Remélem, hogy most ez jön. A tegnap estét meg úgyis úgy értelmezi mindenki ahogyan akarja, mert lehet is.

Fidesz: győztünk, narancssárga az egész ország, ráadásul Tarlós is majdnem nyert, ha az áruló MDF velünk van, elkapjuk!

MSZP: győztünk, az emberek fele le se szarta a szavazást, megvan Demszky, a többire nagyjából számítottunk, és még így is vannak szép számmal szocik a közgyűlésekben.

SZDSZ: győztünk, megvan Budapest. Pont.

MDF: győztünk, sok helyen bejutottunk a közgyűlésekbe, ismét kiderült, hogy ránk szavaz aki kiábrándult a nagyokból.

Innen mindenki kaparja ki magának az igazságot, pártszimpátiától függően. Bár az igazi az lenne, ha az igazság nem szubjektív, hanem valamiféle objektív, de legalábbis szubsztantív fogalomként állna előttünk. Mire gondolok?

Magyarországon rendkívül kevés a racionális szavazó. A legtöbbje pártszimpátia alapján dönt, és van egy kevés ingadozó szavazó (akik egyébként sok esetben szintén nem racionálisan szavaznak). Az országgyűlési választások során is gond ez, akár a baloldal akár a jobboldal csavarja el éppen a szavazók többségének a fejét, de ott még politikai marketing-sajátosságnak is lehet értelmezni a dolgot (a jó miniszterelnök jól el tudja magát adni). A tegnapi választások tanulsága viszont az volt, hogy az emberek sokszor még kisközösségekben sem tudnak elvonatkoztatni a pártok által megjelenített abszolút igazságoktól. Példának felhozhatnám otthonomat, Ceglédet, ahol az egész városban közéleti személyiségként rendkívül népszerű és elismert MDF-es jelölt csak harmadik lett. Sokan azt gondolták, hogy a 4 jobboldali - 1 baloldali jelölt majd a jobboldali szavazatok felaprózódását jelenti, de én már két hete sejtettem, hogy a pártpolitika felülkerekedik a szimpátián vagy a racionális érveken.

A választásokat egyébként - bár természetesen irdatlan nagy hülyeség népszavazásnak tekinteni bármilyen módon, hiszen nem befolyásolja a parlament összetételét - mégis érdemes ebből a szempontból is megvizsgálni, hiszen az ország fele így tekintett rá. Ez még további hosszú elemzések témája lehet, ám annyi bizonyos, hogy nem rengette meg az országot a dolog, már csak az alacsony részvétel miatt sem. A megyei jogú városokban ugyan felcserélődött a négy évvel ezelőtti aránypár, de az igazi erőpróba Budapest volt, és ezt a koalíció ha minimálisan is, de elvitte. Népszavazás nem volt, de figyelmeztetés igen: figyelmeztetés, hogy csináljunk rendet végre, és induljunk valamerre. Hogy Gyurcsánynak nehéz dolga lesz a következő években, és hogy ezt az elmúlt másfél-két évnek köszönheti. Figyelmeztetés, hogy 2009-re legyen valami a reformokból, különben keresztet vethet a következő választásokra. Figyelmeztetés, hogy nincs még európai szintű civil társadalom és a politika olyan szinten differenciált ismerete, mint nyugaton.  

Ezért is kell bizalmi szavazást kérnie Gyurcsánynak maga ellen. Az MSZP és SZDSZ minden bizonnyal fel is sorakozik mögé, hiszen más választásuk nincsen. Ami pedig a köztársasági elnököt illeti, már a tavalyi megválasztásakor elmondtam: alkalmas jelölt volt egészen addig, amíg a választási procedúra után el nem fogadta az elnökséget. Azóta Sólyom csak megerősít ebben az elképzelésemben. Talán nem ártana, ha, mint az egykor oly erélyes "Miniszterelnök" pártjából (az MDF-re gondolok) rászóltak Gönczre, most ugyanezt tenné az MSZP egy prominense: "A köztársasági elnöknek bizonyos kérdésekben nem osztottak lapot." És ez így is van.

Aztán pedig legyen három és fél év csönd és építkezés.