Két gyöngyszem a Brit Szigetekről. Az egyik szomorkás, a másik nem. Az egyik a múlt héten hatott meg, a másik most mosolyogtat meg. Így, rendre.

Először a "nehezebb". William Shakespeare, LXI. Szonett, Szabó Lőrinc fordítása

Te akarod, hogy képed nyitva tartsa
A fáradt éjszakán nehéz szemem?
Te kívánod, hogy szenderem rabolva
Gúnyos árnyaid játsszanak velem?

Szellemed küldöd messziről utánam,
Hogy tetteimet fürkészd, és elég
Züllést és szégyent találj a barátban,
Féltékenységed célját, s jogcimét?

Ó, nem; szeretsz, de annyira nem; álom
Csak a saját szívem miatt kerűl;
Saját hű szívem zaklat: érte játszom
Virrasztót, őt téve meg őrödűl.

   Álmom én itt, te máshol veszted el,
   Tőlem messze, másokhoz túlközel.

Íme. De ezután jöjjön egy olyan dal, ami sokkal jobban megfelel az e heti hangulatomnak: Molly Malone, az előadó Barry Dodd