A cím nem egészen pontos, hiszen még nincs éjszaka, de a hard day stimmel: 7 órás melón vagyok túl, ami azért agyilag lefárasztja az embert kicsit. Bizony-bizony fizikai fáradság is van. Na persze nem panaszkodom.

Napközben ettem életemben először kölest, a főszerkesztő úr jóvoltából, aki megosztotta velem az ebédjét: csirkecomb, zöldséges kölessel. Kimondottan finom volt, ajánlom kipróbálásra!

Még egy dolog, zene. Most nem emlékszem, hogy korábban ajánlottam-e vagy nem, de mindegy, most ajánlom újra: Sonata Arctica; egy finn metál banda, nagyon szép, dallamos metált játszanak (pedig én a metált nem is szeretem). És ez még az én fülembe is belemászik. Egy albumom van tőlük, a Winterheart's Guild, arról a legjobb számok a The Rest of The Sun Belongs to Me és a Champage Bath.

Don Marquis ír nagyon szemléletesen a megszokás hatalmáról. Ide is másolom, ha már idézem:

 

Don Marquis: Idézőjel gigászi tett idézőjel zárva

olyan szánalmas
dolgot láttam nemrég
egy berúgott ember
próbált leesni
egy mozgólépcsőn azon
ami a harmincnegyedik utcában van a
pennsylvania felőli oldalon
nem tudott leesni oly
gyorsan ahogy
a mozgólépcső vitte felfelé de
vagány volt és kitartott
kitartott és
konok volt bizony
látni lehetett, hogy
egész ösztönkészlete és
neveltetése azt parancsolta
essen le a lépcsőn ha
részeg és most
nem akart vereséget
szenvedni egy óráig
figyeltem azután
szomorúan elmentem és arra
gondoltam mennyi fájdalom
mennyi részegség oka
hogy nagy emberek céljaik
nem érik el
gyors röppenéssel de ők
azok
akik míg a többi aluszik
csak esnek egyre felfelé
az éjszakában

-

(Raáb György ford.)

-

Na de miért is mondom ezt? Mert erről írtam egy publicisztikát a 168 Óra versenyére. Megtekinthető ITT (a másik meg ITT). A témában egyébként sokkal több rejlik még, de ezen még gondolkoznom kell.

Most kezdődne a nyár döglős része, túl vagyunk ugyanis a hűvös estés, kellemes-szellős, hársfaligetes nyárelőn, ám most meg azzal szembesül az ember, hogy dolgozni kéne. Ami nem baj, munka van, egyre több (ami a rádiót illeti: átszervezés után enyém a vasárnap délután, plusz még rengeteg helyettesítés), csak a baj az, hogy az ember nem jut egyről a kettőre, hiába tájékozódik és kajtat munka után (ja meg minden egyéb más vonatkozásban is: emlegethetném az egyetemi bürokráciát is, nem teszem, túl vagyok rajta, de nem ajánlom senkinek). A rádióval a legnagyobb baj az, hogy szétszórva van. Az ember csak egy másik szétszórt munkát vállalhat mellé, az meg nehéz. De azért megpróbáljuk.

Nyár, foci: Kovács Kálmánnak tudok gratulálni a tegnapi produkciójához, mikor a már 10 éve halott Mitterrand elnökkel csókoltatta volna meg Barthez fejét (hozzáteszem: már 98-ban is halott volt Mitterrand), sőt, a lelátóra vizionálta. Legalább történt volna valami izgalmas ezen a borzalmasan pocsék vébén. Sajnos a bennmaradt csapatokról nem vagyok valami jó véleménnyel. A németeket kivéve.

A portugálok falábú amatőrök, egyedül a kapusuk jó, és szerencséjük volt, hogy Beckham lesérült, Rooney-t meg kiállították. Ja meg hogy olyan balfasz mint Crouch lehetőséget kaphat az angoloknál. Még így se tudtak beügyeskedni 120 perc alatt egy gólt. Sőt! No Comment... Még szerencse, hogy nem lettek döntősök. Akkor kellene a 90 perces színielőadást bámulnunk Berlinben. Gratulálok. Elég nekik ennyi.

