Tegnapelőtt volt az István a Király a tévében. És ekkor megvilágosodásom történt. Szörényi és Bródy ugyanis egy egész kicsit eufemizáltak annakidején. Erre az "Kívánjátok-é az egyház minden törvényét megtartani?" "Igen, akarjuk" -féle jópár-igenes népszavazásra gondolok. Szép ez meg jó ez, itt népszavaztunk először a szerzők szerint, a valóság meg az, hogy rohadtul nem így volt.

Mi lett volna akkor, ha az ország népe azt mondja hogy nem? Márpedig biztos vagyok benne, hogy nem a vasárnapi templombajárásra, meg az ezerféle katolikus dogmára izgult az ország népe akkoron, nem voltak Asztrik-poszterek a falon, és nem a "keresztény félóra, öttől hatig" című nagyszerű műsort hallgatták volna a Kossuth Rádióban, ha lett volna persze.

Nos, ebben az esetben "fejedelmünkistván" fityiszt mutatott volna a népnek (ahogyan a valóságban valószínűleg így is történt), és azt mondta volna, sajnálom, nincs választási lehetőség, "el lehet menni, itt lehet hagyni Magyarországot", aki meg itt marad, katolikus lesz, ebből lehet választani.

Nos persze, manapság demokrácia van, és mielőtt bárki magyarázni kezdené, legutóbbi tudományos írásomnak épp az volt a témája, hogy mikor és hogy lehet a rendszerváltáshoz hasonló váltásokat kivitelezni attól függően, hogy a nép mit szeretne. Nem erről van szó.

Vannak olyan dolgok, amelyekhez az átlagember egész egyszerűen nem ért. Nem adnám pl. oda a családi autót a hat éves kisöcsém kezébe, mert ugye nem tud vezetni. Nekem, bár van jogsim, de igyekszem távol maradni, mert nem vezetek jól, és ezt tudom is. Önkritika, ugye.

A közgazdaságtan is valami hasonló dolog. Ha nem tudjuk, mi fán terem a többiztosítós rendszer, a gyógyszeripar vagy az oktatásügy, ne döntsünk róla, ez ilyen egyszerű - hagyjuk azokra, akik tudják is, hogy ezek mik.

Mint azt korábban írtam, rendes politikai kultúrával rendelkező országokban kimutatható, hogy a hozzánk hasonlóan tájékozatlan választókat egy vékony véleményformáló réteg irányítja a jó irányba. Nálunk ilyen nincs, csak politikusaink vannak, akik viszont arra irányítják a szavazókat, amerre a rövidtávú érdekeik diktálják - ezért veszélyes egy ilyen népszavazást megtartani; olyan, mintha a kezdő sofőrt az oktatója direkt a falnak irányítaná, mert kíváncsi rá, hogy milyen egy törésteszt.

A népszavazási láz még csak most kezdődött, és lehet, hogy alkotmányos válsághoz vezet - ez egy másik aggasztó dolog, recsegő-ropogó jogrendszerünk, amelyet a rendszerváltáskor egy rakás, a jövővel kapcsolatban süket és vak kőműves betonozott be, nem biztos, hogy elviselne egy olyan közjogi helyzetet, amilyen mondjuk a nyelvész és a Fidesz kérdéseire egyaránt adott érvényes és eredményes igenek esetén állna elő. És közben jönnek az újabb kérdések, beleőrülünk a közvetlen demokrácia nálunk megvalósíthatatlan eszményképébe.

Szerencsére a népszavazás eközben leértékelődik. Minél nagyobb a por valami körül, annál kevésbé lehet látni az eredeti körvonalait. Még ha néhány új kérdéssel a Fidesz aktualizálni is tudja a már 2007 nyarára elavult kérdéseit, egyáltalán nem biztos, hogy 2008-ban, mikor is a tervek szerint kiírják a népszavazást, ezek a kérdések sokakat fognak érdekelni. A reformok fókusza folyamatosan változik, és ha túlságosan sok mindent kell megjegyezni a kérdésekkel kapcsolatban (tehát többet, mint a "hatigen") akkor egy csomó embernek nem is lesz kedve szavazni - nemzetkarakterológia: a magyar domesztikus ember: ha megvan otthon a tuti, megélhetés, feleség, hétvégi ház, nyaralás, akkor hajlamos békén hagyni a nagypolitikát. Kudarcszagot érzek, de valami keserűséget is, elkúrást.

