Úgy gondolom, egy-két képet azért muszáj feltennem, és most már képes vagyok arra is, hogy a bécsi utazás más momentumairól is beszámoljak.
Nos hát akkor először is lássuk a koncertet:

HP-ék bemutattak nekünk az intró alatt :D

A srácok akcióban

Jeff Mantas és HP

Mi, a koncertre várva. Én piros sapkában vagyok az első sorban.
A koncertképeket SP csinálta

Nos hát akkor lássuk, mi volt a koncert előtt és után.
Reggel 7-kor indultunk a Népligetből, mint kiderült, én voltam az egyetlen szerencsétlen hülye, aki az előzetes megegyezés szerint nem hozott kabátot (2 pulóver volt rajtam), hogy ne kelljen a ruhatárral szórakozni. Mondván, Bécsben úgysem lesz olyan hideg. Már Pestet elhagyva gyanús volt, hogy Tatabánya felé szép nagy hópelyhek estek, és a busz is csak lassabban tudott haladni. Az egész szitu teljesen eldurvult, mire Bécsbe értünk, itt ugyanis már hatalmas hózápor fogadott minket, ami ugyan később alábbhagyott, de farkasordító volt a hideg. A Gasometer négy épület, az Erdberg metróállomástól kb. 1 kilóméterre, tehát nem volt egy kimondottan nagy út gyalog. Útközben néhány kimondottan ízléstelen és béna poén után (pl. UPC-s plakáton: Anschluss Gratis - erre én: német megszállás esetén ingyen van a tévé) meg is érkeztünk. A Gasometer egy hatalmas nagy szórakoztató központ, pláza, és a B épület elé még felhúztak egy szerintem borzalmasan ízléstelen "Schild"-et, ahol lakások találhatóak. Rövid zavar után megtaláltuk azt az ajtót, ami a bejáratnak tűnt. Délelőtt kb. 11 óra volt. A koncert este 8 órakor kezdődött. Sehol senki, pedig ha mindez Budapesten van, már kb. 50 emberrel találkoztunk volna. De az osztrákok lusták. Nem jönnek ki - mint később megtudtuk - csak a kapunyitásra. Hát akkor addig mit csináljunk? Felnéztünk a plázába (A épület), onnan át a B épületbe, ahol is találtunk egy lejárót a koncertterem felé, ám sajnos zárva. Rövid tanakodás után megkérdeztük az információs pultnál, ahol azt a választ kaptuk, hogy 50% hogy az nyitva lesz, de a kinti ajtó meg biztos. Hát, visszamentünk. Még mindig fagy, és hóesés. Nyilvánvalóvá vált, hogy ha itt maradunk, akkor estére megfagyunk, találni kellett tehát egy olyan helyet, ahonnan a "sort" is szemmel tarthatjuk, és nem is fázunk. SP fejéből pattant ki az ötlet: a kolesz előtere ugyan kívülről zárva van, és csak kulccsal lehet bemenni, de ha megfogjuk az ajtót, miután valaki kijött, akkor be tudunk pofátlankodni. A szót tett követte, és pár perc múlva már bent melegedtünk az amúgy egészen szegényes berendezésű előtérben (itt készült a kép is). Innentől egészen este 6-ig csak egy pár érdekes dolog történt, legelőször is megérkezett Christiane (fakk), Sandra, és egy Markus nevű srác, akivel itt találkoztunk először, és látszott rajta nagyon, hogy ez az első nagy koncertje. Kicsivel később Christoph (nagy hájas csávó) is megérkezett pár másik emberrel, és néhány cseh srác. Christophék kint maradtak, hát igen, akik a Balti-tengerben fürödnek, azok bírják a hideget. Christiane ismét elkezdte szokásos kavarásait, ígért fűt-fát (persze aztán megint nem lett belőle semmi), de hát ez mindegy. Este fél 6 körül aztán az első ideges helybélivel is volt alkalmunk találkozni. Addig senkinek nem volt baja velünk, ám egy Bácsfi Diánára kísérletesen emlékeztető "nő" megpróbált minket kidobni a privát területről. Természetesen kiröhögtük. Utána még visszajött, ismét próbálkozott (a csehekkel nem értett szót egyébként), és megígérte, harmadszorra már valami főmuftival jön vissza. Ezt már nem vártuk meg, hiszen közben 6 óra lett, és akkor egyébként is kimentünk volna. Életem legkeményebb 1 órája következett. Csavartam magamra mindent, transzparenst, sapkát, beálltam szélárnyékba, de így is végigremegtem a 6-tól 7-ig tartó időszakot. A többiek is így voltak ezzel, és még most sem volt igazán nagy sor. Különben meg a ku*** anyját azoknak a biztonsági őröknek, akik bentről, a melegről néztek minket. Na, de végülis mindegy, a lényeg az, hogy 7 órakor csak sikerült beljebb kerülni, méghozzá természetesen az első sorba. Innentől nem folytatom, mert már leírtam tegnap, tessék visszaolvasni ;)

