Áfát csalni igazából mindenki szeretne. Ezért hát dühítő, ha valaki szemrebbenés nélkül, és a lebukás minimális esélyével teszi ezt. Még dühítőbb, ha valaki mindezt a fehér gazdaság szószólójaként teszi (tudjátok, az az eset a vízzel meg a borral). Alapvetően jól érezte hát meg az MDF, hol kell belerúgni az SZDSZ-be, csak a hogyant szúrta el.

Mert hát miről is van szó? Kóka állítólag zsebbe fizetett valamit valamikor egy étteremben. Az MDF szerint a pártelnökké választása utáni partit a Columbusban, de aztán lehet, hogy nem is ott, és nem is akkor. Sőt, lehet, hogy nem is Kóka! Ez persze mondjuk azóta elég biztossá vált.

Kóka aztán hirtelen előkap egy számlát, amin a dátum és időpont szerint még 17 órával pártelnökké választása előtt ünnepelt, ami minimum gyanús. Ezután ismét csak hirtelen hárman is ugyanazzal a magyarázattal állnak elő a számlával kapcsolatban, mármint hogy a dátum az asztalnyitást, az időpont az asztalzárást mutatja. Ez, amellett, hogy hülyén hangzik, ráadásul még az APEH egyik állásfoglalásával is ütközik, tehát máris nem tiszta a dolog. Főleg azután nem, hogy kiderült, a Columbusban nem is úgy néz ki a számla, ahogy. Sőt, az a bizonyos számla nem is számla, hanem nyugta.

És ráadásul benne van itt mindenki, kérem szépen, étteremtulajdonostól kókista szadeszesen keresztül éniszteri tetkárig, oppardon miniszteri titkárig. Gyanús ez, a számla/nyugta óta. Si tacuisses, philosophus mansisses, János.

Fodor Gábor pedig vérszagot érez: "Ha bebizonyosodik, hogy igaz a Manager Magazinban megjelent történet, azt feltétlenül jóvá kell tenni, a számlát rendezni kell, a politikai következményeket pedig levonni" - mondja, tehát adott esetben Kókát is gyorsan levonni az SZDSZ-ből. Szimbólumok: milyen számláról van szó? Ki felé? Hiszen ebben az esetben számla nem is létezik, állítólag. Más számla van itt: a választók, az államkincstár, stb. Fodor már kampányolna.

Torun Dewatt és David P. Myatt tollából jelent meg egy cikk nemrég a Review-ban a miniszterelnökök hozzállásáról a botrány által szennyeződött miniszterekhez. Az elemzést alkalmazva erre a helyzetre, Fodor nem a levegőbe beszél, Gyurcsánynak azonnal ki kéne rúgnia Kókát, egyrészt a zéró toleranciához közelítő "védelmi politika" szükségessége miatt, másrészt pedig a kabinet viszonylagos homogenitása miatt (a miniszterek aktivitása és tisztulási képességei szempontjából), ami a szerzők játékelméleti modellje szerint azt eredményezi, hogy egy védelmi politika nem lehet hiteles. Kóka persze vezéráldozat lenne, de Gyurcsánynak törekednie kell a haszonmaximalizálásra a reformok szűken vett területén kívül, hogy ellensúlyozza az elkerülhetetlen népszerűségvesztést. Ebbe nem férne bele Kóka megvédése, abban az esetben, ha bizonyossá válna a vádak igazsága.

A gond az, hogy ez még nem botrány. Nem is lesz az, amíg számlákról, nyugtákról, asztalnyitási- és zárási időpontokról van szó. Át kell alakítani az üzenetet ahhoz, hogy elérje a választópolgárok többségének az ingerküszöbét, interpretálni kell valakin vagy valamin keresztül. És erre nem Dávid Ibolya vagy Herényi Károly a megfelelő ember, mert kimondottan viccesen hangozna az ő szájukból az a fajta vádaskodás, amelyet pont ők ítéltek el nem is olyan régen.

Nem kérem, ehhez Szíjjártó kell, meg Deutsch. Vagy egy véleményformáló réteg, aki dekódolja a hétköznapi diskurzus nyelvére: "kedves választópolgár, ott fenn megint loptak valamit".

Az MDF-nek hiányzik a Fidesz. Sajnos, ezt kell mondanom.