Olaszok? A focikultúrájukról már kaphattunk egy kis képet (ugye, bundabotrány), és most ez a végletekig unalmas szereplés. Na nem mondom, a németek elleni 2 gól szép volt, de kb. ez az első igazán látványos teljesítmény amit láttunk tőlük a vébén. Másik az hogy eddig nem is volt szükség teljesítésre. A favágó Ghánát természetes hogy megverik, az USA sokkal jobb volt, de persze színészkedni tudunk, így hát ott az iksz, egy csatár nélküli cseh válogatottat meg szintén nem nagy kunszt megverni. Az ausztrál meccs maga volt a futball szégyene, az ukránok ismét egy példája az olaszok arcpirítóan könnyű ágának, ráadásul fáradtak voltak (ugye a 11-esek).

Na meg még a franciák! Szerintem volt világbajnok még ilyen félelmetesen unalmasan és fantáziátlanul sosem játszott, mint a franciák '98 óta. Jellemző, hogy leikszeltek a már az országból adódóan is unalmas és fantáziátlan Svájccal (már a nevekből és az arcokból arra következtethetünk, hogy Svájcban még soha semmi izgalmas dolog nem történt - Tell Vilmos óta persze, de ő is már lassan 600 éve élt; DJ Bobo élvezeti értékéből meg igen sokat levon az, ha tudjuk, hogy a polgári neve René Baumann). Aztán jött ugye Dél-Korea, akit 2002-ben sikeresen befújtak a bírók az elődöntőbe, amúgy meg kutyaütő az összes. Velük is egy iksz. Ha már Togót se sikerült volna megverni, az egész világ a franciákon röhögött volna - jogosan. Utána feltámadt Zidane, és jött a spanyol meg a brazil meccs. Asszem nem hazudok ha azt mondom hogy a francia válogatott Zidane nélkül egy nagy rakás... Na jó, Thuram még teljesített - de csak tegnap!

Ha már foci, sokkal inkább érdemes olvasni. Méghozzá Esterházyt. Tudjátok, az "Utazás a tizenhatos mélyére" c. könyvére gondolok. Rövidke, egy délután alatt elolvasható, mégis egyetemes könyv. Mert ugye a foci (Faragó Richárd remek reklámszerepe óta tudjuk) több, mint játék. Esterházy bejárja Németországot, Magyarországot, és természetesen a saját életét, a régmúlt nagy meccsein keresztül, amelyeknek csúcspontja - és mélypontja - természetesen a berni döntő; a döntő, amely a történelem legnagyobb igazságtalansága, ami ezzel a kis országgal történt, a döntő, amit valahogy jóvá kell tenni: és Esterházy megpróbálja. A könyvben természetesen sokkal több van ennél, és elolvasása (mint ahogy minden Esterházy-könyv elolvasása) után szerintem őszintén bánhatja mindenki, hogy Kertész Imre kapta a Nobel-díjat, és nem Esterházy Péter.

Ha már könyv: Gyurcsány-könyv, persze Debreczenié. Ennek még csak a felénél tartok, de le a kalappal, Debreczeni (eddig legalábbis úgy tűnik) egy érdekes, olvasmányos, rettentően tartalmas, és nem részrehajló könyvet hozott össze. Na az persze érződik, hogy Orbán Viktorra nagyon haragszik, de ez szerintem érthető. És nincs egyedül vele. Ha már Gyurcsány szóba került, ünnepélyesen ellenállok a kísértésnek, hogy a csomagról bármit is ideírjak. Várjuk ki a végét!

Azt hiszem ennyi. Ja, még egy dolog: a bejegyzés címe. Dred - Bolond Nyár; a Light dalának feldolgozása, a Nyár Slágere. Így, nagybetűvel.

Még valami ami tényleg felteszi a koronát a mai napra :D Azt hiszem, ERRE mondják, hogy "űberbefosás". Körülbelül fél óráig szakadtam a röhögéstől, még most is alig bírom a gombokat nyomogatni. :D

Ááááááááá! És még sorolhatnám az á betűket! Tovább néztem a DVD-t! A "The Fans" részben, ahol a rajongókat mutatják be, vannak részletek a bécsi koncertről! Az első sorról! És én is látszom, 2x is! A klubos transzparensre is ráközelítenek! Hát, most már biztos, hogy ez a DVD magasan veri az Encore-t! Felszálltam magasra, holnapig ne is keressen senki! :)