A koncert után: éjfél körül sikerült kikeveredni a Gasometer B-ből, közben elállt a szél és a hóesés is, a hideg viszont megmaradt. Gyorsan át a Gasometer A-ba, a plázában található McDonalds-be, ahol a maradék kajákat (amit már nem tudtak eladni) zabáltuk fel, with mucho gusto :) Ám sajnos ezután röviddel a biztonsági őr szelíden kitessékelt minket a plázából, mivel zártak. Az E épületben kerestünk menedéket (mint kiderült, sajnos csak úgy háromnegyed óráig). A biztonsági őr keze itt is elért minket, úgy fél 2 tájban, és megkért, menjünk ki, mert bezár a bazár. Megkérdeztem, hogy hova mehetnénk. Itt nincs semmi, mondta az őr, a metró meg még necces, még ilyenkor nem nyit ki. Elindultunk hát a semmibe (a buszunk reggel negyed 8-kor indult), találtunk egy bevásárlókocsit (szinte mindenhol volt egy szabadon), amibe bedobáltuk a cuccokat, és megnéztük, nyitva van-e a metró. Természetesen nem volt, de ekkor már nagyon fáztunk, ezért a metróval szembeni, nyitott parkolóház felé vettük az irányt. Happyrave-ék ügyesek voltak, rögtön megtalálták a fűtött liftet, míg mi a garázs-részt vettük szemügyre. Ám itt sem maradtunk sokáig, elindultunk a város felé. Mivel ez Bécs iparnegyede, azért kellett egy kicsit gyalogolni, amíg valami emberi létesítményt találtunk. Egy kis kávéházban kötöttünk ki, ahol rendkívül borsos árak mellett fél 4-ig húztuk, akkor már az is bezárt. A társaság fele már aludt, míg én Ravezedet szórakoztattam mindenféle hülye logikai feladvánnyal.
Fél 4-kor már sanszos volt a metró, így hát visszafelé vettük az irányt. De nem jött össze megint, az első metró 4:55-kor indult, így várható volt, hogy még legalább egy óráig nem nyit ki az állomás. Ismét a parkolóház, majd a fűtött lift, ahova 21 ember fér (a tábla szerint), mindenesetre mi egész jól elvoltunk. Csak egyszer zavart meg minket egy vezető, aki a kocsijáért jött, és nagyon meglepődött. Aztán 5 előtt nem sokkal kinyitott a metróállomás. Végre. Próbálkoztunk szélvédett helyet találni, de ilyen sajnos csak egy volt: a "Pissoir" feliratú férfi vécé, ahol azonban elfértünk mind a 13-man. Igaz, lányok is voltak köztünk, és elég büdös is volt a levegő, de mondván, hogy ilyenkor még úgysem jár senki az állomáson, és egyébként meleg van, itt táboroztunk le. A társaságnak ekkor már a kétharmada aludt, én húztam még egy ideig, de aztán én is elaludtam. A biztonsági őr (nő) érces hangjára ébredtem, aki felszólított minket, hogy takarodjunk ki azonnal. Fél 7 volt, még háromnegyed óra a busz indulásáig, és nagyon hideg. Ekkor már nem igazán tudtunk hová menni. Beálltunk a megállóba, ahol találtunk egy Amsterdamból jövő buszt, ami Budapestre ment. Magyar sofőrrel, akivel megbeszéltük, hogy ha előbb indulnak el, mint a mi buszunk (ami még nem volt sehol), akkor hazavisz minket is, bár a jegyünk nem oda szólt. Ám aztán 7 órakor csak megérkezett a mi buszunk is, és ekkor már nem volt más hátra, mint felszállni a fűtött buszra, és aludni... (már akinek - pl. nekem), aztán pedig Kelenföld felé felébredni. Elcsigázottan, de boldogan.