Jaj, el ne felejtsem. Könyvajánló. A mai könyv: Milan Kundera - Búcsúkeringő.
Valami kiveszett az emberekből. Erre könnyen rávágnánk, hogy van, akikből nem, de úgy tűnik, nincs ilyen. Szorongásokkal teli világban élünk, és nem gondolkozunk el azon, mi az a tragédia. A társadalom groteszk helyzeteket teremt, és már a szentek sem az igaziak többé. Egy fürdővárosban terhes lesz Ruzena, a szürke mindennapokból való kitörést mániákusan kereső nővér. Úgy gondolja, vagyis inkább elhiteti magával, hogy a gyerek a híres trombitással, Klímával való futó kalandjából származik, így hát tulajdonképpen megzsarolja a zenészt. A fürdővárosban groteszk haláltáncra gyűlnek össze a regény szereplői: Bertleff, a szentekre emlékeztető amerikai, Skréta doktor, aki a terméketlen nőket saját magjával termékenyíti meg, Jakub, a forradalmár, aki most kezd ráébredni, hogy az életben eddig csak a szépségre nem fordított elég figyelmet, s már soha nem is lesz erre alkalma, Kamila, Klíma féltékeny felesége, akinek férjével való kapcsolatából már csak a féltékenység maradt meg, Olga, Jakub nevelt lánya, aki egész életében szenvedett attól, hogy Jakub nem nőként nézett rá, a feleségét rajongva szerető Klíma, aki éppen ezért semmilyen más nőt nem becsül, Ruzena nővér, és Frantisek, Ruzena szeretője, akitől Ruzena inkább menekül, de függ is tőle.
Nincsenek pozitív vagy negatív hősök. A filozófikus elemekben bővelkedő történet csúcspontja az utolsó éjszaka, a szeretkezések és a nagy ébredések éjszakája, mikor mindenki megtalál magában valami olyasmit, amelyet eddig nem tudott. De ehhez akkor, ott találkozniuk kellett. És mikor Jakub, a forradalmár véletlenül Ruzena halálát okozza azzal, hogy kísérletet sem tesz megmentésére, sőt, filozofikus hátteret állít mögé, a szereplők egyik fele számára megkönnyebbülést, másikuk számára pillanatnyi fellobbanást, azután közönyt eredményez a történet. Csupán Frantisek omlik össze, de mintha ő is szerepet játszana, mint ahogyan egész életében tette.
Meghalt egy ember. A tragédián azonban felülemelkednek az egyéb érzések, ahogyan Kundera is remekül ábrázolja azt a sok egyéb jellemi kérdést, amellyel a szereplők inkább foglalkoznak. Ruzena halála csak egy epizód az ő életükben. Nem is próbálják elfelejteni, mert annyira nem tett rájuk benyomást. Az ember elvesztette a tragikumhoz való jogát. A halál méltóságát, amely nem borzaszt el többé senkit. Ez a morbid tanulsága Kundera regényének.