Olyan vicces, ha az ember dühös és buta. A Közgázon a lépcsőfordulóban ki van függesztve (volt) egy plakát, tegnapelőtt, hogy jön Gyurcsány és hogy miről fog beszélni. Közepére ráírva golyóstollal: "nem ezt ígérte!!!". Szóval vicces. :) A másik vicces dolog - ezt ma láttam - a Szabadság téren volt. Emberek egy csoportja Bush ellen tüntetett - az MTV székház előtt! :D Gyakorlatiasak,  végülis tudják, hogy amúgy le se szarná őket senki, így viszont sanszos, hogy valaki pont kinéz az ablakon egy kamerával. Mondjuk túl nagy publicitást így sem kapnának, tekitve a létszámot, ami úgy 6-8 között ingadozott. De ők nagyon hangosak voltak. "Hol a magyar pénz?" Meg valami olaj is volt a dologban.
Most meg épp hallgatom a tévét. Mintha a díszzenekar az Indiana Jones betétdalát játszaná... Hm, érdektelen. Annyit még, hogy tegnap nagy szenzáció volt hogy "történelmi jelentőségű" beszéd lesz. Azóta kiderült, hogy ez inkább történeti témájú. Gratulálok a tolmácsoknak. Ez már olyasmi, mint amikor az atrocitást állatságnak fordították a szlovák minisztériumban.

A vizsgák lementek, a piacszerkezetekről hosszan tudnék mesélni, nem teszem, mert annyira égő (legyen elég annyi, hogy 4x2 az nálam 2; és hasonlók). Stat 3, most már csak a szigorlat van hátra, hála a jó égnek, erre pedig ott van Kécske.

A focivébéről is akartam valamit írni, de annyira gyenge, hogy nem teszem.

Viszont végre megvan az Excess All Areas DVD, Record Express jóvoltából. Hát, sajnos néha igen nyilvánvalóak a vágások, és tényleg néhány jó rész hiányzik belőle, de az Encore-t azért minden tekintetben veri még így is! HH2004-et jó volt látni így is, nem csak hangról (bár most eszembe jutott, hogy St. Pöltenben láttuk mi az élőben már). Még egyelőre csak a koncertet néztem meg, a többiről majd később. Ja, az első sor tele van ismerősökkel, és tényleg túl sokat mutatják. Christianét a Stripped alatt érdemes figyelni, olyan félelmetesen buta képet vág, mint egy üzbég kecske, láthatóan fogalma sincs a szövegről. Christoph meg a Hyper Hyper és Move Your Ass alatt vág érdekes arcot. Mantas egyébként rengeteget tesz hozzá az egészhez, de ez Bécsben is így tűnt már. Most hogy megnéztem, meg pláne.

Ami a szakmát illeti, ki van dolgozva az új választási rendszer prototípusa, most tesztelem a 2006-os eredményekkel, régiós alapon. Egyelőre még nem tudok sokat mondani, még ha meglesz az eredmény is elemezni kell. És akkor még itt vannak a cseh és szlovák választások, szóval hajaj. Nyáron is szakmai program: július 12. és 16. között nyári egyetem. Ezenkívül meg elkezdtem munka után nézni. Szóval, van dolog. Na ennyi.

Az RTL Klubnál vajon egyetlen épeszű ember sincs? Vagya magyar focinézők a hülyék? Bármelyik legyen is igaz, riasztó dolog. Az Angola - Portugália meccs közvetítése talán még a meccsnél is gyalázatosabb.

Héder Barna újabb míves-veretes poénja "a hölgyek okulására": "A kapáslövés nem attól kapás hogy a csatár egy kapát tart a kezében". Súlyosbító körülmény, hogy mindezt valami gusztustalan hamiskás bazsalygás kíséretében adja elő. Na azért Lédererék is kitesznek magukért! Léderer ma ugyan nem "buksizik", de az díjnyertes, hogy Angola területét ő szélességre méri, az, hogy hány négyzetkilóméter az ország, az őt nem érdekli. Érdekes megközelítés. Némi félelemre ad okot, hogy ennek a mutatónak a kikeresése valószínűleg sokkal több utánajárást igényel, mint a négyzetkilóméteré. Tehát még alapos oka is volt rá. A szakkommentátor önjelölt szociológussá lépett elő: mikor már végképp nem tud mit mondani, elkezdi elemezni, hogy vajon a közösségi élmény nagyszerűsége miatt hullámoznak-é a szurkolók, avagy valami más van a dolog mögött. "Érdekes kérdés". Hát gratulálok neki. Bicskei a szünetben vitézkedik: "a portugálok valószínűleg maguktól látják, hogy jobban kell játszani". Hát ezek után nem csodálom, hogy nem ért el különösebb sikereket a magyar válogatott élén. Szenvedjünk!

