A bejegyzés címe azért ez, mert a film eredeti címe is ez, bár Magyarországra "Cukorfalat" néven hozták be. Ismét egy példa a filmcímek rossz fordítására. Sajnos nem ez a film legnagyobb gondja. Hogy is kezdjem? Én szeretem a művészfilmeket, de ez nem az. Vagy de. Vagy nem is tudom. Alapsztori: kislány és pedofil fotós találkoznak, kislány elmegy fotós lakására, majd fotós összeesik, és kiderül, hogy a kislány gonoszabb, mint hinné, s egyfajta filozófikus bosszút áll rajta, az összes tőrbe csalt kislány nevében. A film emellett rendkívül brutális, van itt erőszakos verekedés, elektrosokk, színlelt herélés, pisztoly, akasztás... Az érdekesség talán az, hogy az ember nem tud mit kezdeni a fotóssal. Először nem sajnálja, aztán mégis, végül mégsem. Mondhatni, aprólékosan építkezik erre a rendező. A brutalitást a közeli felvételek csak fokozzák, a film mégsem lesz jó. Amellett ugyanis, hogy életszerűtlen (ez végülis még nem lenne baj, mert művészfilm vagy mi), az ember sokszor nem érti az események mögött meghúzódó okokat, és bizonyos motívumok is lényegtelenek. Annak ajánlom a filmet, aki hozzám hasonlóan hümmögni akar utána. Nem rossz, de nem is jó. Kemény. Mint a keménycukor.