Tekintve a hosszú időszakot, mióta nem írtam, annyi mindenről kellene… És persze fogok is majd, mielőtt bárkiben előjönnének az elvonási tünetek, de elsőként muszáj egy gyönyörű sportágról írnom: a teniszről. És nem csak a csodás US Open miatt, hanem mert van nekünk egy Szávay Ágink. Nekünk, írom, és azért írom, mert végre ismét feltűnt egy magyar világsztár. Világsztár, írom, és azért írom, mert Ágiból minden bizonnyal az lesz. Aki látta a US Openen küzdeni, koncentrálni, előretörni, mint egy C kategóriás ipari pöröly, már ha lehet egy törékeny(nek tűnő) kislányt ehhez hasonlítani, az szerintem ebben nem kételkedik.
Félelmetes volt Nádja Petrova ellen, és legalább ilyen meggyőzően mosta le a pályáról a többi ellenfelét is. Nem veszített szettet sem – egész a Kuznyecova elleni elődöntőig. És akkor jött a nagy ellenfél, talán most már Kuznyecovát is kikiálthatjuk ennek (ha Ági egyszer megveri őt is, onnantól nyitva állnak a lélektani kapuk). És mi történt volna New Havenben, ha Ági nem sérül meg vezetés után? És akkor mi lett volna Flushing Meadowsban?
Vasárnap Pekingben megkaptuk a választ. Szávay Ági Szafin egykori teljesítményeit meghazudtolva rángatta ki a sírból a meccset második szett 5:1-nél, meccslabdánál (úgy, hogy az első szettben három szettlabdát is bukott), és ezek után nem túlzás azt mondani, hogy megette Jelena Jankovicsot uzsonnára – és utána még a tányért is kinyalta. Régen láttam már magyar játékost ilyen koncentráltan, elszántan és magas színvonalon küzdeni.
Hogy Ági benne lesz-e év végére az első 15-ben? Megvan rá az esély. Persze itt már nehezebb előrejutni. De a húsz – úgy tűnik – már megvan, és ez hatalmas lélektani erőt adhat neki, meg nekünk is, akik szorítunk érte. Meglesz még az első tíz, az első öt is nemsokára.
A nyáron egy barátom felvetette, hogy a tenisz azért nem jó sport, mert nem vonz tömegeket, és a támogatókat sem annyira. Mert ugye hányan férnek be az Arthur Ashe stadionba, és hányan a Wembley-be? És hányan nézik meg a US Open nyolcaddöntőjét, és hányan egy focivébéét? A tények igazak, a következtetés téves. A tenisz gyönyörű sport, ami sokkal többeket vonzhatna, ha alkalom – és idő – lenne felismerni.
Alkalom márpedig van. És nem csak Szávay Ági, hanem mások is. Nemrég elpostoltam itt egy videót pl. Novak Djokovicsról. A fiatalember a világranglista harmadik helyezettje – egyelőre, de szerintem már nem sokáig. És amellett, hogy tehetsége, küzdeni akarása folytán hamarosan le fogja nyomni a bikaerős Nadalt vagy a tenisz jelenkori pápáját, Federert, van valami, amiben máris jobb náluk. Djokovics ugyanis showman. És ahhoz, hogy egy szűk körben kedvelt játékot népszerűsítsünk, ez kell. Kenyeret és cirkuszt, ugye. Amíg a két első csak azokat szórakoztatja, akik teniszt nézni jöttek, Djokovics azokhoz is szól, akik csak véletlenül átkapcsoltak mert reklám van a Barátok Közt két része között, vagy akik Youtube-ozással ütik el a munkaidőt. Ilyenből meg sok van. És ezután jöhet már a „Józsikám, nézzed milyen fasza gyerek e, meg kéne nézni a Jurosporton”. Remélhetőleg minél sűrűbben.
És akkor véletlenül megnéz az ember egy Blake-Ferrer meccset, és szerelmes lesz. Én is így jártam annakidején még sok évvel ezelőtt.
Ez az egyik, amiért az ember elkezd teniszt nézni. A másik pedig Szávay Ági. Hogy végre megint van egy magyar sztár valahol (Talmácsi után – akivel kapcsolatban megjegyezném, hogy a sportszerűtlen Hector Faubelnek a jó édes anyját, és éljen a mi Talmánk!). A tenisz egyéni sport. Világszerte ezért nézik kevesen. Sokkal nehezebb egy kimért Federernek drukkolni, mint a svájci fociválogatottnak, ugye. Mi viszont kis ország vagyunk, és van egy Ágink. Aki most nagyon boldog perceket szerzett nekünk, magyaroknak. És még fog is, ebben biztos vagyok.
