Ma bejelentette visszavonulását Michael Schumacher. Nem tudom, sírjak, vagy nevessek a híren, mindenesetre örömömben teszem, bármit is teszek.

Vitathatatlan, hogy a sportág egyik nagy alakja vonult vissza, és némiképp űrt hagy maga után, de bármennyire is nem értenek ezzel egyet sokan, sok igazság van abban, amit Alonso mondott: a sportág - ha nem is "a" de mindenképpen egyik - legsportszerűtlenebb alakja távozik. Aki nem hiszi, nem látta, vagy vitatkozna, járjon - de mindenesetre olvasson - utána. Számomra már hívó szóvá váltak ezek a dátumok (és nyugodtan hozzáírhatjuk 2006 Monte Carlot is).

Ami meg azt illeti, hogy Alonso mit mondott, igen, valóban nem szokás ilyeneket mondani, ha egy sport-sztár visszavonul, de ez az ő véleménye - miért ne mondhatná? Végülis, sok dologban igaza van, pl. a Massa-afférban is, amelyet már Ecclestone is hazugságnak bélyegzett.

Ráadásul nem alaptalan a gondolat, hogy a FIA megpróbálja szándékoltan Schumi kezére játszani a vb-címet. Amelyet ő - remélhetőleg - nem akarna. Amellett, hogy a fentiek mind igazak, Schumacher sok szimpatikus dolgot tett az elmúlt években - ebből csak keveset a versenypályán.

A tisztességes visszavonulás nem csak azt jelenti, hogy az ember bajnokként vonul vissza. A csúcson való abbahagyást Schumi már elszúrta. Onnan már elindult lefelé. Ez az utolsó pillanat, hogy bizonyítsa, megérdemelte címeit.

De "A Legnagyobb" soha nem lesz. Az megmarad Ayrton Sennának.