Sokat nem kommentelnék ezügyben, csak annyit, hogy Boldog Új Évet meg hasonló szokványos mindent (különösen vicces ez így, hogy január 28.-án írom pótlólag). Életem egyik legfajinabb szilveszterén vagyok túl, és újévi fogadalmakat nem teszek, mert hülyeség (az első dolog amit megfogadtam, hogy leülök másodikán blogolni, erre tessék).

Jellemző a mi kis társaságunkra, hogy míg a 2005-ös évet egy raktárban búcsúztattuk, most egy bútoráruház pincéjében harsogtuk a Himnuszt éjfélkor, méghozzá jó sokan, pontos számot tippelni sem merek.

Hazafelé belebotlottam (szó szerint) egy úriemberbe az utcánkban. Fel volt öltözve, ápoltan nézett ki, jól szituáltnak tűnt és jólfésültnek tűnt. Egyetlen probléma volt vele: vízszintesben tartózkodott, az utcakövön.

Miután kb. annyit értem el a keltési kísérlettel mint székházvédő a vízágyúval, kihívtam a mentőket. Nem tudom, mi lett az úrral, miután bevitték, de a mentősök elég vicces kedvükben voltak (vagy éppen hogy nem abban, ezt nem tudtam megállapítani), szóval csak drukkolni tudok.

Az este folyamán sok fogyott megint nagyapám csodájából, a limerickes diós ágyaspálinkából, aminek azért ideírom a receptjét, ha legközelebb valaki rákérdez, megadom a linket és szevasz. Szóval kell fogni egy demizsont és egy adag pálinkát. A demizson aljára kettévagdosott és kiszárítot zöld diót kell rakni, literenként kb 20-25 felet. A patikában lehet kapni kámosgyökeret, fogalmam sincsen, mi ez, de állítólag kell bele egy csipet. Ahogyan egy kevés kinin is, tényleg csak az íze kedvéért, mondjuk 5 literhez kell egy késhegynyi. Kétliterenként egy narancs teljes héja lehántva, egy marék szegfűszeg és 5 literhez egy zacskó fahéj. Ezt mind dúrjuk bele a demizson aljába, ez lesz az ágy. Erre fekszik rá a pálinka, azazhogy fektetjük. Ha megvolt, három-négy hétig kell így pihennie, s utána le lehet szűrni. Ízlés szerint cukrot is lehet bele tenni, de szerintem elrontja. Szóval íme. Mindenki csinálhat otthon, de az igazi azért mégis a ceglédi, nagyapám-féle.