Az elmúlt napok, hetek eseményei kapcsán nekem is muszáj megszólalnom a - szerencsére - alakulóban lévő társadalmi vitával kapcsolatban a melegek jogait illetően.
Szeretném már az elején közölni, hogy félreértés ne essék: amikor a melegek a házassághoz való jogukat követelik, az nem jogkiterjesztés, ennek megadása nem egy kegy a társadalom részéről, hanem egy jogsértés megszüntetése lenne, amit minél előbb el kéne intézni. Ugyanis az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata óta (tehát a nagy francia forradalom óta) a jogok szellemiségét elfogadó államokban (magyarul minden, magát modern jogállamnak tartó országban) jogsértő az, ha olyan jogokból zárnak ki embercsoportokat, vagy individuumokat, amelynek gyakorlása nem korlátozza mások szabadságát. Ez pedig éppenséggel nem akadályozza. Ezért tehát - ahogy Tóta W. is írja - mindazoknak, akiket ez nem érint közvetlenül (tehát a melegeken kívül) senkinek semmi köze hozzá. Nincs köze hozzá sem a pápának, maximum nem szentesíti az esküvőt, megteheti (a homoszexuális párok meg nyugodtan otthagyhatják az egyházat, ha úgy tartja kedvük), sem a habzó szájú idióta Semjén Zsoltnak, sem az általában a lecsúszott senkiháziakat képviselő Jobbiknak, sem a társadalom azon részének, akik kővel meg sörösüvegekkel mennek megdobálni az egyébként a melegek közösségének szintén nem sokat használó pride felvonulóit. Ezeknek az embereknek - akik, ha a XX. században maradnak nem csak képletesen, hanem szó szerint is, valószínüleg mindenkinek jobb lenne - igenis le kell nyelniük, hogy (lassan mondom, hogy mindenki megértse) nincs kö-zük hoz-zá!
Ha meglátnak az utcán egy meleg párt, el lehet fordulni, lehet káromkodni a bajusz alatt (ahogyan sokan zsidóznak is, pedig az kb. 60 éve már a bunkóságot jelenti), de nem lehet megfosztani embereket alapvető jogaiktól csak azért, mert valakiknek nem illik bele a világról alkotott eszményképébe. Én pl. nem vagyok vallásos, épp ezért nem is szólok bele abba, hogy a katolikus papok házasodhatnak-e vagy nem; maximum megjegyzem, hogy nem lesz ennek így jó vége, de nem kezdek el kívülállóként arról hangoskodni, hogy abcúg cölibátus.
Úgyhogy nagyon várom, hogy ez a jogsértés megszűnjön. Talán a most Szetey Gábor által elindított társadalmi vita segíti ennek a bekövetkeztét. Viszont ne menjünk túl messzire! Ha a társadalom dönti el ennek a vitának a kimenetelét, az ismét a demokrácia sötét oldalát mutatná meg: tudatlan emberek, akiknek itt ráadásul semmi közük nincs ehhez, döntenek egy másik embercsoport sorsáról; mint a népszavazás, ha eredményes lenne (bár ott közük legalább van a szavazóknak, de tájékozottság és józanság tekintetében pl. ugyanolyan utolsó zokni a magyar nemzet).
Az azért felháborító, mikor ebbe a társadalmi vitába alpári hangnemben szólnak bele olyanok, akiktől nem várná az ember. Nagy Attilára, a Mgyar Orvosi Kamara honlapján ámokfutó orvosra gondolok, és az utána kialakult helyzetre. Az orvos természetesen Horváth Ágnest támadja (persze egy egészségügyi miniszter legyen felkészülve az orvosmaffia erejére), de többek közt azért, mert nem ítélte el Szetey Gábor előbújását. Azt már megszokhattuk, hogy a főorvos a hetes béemvéből kiint, hogy "márpedig az egészségügy nem üzlet", de ilyen eddig még nem volt. Ezek után persze felkavarodik a por, sok, N. A.-hoz hasonló vadbarom (többek közt Éger István, a kormányt behugyoztatni akaró kamara elnöke) kezdi fejtegetni, hogy a homoszexualitás betegség, már a természet is kihalásra ítélte a homokosokat, mármint darwini értelemben. Na itt tessék akkor nagyot köpni a hippokrátészi esküre. Vagy nem is: először inkább a levegőbe, és aláállni. Börtön, deviancia, stb... puffognak a szavak, és a fehér köpenyesek itt még vissza is fogják magukat. Ezek után nem csodálom a magyar egészségügy helyzetét: ezeknek a kövületeknek a XXI. században nincs helyük!
Szerencsére úgy tűnik, ezek a vélemények maradnak is a sok minden egyéb miatt is szemétdombra való MOK keretei között, és jópár - legalábbis ebből a szempontból - rendes orvos is kifejtette a véleményét a témában. A többieknek meg azt tanácsolom, vegyék be a nyugtatót, menjenek nyugdíjba, vagy nyeljenek nagyokat és nőjenek fel. Szabadon választható, akár több is.
