Elsőként Türkménbasi, akit - szerintem - senkinek nem kell bemutatni, ha mégis, akkor tessék informálódni róla itt, itt, vagy itt. Ezek a sztorik olyan hihetetlenek, hogy sokan el sem hiszik, csak kitalációnak tartják-tartották az egész Nyijazov-uralomról szóló legendáriumot, mondván, hogy nem lehet egy népet ennyire megalázni. De sajnos igen, és most nem is egyértelmű, hogy a türkmén nép hogyan jár ezzel a hatalmi vákuummal. Az utódot ugyanis csak februárban választják meg, és tekintve, hogy az ország úszik az olajban, a fazék körül ott sertepertél majd Putyin és Bush is, minden bizonnyal. 

Még fontosabb azonban, ha eltekintünk a várható hatalmi harcoktól, az, hogy a türkmének mit kezdenek majd Türkménbasi emlékével. Hová teszik ezt az egészen elképesztő zsarnokot? Egyáltalán: Hruscsovot kap Türkmenisztán, Németh Miklóst, Walesát, vagy horribile dictu egy Kim Dzsong Ilt? Nagyon nem mindegy. Mint ahogyan az sem, átváltoztatható-e az agymosás következtében létrejött parokiális-uralkodói politikai kultúra - ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről egy olyan ország esetében, mint Türkmenisztán. Felemás módon az öregeké lesz a főszerep, hiszen ők még nem Türkménbasi rendszerében szocializálódtak. Az eredményre - legalábbis annak első jelére - februárig biztosan várni kell.

Aztán itt van Szaddam. Megmondom őszintén, meglepett, hogy végülis kivégzik. Persze nem azért, mert az EU megkérte Amerikát (és rajta keresztül az iraki bábbíróságot), hogy ne tegyék, hanem mert ez egy újabb elhibázott lépés. George Bush valószínűleg az időközi választásokon megtépázott babérkoszorújának a leveleit akarja ezzel összekapirgálni, hiszen jelképes értéke van (lesz) ennek a kivégzésnek, ám az egész mögül feljsejlik az is, hogy az USA nagyon szeretne már kivonulni Irakból, mert nem működik az az elhibázott kísérlet, amiről egyébként, ha jól emlékszem, a korábbiakban írtam, de meg nem tudom mondani, mikor és hol.

Az eredmény: néhány százalékpont emelkedés a népszerűségi listán (ha jól kommunikálják - ez persze kérdéses), és kiszámíthatatlan következmények Irakban. Ne feledjük, a zászló nem vész el attól, hogy a tábornok meghal, a terrorizmus olyan, mint a hidra: ha levágjuk a fejét, rögtön két másik nő helyette. Ha Szaddamot, a szunnita terroristák többé-kevésbé emblematikus hősét megölik, rögtön két másik vezér fog felbukkanni. Gratulálok, Amerika...

P.S.: A kettő zsarnok igazából három: december 10.-én halt meg ugyanis Pinochet. De őt azért nem vettem ide, mert a chilei üdvrivalgáson kívül nagy hatása nincsen, nem volt már. Sem a világ dolgaira, sem a chileiek életére.