Ismét csak Tóta W. egyik cikkére kell reagálnom, most a népszavazási kérdésekkel kapcsolatos legutóbbi hercehurcák kapcsán írt, de visszautalva egy régebbi cikkére, egy másik kérdéskörről, a választók kompetenciáját illetően. Igaza van TWÁ-nak, és mégsincs igaza. Hogy miért?
Indítsunk messziről. A 60-as években Philip E. Converse és társai elvégezték a modern politikatudomány egyik leghíresebb kutatását az Egyesült Államokban, és publikálták is The American Voter címen. A kutatók arra keresték a választ, hogy hülyék-e a választók. A válasz pedig az volt, hogy hülyék, de ez nem baj, mert kordában lehet őket tartani. A társadalom 5%-a ugyanis ért a politikához, és ők közszerepet is vállalnak, a civil társadalmon keresztül (hangsúlyozom, a hatvanas években járunk, az Egyesült Államokban). Ez az 5% pedig szerepénél és tájékozottságánál fogva véleményvezérként lép fel, és így kanalizálja a maradék 95%-ban megtestesülő közakaratot. Ezt hívják civil diskurzusnak, ami a politika mezoszintjét jelenti azokban az államokban, ahol kialakult.
Nos, nálunk ilyen nincs.
Ennek bonyolult történelmi és egyéb diszkurzív kudarcokból eredeztethető okai vannak, amelybe most részletesen nem mennék bele, de ha valakit érdekel, tudok szakirodalmat ajánlani ebben az ügyben. A lényeg nem ez. Mivel nálunk ez a réteg hiányzik, nincs meg az az 5%-nyi véleményvezér sem. Pontosabban, ha meg is van, nem viselkedik véleményvezérként, mert hiányzik az a terep, ahol ezt megtehetné, és hiányoznak azok a csatornák is, amelyeken keresztül kanalizálódhatnának a konfliktusok. Azok a kérdések, amelyeknek itt relevanciájuk lenne, így eggyel fentebbi szintre delegálódnak, a pártpolitika szintjére: a pártokat viszont már nem érdekképviseleti szervekként, hanem hatalmi intézményekként azonosítjuk (főként az elitista rendszerváltás miatt), ezért előáll (vagy inkább átöröklődik a Kádár-rendszerből) az a paradoxon, hogy rajtuk keresztül a hatalomtól várunk el nagyon sok mindent, miközben a hatalommal szemben ellenszenvet táplálunk (itt már a közszolgáltatások problémáját is érinthetném, de inkább visszakanyarodok a témához). A probléma tehát ezzel együtt a civil társadalom csökevényessége, a fent említett véleményvezérek kvázi teljes hiánya. Ilyen körülmények között pedig igenis baj, ha a választók hülyék (tájékozatlanok - mielőtt valaki belekötne). Ilyen típusú közvetlen demokrácia tipikusan azokban az országokban működik jól, ahol a civil társadalom erős. Nálunk nem az.
Az ebből adódó esetleges torzulások kivédésére tehát szerintem is nagyon ügyes dolog ilyen kérdéseket bevetni, tekintve, hogy TWÁ minden erőfeszítésével ellentétben nem lehet sem egy népszavazáson, sem választásokkor korlátozni a szavazati jogot az alapján, hogy valaki hülye. Alkotmányos joga mindenkinek, hogy hülye legyen (ki is mondta?). A potenciális véleményvezérek a korlátozások emlegetésének meddő vitái helyett pedig inkább a civil társadalom erősítésével kellene, hogy foglalkozzanak. Ugyanis, ha egy embert amiatt lehet korlátozni szavazati jogában, hogy hülye, akkor amiatt is lehet jogaiban korlátozni, hogy meleg. Valamit valamiért, ugye... Ez a demokrácia, a játékszabályokat muszáj elfogadni, különben nincs keret, amelyen belül alakíthatjuk a közéletet. Addig is pedig üdvözlöm az ilyen kezdeményezéseket, tessék csak ráírni a szavazólapra a többi kérdést is!