A mai receptünk: sportvasárnap unalmasan!

Hozzávalók: 1 atomjó Fernando Alonso, 21 db ügyetlenebb konstrukció, 10 béna szerb, 1 béna montenegrói, 1 db Robben, 10 segédkező holland, 1 db Nadal 1 db Federer, sok-sok teniszlabda és egy kis salak.

Elkészítés: 13:00-kor keverjük össze Alonsot és a 21 ügyetlenebbet a silverstone-i arénában, és várjunk 1,5 órát, dagasszuk Alonso előnyét 23 pontra. Közben sűrűn unatkozzunk és éljenezzünk. Mindezekután tegyük a szerb, holland és montenegrói összetevőket egy kis zöld fűre, majd kapkodjuk el a szerbek által sűrűn a kapu mellé lőtt labdákat. Örüljünk Robbennek, aki be tudja ügyeskedni a kapuba a tölteléket (labdát). Ismét 90 perces unatkozás következik. Szimultán figyeljük, ahogy a szépen elsimított salakon a hozzáadott összetevők (labdák, Nadal és Federer) játszanak. Vigyázat! Először Nadal, majd Federer hajlamos a leégésre. Ha viszont jól adagoljuk a sikolyokat, és a káromkodásokat, forró órákat szerezhetünk. Végül fogyasszunk bőven a Federer által kapott salátástálból és a Nadal által elnyert kupából.

Jó étvágyat, jó unatkozást!

Valami nagy tűz van itt a Ferencvárosban, a Lónyay utcában ha elnézek a Boráros felé, olyan, mintha egy egész lakótelep égne. Mindjárt ideér a Kinizsi utcához a füstfelhő, pedig lehet vagy 3 kilóméterre. Sűrű, fekete, valahol a Borároson túlról gomolyog, a Lónyay utcában kábé lehet látni, hogy merről. Azon kívül meg csak a füstöt. Mi lehet ez?

----

Frissítve! Közben kiderült, egy raktárépület égett, kínai ruhákkal. Kezdő hír volt a ma esti híradóban. Durva volt azért a füst...

Elkezdődött a vébé. A meccsekről persze lehet vitatkozni, az első szerintem parádésan jó volt, a mai angol meccs meg hagyott némi kívánnivalót maga után, a lényeg persze hogy nyertek Lampardék.
De ellenben és azonban! Remélem legközelebb kétszer is meggondolják, kinek adják a vébéközvetítés jogát. Sajnos arra még négy évet kell várni, most meg végig kell szenvedni ezekkel. Héder Barna varázs-poénjai: "A nőknek... izé... ööö... szóval az első vébé... szóval azoknak a nőknek akik először néznek focivébét, egy jótanács... ööö... hogyha egy védő kötényt kap, még nem biztos, hogy jól főz, he he...". Bumm, ratata, uzit neki! Az még csak hagyján, hogy az este meg még ugyanezt fel is emlegetik, ráadásul többször, de a valószínűleg agonizáló szakkommentátor hangja mellett csak az jelent valami okot a fejfelkapásra, mikor Léderer Ákos azt mondja: "benne volt a buksijában az egyenlítés." Az. Buksi. Szerintem inkább egy hatalmas néger fej. De legyen neki buksi. Kíváncsi vagyok, mikor emlegeti a játékosok lábacskáját vagy popsiját.
Ezek után már csak hab a tortán, hogy a műsort Kokó vezeti, akinek média-tehetségéről már a méltán elfeledett nevű kvízműsorban is tanúbizonyságot szerezhettünk ("helyesz a megfejtész"). Úgy tűnik, az ex-boxolók most már egy-egy csatorna "kiválóságainak" számítanak. Várom már, hogy mondjuk Csonttörő műsort vezessen valahol. Röhej.
Míg el nem felejtem, persze a dögunalmas angol meccs alatt is gyalázat volt a kommentálás, főleg a szakkommentátor, aki félidőnként egyszer szólalt meg, akkor is annyit, hogy "kiváló meglátás". Szóval, jól indul a vébé médiaszempontból. Hajdú B.-t minden meccsre!

