De csak azért, mert ezúttal van is kit. A vizsgaidőszakra sok szót nem érdemes vesztegetni, úgy tűnik, kimásztam a gödörből, 4,33 – 3,59 – 3,50 – 3,25 után 4,25. Ráadásul néhol még vicces is volt a vizsgázgatás, többek közt Szávay tanár úrnál (BCE-sek ismerhetik), akinek úgy sikerült elmagyaráznom, hogy mi az a Norfolk-négyes, hogy én sem tudtam. No persze nem véletlenül rádiós az ember, ha tud dumálni, miért ne használja. Sorolhatnám még, a pánikszerűen megírt számviteltől a tökéletesre sikerült nemzetközi jogig vagy politikatörténetig, de nem teszem, mert a bejegyzés címéhez is alkalmazkodni kell.

Szóval, év elején szóltak, hogy ha Hámori Balázs az összehasonlító gazdaságtan felelőse, ne vegyem fel, mert abból jó nem sülhet ki. Példaként fülembe jutott egy olyan eset, amikor egy csajt, aki kettes helyett hármasért ment hozzá pontokat keresni a vizsgában, megbuktatott.

Nekem majdnem hasonló élményeim vannak. Első negyedéves: egyes. Második, amit nem ő javított: négyes. Megjegyzem, kb. ugyanannyit tanultam mindkettőre, ráadásul az utóbbi a bécsi út, a számvitel-vizsga és egyéb hasonlók környékén volt, tehát arra időm sem igazán volt. No, nem baj, gondolja ilyenkor az egyszeri diák, majd az összevonton. Itt már aztán tényleg a kisujjamban volt az anyag, hiszen nem először néztem át, erre mit ad Isten (azaz inkább a tanszékvezető úr)? Egy kegyelem-kettest. Először leesett a pulzusom, annyira elképedtem ezen, majd mikor reklamációkkal fordultam Hámorihoz, a következő válaszokat kaptam: „Hát ez jó amit ide írt, de úgy látom, nem nálunk tanulta, úgyhogy nem adok rá pontot.” Vagy: „Ez itt nem pontosan így van a könyvben, adhatnék rá pontot, de nem adok”.

Biztosan érezte már mindenki úgy, hogy úgy a fejébe tolul a vér egy ember láttán, hogy el kell szaladnia, ha nem akar nagyobb balhét. Én is ezt tettem, fogtam az indexet és köszönés nélkül kirohantam az ajtón, amit utána műveltem, azt már nem mesélem el, de lehet találgatni.

Az egyetem eddigi legviccesebb vállalkozása volt ezután direkt megbukni a javítón, hogy legalább az átlagot ne húzza le. Ennek a 4 kreditnek a hiányát kibírom. És szolgáljon ez intő jelül minden jövendő összhasos számára. Mert ugye az nem merült fel senkinek hogy minden tantárgyam meg tudtam tanulni 4-esre vagy 5-ösre, csak épp ezt az egyet nem sikerült? Hát ezért kiáltok „J’accuse”-t.