Ahelyett, hogy a Karácsonyról (és az elfogyasztott 1967-es Szamorodniról) írnék (bár ez utóbbi megérdemelne egy külön bejegyzést) írnék, ide ömlesztek egy kis ajánlót, mert már régen volt, azokból a zenékből, filmekből és könyvekből, amelyeket mostanában láttam, hallottam, olvastam.
Filmből igazából csak egyet tudok ajánlani, a Les yeux sans visage című 1959-es francia thrillert. Én eredetiben néztem meg, de lefogadom, hogy van belőle szinkronos is. Az alapsztori egész jó, sőt még egy kis izgalom is van benne, de azért inkább nevettem rajta. Főleg a rendkívül idegesítő zenét érdemes figyelni, illetve a speciálisabb trükkök (vér, arcbőr hiánya, stb) megoldásait.
A film ráadásul állítólag klasszikus darab a thrillerkedvelők körében.
Jöjjenek a könyvek. Először is Ionesco - A kopasz énekesnő c. drámáját ajánlanám, az élet minden területére alkalmazható epés bölcsességeivel, bár ezt színházban érdemesebb megnézni, mint elolvasni, de úgy sem rossz. Nem is mondok róla többet (egy nyelvtankönyvből íródott egyébként), hanem idézek inkább:
MRS MARTIN: Inkább lássak mezőn madarat, mint zoknit talicskában!
MR. SMITH: Jobb egy tatár a batárban mint egy madár a határban.
MR. MARTIN: Az angol ember háza a vára.
MRS. SMITH: Nem tudok olyan jól spanyolul, hogy megértsenek.
MRS MARTIN: El a kezekkel!
MRS SMITH: Fel a kezekkel!
MR. SMITH: Le a legyekkel, légy a gyerekkel!
MRS. MARTIN: Elegyednek a legyek
MRS. SMITH: Keverednek az elegyek
MR. MARTIN: Légy a legyezőm, légy a legyezőm!
MR. SMITH: Ellegyintett legyesek!
MRS. MARTIN: Elég, egyszeregy!
Idézgethetném még naphosszat, de inkább nem. :)
Jöjjön a következő!
Alberto Moraviától eddig egy regényt, a Megvetést olvastam. Most túl vagyok egy novelláskötetén is, a Római Történeteken. És meg kell mondjam, nem a regény, hanem a novellák miatt érzem most úgy, hogy nekem kell még ettől az írótól olvasni.
Moravia hősei között szinte egyetlen jóérzésű, jóindulatú, optimista ember sincs. Mindenkinek van valami kis stiklije, ami aztán egy döntő pillanatban a bukását okozza. A tökéletlenség erősebb a tökéletességnél, a hibák az erényeknél: ezt sugallja Moravia gyakran a férfi-nő kapcsolat halálraítéltségén, és jelen esetben római kisemberek sorsán keresztül.
Ha ki kéne emelnem novellákat a kötetből, akkor talán a következők lennének: a gyengébb jellemű férfi lelki rabszolgává válásáról szóló "A Pótfigura", a végletes megelégedetlenségről szóló "Az Ügynök", a nyomorban megkeseredő emberekről szóló "Romulus és Remus", és talán a legjobb, az öregség mindent felemésztő félelméről szóló "A Vén Bolond". Ajánlom elolvasásra!
Én mindenesetre megrendeltem még jópár Moravia könyvet.
Zene: az új zenék közül a köüvetkezőket ajánlanám a közönség figyelmébe:
Christina Aguilera - Hurt; gyönyörűszép zongorás lassú szám, na most már tényleg lehet nagy énekesnő Christinából.
Bikini - Angyali Üdvözlet; először nem tetszett, de a refrén nagyon jó
Lupe Fiasco - Daydream; az egyik legfülbemászóbb a mostani dalok közül - amúgy Gnarls Barkley-szerű
Keresztes Ildikó - Boldogság gyere haza; az örök emlékű Cserháti Zsuzsa dala... méltó feldolgozásban
Ame - Rej; a trance-rajongóknak... egy új budapesti klub úgymond "hivatalos zenéje"
Beyoncé - Irreplaceable; sokkal jobb, mint a művésznő bármely eddigi zenéje, csak az a kár, hogy meg lehet unni még ezt is, ha sokat hallgatja az ember
Ákos - Adj hitet; Ákossal úgy vagyok, mint Pataki Attilával: az embert utálom, de néha csinálnak jó zenét. Ákosnál ez most bejött.