Persze agyament kommentátorok a teniszben is léteznek, a Eurosporton külön műfajt épített fel Horváth Mariann, aki azt hiszi, fiatalos, szimpatikus stílusra vall, ha a férfiakat fiúknak, a nőket lányoknak titulálja, és előszeretettel használ angol szakszavakat (pl. ritörn). Pedig nem. Ez teljesen olyan mintha tenné az agyát. Ezenkívül valami rejtélyes okból kifolyólag azt hiszi, ha a pályán kuss van, akkor neki a budapesti stúdióban suttognia kell. Szabó Gábor a másik gyöngyszem, ő Yoda mesteréhez hasonló betegségben szenvedhet, aminek következtében a teniszezők nevét következetesen a mondat végén használja, a maguk teljességében. Pl.: "Nem hittem el hogy ezt az adogatás-fogadást eléri és visszaadja, de mégis gyönyörűen megcsinálta (....) Roger Federer". Ezenkívül felépített egy olyan hanghordozást, ami arra enged következtetni, hogy valaki permanensen szorongatja a tökeit. Horváth Ákos még csak-csak oké.

Mindenesetre holnap nagyüzem: ma simán verte Henin Kuznyecovát, de hát nem is vártam mást, holnap viszont szenzációs meccsre van kilátás. Sajnos ugyanakkor lesz Hollandia és Szerbia meccse is, a vébén. Előtte meg a brit nagydíj. Hogy oldom én ezt meg, hogy közben még a statisztika se szálljon ki az agyamból? Nehéz ügy... Ami meg az időmérőt illeti: hát igen. Alonso ismét a csúcson. Go-go Renault!

Sajnos ma kiderült: valóban megrántottak piacszerkezetekből, ami csak azért furcsa, mert ahhoz a tárgyhoz értek. Jézus isten mi lesz még itt!

Viszont kissé vidámabb vizekre evezve, itten van a kép amit ígértem, a funpic honlapról:

Noésakkormosthátradőlőslazítóskipihenős este következik. Ugyanis túl vagyok a két legnehezebb, nekem legkevésbé fekvő, legszemetebb módon vizsgáztató tárgyon! A pénzügy 2-es lett, aminek nagyon örülök, nem kell UV-zni, amúgy a vizsgalapon az egész reggeli vizsgacsoport jegyeit láttam és 3-mas volt a legmagasabb :D Azmi :D És túl a tőkén is! Hát, mit ne mondjak, a szőlőtőkét jobban szeretem, de azért itt is megcsináltam mindent, aztán hogy milyen lett, kiderül, nem tudni mikor, de itt már lehet alkudozni is, előzetes tapasztalatok szerint! Úgyhogy statra, makróra fel, de csak holnaptól!

Ja és akkor már egy zene ajánló is. Andrea Bocelli - Tu ca nun chiagne; Illetve akkor már legyen egy mai is: Magna Cum Laude - Adnod kell

Tőkére fel! Pénzügyre fel! Ma meghágjuk a vizsgaidőszak két legnehezebb csúcsát. Ha annakidején Tatjánának sikerült, nekem miért ne menne? Ám addig még van 8, illetve 16 hosszú óra!

Ám most egy teljesen más okból ragadtam billentyűzetet. A linkek közé kikerül a szombat esti láz. Régen röhögtem már valami sikítva, azaz nem, tegnap este, de azokat majd holnap felrakom, most tessék ezt megnézni, egy hamisítatlan falusi diszkó kommentárokkal! :)

Pénzügy után pénzügy! Nem is lehetne ennél üdítőbb elfoglaltságot találni most, hogy végre kisütött a nap! No de legalább tőkepiaci és vállalati pénzügyek (egy nagyon halvány fokkal jobb, mint a pénzügytan). A Eurosport is besegít, női meccsek vannak, Williams vs. Vaidisova, a Chatrier-n meg Safina gyepálja Kuznyecovát, egyszóval érdektelen.
Ami viszont érdekes, az az, hogy tegnap éjszaka elkezdtünk gondolkozni az ukrán túra folytatásán. Sikerült egy hasonlóan veszélyes, hasonlóan érdekes és hasonlóan 4500 kilóméter hosszú túraútvonalat kitalálni, amelyet vagy ősszel, vagy jövő nyáron szándékozunk megvalósítani. Íme:

 Az útvonal tehát - mint látható:

Budapest - Vajdaság - Belgrád - Nis - Szkopje - Szófia - Burgasz - Isztambul - Ankara - Eskisehir - Dardanellák - Thesszaloniki - Tirana - Podgorica - Dubrovník - Mostar - Szarajevó - Budapest

10 országot érintenénk, 4500 kilóméter a táv, és 4 tenger partján haladnánk el. Hát kell ennél több? Vajon Tatjána bírná-e a túrát? Egyelőre kérdéses, még az időpont is. De a megvalósítás egyre kevésbé!