A nyár egyébként nagyon úgy tűnik, egyébként is megbuggyantotta a hazai agyakat. Kezdetnek máris itt van a Magyar Gárda nevű, hivatalosan jobbikos félkatonai szervezet, gyakorlatilag fasiszta homokozó- és gittegylet. Ezzel persze semmi gond nincs, hiszen jogállamban élünk, miért ne alapíthatna ilyesmit bárki. A Jobbik pedig, a szintén nevetséges MIÉP-pel karöltve is csak alig több, mint két százalékot kaszált tavaly, úgyhogy eddig rendben is lenne.

Akkor nem lesz rendben ez a dolog, mikor a "gárdisták" majd Magyarország általuk vélt belső ellenségeire támadnak rá, a cigányokra, melegekre, kommunistákra, stb. Mert ugye, jelenleg elég elképzelhetetlen, hogy egy környező ország úgy dönt, márpedig ők leigázzák kis hazánkat fegyveres erővel. Ha a játszóházban nem veszik tudomásul, hogy annak az egyetlen alapja, hogy egy ilyen többé-kevésbé burkoltan fasiszta szerveződést megtűrünk, a szólásszabadság és a törvény előtti egyenlőség, s emiatt aztán nekik is kutya kötelességük ezeket tiszteletben tartani, akkor van baj.

És akkor, ha bármelyik releváns szerveződés, intézmény, párt akár csak szóban melléjük áll potenciális ilyen törekvéseikben. Mert az már a demokrácia határát feszegetné.

Persze legyen szerencsénk, ne legyen erre akár csak kísértés sem. Bár az kétségtelen, hogy jelenlegi formájában elég értelmetlennek tűnik a Magyar Gárda. Ha viszont elnyerné azt az értelmet, amelyet valószínűleg szántak neki, akkor tűrhetetlenné válna.

Egyszóval: a jelenlegi formában tessék csak tovább játszani, az nem zavar senkit. Előbb-utóbb az emberek többsége rájön, hogy csak játék az egész, és az ilyesmit a XXI. században nem szokás komolyan venni.

Na nem mintha a másik oldalon nem a nyári agyukat használnák néhányan. Itt pl. szeretnek kitüntetni. Bárkit, csak kitüntethessenek. Kezdődött Horn Gyulával. Őt - érdemei elismerése mellett - én sem tüntettem volna ki, a születésnapi ámokfutása után pedig amellett, hogy a saját pártját hozta lehetetlen helyzetbe, Horn tényleg vállalhatatlan lett. Nagy kár, mert tényleg a pozitív dolgok javára billenne a mérleg, ám nem szabad elfelejtenünk, hogy bizonyos dolgokban nem árt, ha az ember következetes. Az árpádsávos zászló hasonló téma:  történelmi zászló, rengeteg pozitív emlékkel, de sajnos ott az a nyilas múlt, ezért bizonyos helyeken, bizonyos emberek kezében nem szalonképes. Ez van. Horn Gyula meg pufajkás volt, bár utána rendszerváltó külügyminiszter, reformáló miniszterelnök és páneurópai politikus. De ott az a kis szálka, és ezért hát le kell nyelnie, hogy ő nem fog kitüntetést kapni. Véleményem szerint nem is éri meg ezért ugrálni, hiszen Hornt számtalanszor kitüntették már külföldön is jópár dologért, ezenkívül miniszterelnök volt itthon. Ez meg a dolgok rendje.

Tibi bácsit viszont kitüntették, ami ezek után legalább akkora hülyeség.

"A Magyar Köztársaság nagyra becsüli a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kifejtett kimagasló, példamutató tevékenységet."

Így kezdődik a kitüntetésekről szóló törvény. Tibi bácsi vajon melyik kategória? Egyiken nagyobbat lehet röhögni, mint a másikon, ha beleképzeljük, főleg az "egyetemes emberi értékek gyarapítása" a vicces, ha hallottuk már pl. a lemezlovas dalát. Talán nem véletlenül lett odaadományozva indoklás nélkül az a kitüntetés. Vajon kinek a három kívánságát teljesítette Dévényi ezért? És mik voltak azok? Annakidején dobott Hiller Istvánnak egy pöttyös labdát? Vagy a KISZ-táborban lejátszotta Gyurcsánynak a Jump című slágert? Esetleg Lendvai Ildikót hozta össze Pataki Attilával? Rejtély.

Persze nem maradhattak el a hetiheteses kitüntetettek sem, de őket legalább be lehet kategorizálni valahova, elvégre mind Alföldi, mind Hernádi (bár inkább az előző) tényleg tehetséges művészek. Na de vajon mit csinált az ezüst keresztért Sugár Péter bűvész? Elővarázsolta?

Népszavazás, Magyar Gárda, Tibi bácsi... Azt hiszem, önmagában minősítik a nyarat.