valami félelmetes, iszonyatos, orbitális zőzda ment végbe a színpadon - és a színpad előtt is. És félelmetes hangerővel!

Én a végére feküdtem ki, mikor az Out of space szólalt meg. Nem tudtam mi hiányzik, és tessék!

A koncert után egymás keresése, majd "üljünkle, üljünkle" és "fúbazeg mivoltez" ment sűrűn, majd egy-egy boroskóla elfogyasztása után Bandiék sátra felé vettük az utat, ahova önkényesen bevettük magunkat :) (3 személyes sátorba négyen, ebből egy ülvenyaló meg egy kiskontinens), de azért megpróbáltunk aludni - amelyet azért néha megzavartak a sátor gazdái.

Háromnegyed háromkor usgyi, vissza a Nyugatiba, busszal, hozzáteszem hogy ekkor már tényleg elég fáradtak voltunk, amit jelzett a szinte bármin való röhögés, és a nyűgösség érzése is, amit csak szított a helyi, mindenhol jelenlévő, picsogó kislányok hangja.

A Nyugatiban a következő párbeszéd játszódott le köztünk és egy szemmel láthatóan partiból jövő srác között:

- Sziasztok, Ceglédre mentek?

- Igen

- Ó, az jóóó, az nagyon jóóó, akkor szólok nektek, hogy Kőbánya Kispesten csatlakozik hozzánk... Tomori Pál és serege!!! És megyünk felszabadítani Cegléd várát. A kurucokkal! De vigyázzatok... Matuska Szilveszterre!!! Mert fel akarja majd robbantani a vonatot. Meg lehet ismerni, ilyen nagy punk hajú csávó, egy bombával a mellkasán.

- Jó, rendben, figyelünk, vigyázunk!

A gáz az egészben az volt, hogy ezt az egész vonat végighallgatta előzőleg, mert mikor végigmentünk a vonaton, már felkapták a fejüket a Tomori Pál névre... :) Hát, Tomorival nem találkoztunk, viszont jót aludtunk hazafelé. (Alvás-pózok: Süvi: a fejbelőtt; Sethyx: Rodin - Gondolkodó; Hidi: minden szóba jöhető póz; én: rázkódó-röhögő). 

Aztán mentünk hazafelé, aludni, ámbár én úgy fel voltam pörögve, hogy még sokáig nem tudtam. Hát igen, mit tesz a Sziget, ugye... Jövőre, ugyanitt!