Na, most pedig vissza a hitelek, egyenértékesek és kamatlábak világába!

Ja, míg el nem felejtem: ma - azaz már tegnap -meghallattam az új Scooter koncertalbumot az Excess All Areas címűt. DVD is kijött vele, az még nincs meg, bár napok kérdése. Negatívum, hogy iszonyat módon megvágták az anyagot, és bizony láttunk-hallottunk már jobb koncertfelvételt; amúgy a koncert anyaga eredetileg majdnem ugyanaz, mint a bécsi márciusi koncerté volt (amiről írtam is részletes beszámolót), na ahhoz képest meg, ami ott volt, kimondottan nagy a hangulathézag (jé, egy új szó, mostantól alkalmazom). A kevés pozitívum között megemlíteném Mantas gitárjátékának a CD-n is átütő erejét, valamint azt a számot, amit talán úgy neveznék: The Leading Horse (2006 Special Remastered Live Version). Az bizony odavág! Na azért Scooterről van szó, tehát rossz nem lehet: maradjunk abban, hogy kapnak tőlem egy 7,5/10-et. És most tessék csendben maradni karácsonyig. Vagyis nem: amíg a DVD-t kézhez nem kapom. Akkor majd újragondolom a dolgot.

Továbbra is éljen a pénzügy! Úgy érzem, az agyamon van egy kispolski méretű kapu, amin egy IFA akar beállni, pénzügy anyag felirattal. De hát én vállaltam. Na most pedig nézzük a három dobogós baromságot a pénzügy jegyzetből:

3. helyezett, bronzérem, amely átláthatóságával, közérthetőségével tűnik ki a többi közül:

"Bankári biztosítékkal nem fedezett, kereskedelmi számlákba foglalt pénzkövetelésre szóló jogosultság engedményezése."

2. helyezett, ezüstérem, amely csak egyszerűen aranyos, még ha csak egy a betű maradt ki akkor is:

"Az egyéni fogyasztás jellemzője, hogy vele kapcsolatban pici tényezők alapján születik döntés"

1. helyezett, aranyérem, amely lakonikus rövidségével, önmaga testesíti meg a pénzügy velejét:

"...ha nem, akkor igen!"

Valami csodálatos meccs megy a Eurosporton! Nagyon nehéz így az amúgy a pokol huszonnyolcadik bugyrából előrángatott pénzügytől, de a vizsgaidőszak úgyis remek alkalom a figyelem particionálására. Szóval, Nadal - Mathieu! Igazi gyönyörűség. Reggel még azt hittem, ez sima meccs lesz, és erre tessék: az első szett több, mint egy óra alatt Mathieu-é. Öt szettre tippelek (meg remélem is). Nem szoktak bejönni a megérzéseim, mondjuk. De kétszer egy nap az ember nem tévedhet! És ki mondta azt hogy a teniszt nem lehet vörös fejjel ordítva nézni? Apropó, vörös fej: ha már eléggé bepirosodtam, szarvakat növesztek, és akkor mehetek vissza a pokol bugyraiba a pénzügyhöz. Na tessék: ki van ez találva!

Biiip! Vizsgaidőszaki csökkentett módú blogolás bekapcsolva. Csillagidő 20060601,2013! Az Őrült valahonnan a jog-mocsáron és szociálpszichológia-tengeren túlról, ám a piacszerkezetek-hegyen még innenről jelentkezik!
Életemben másodszor vagyok büszke a Forma-1 versenybíróságára! Tudniillik ha némi töketlenkedés után is, de mégis nekem tetsző (mellesleg helyes) döntést hoztak: MS-t vissza a rajtrács végére! Ugyanis hiába hétszeres világbajnok valaki, nem teheti meg, hogy egy piszkos (és eléggé átlátszó) manőverrel hátrányba hozza a versenytársait, ha érzi a vesztét. Beszédes, hogy a versenybíróság szerint 16 km/órás sebességgel sikerült elkövetnie egy olyan mértékű balfaszságot, amelyet azért ekkora tapasztalattal talán nem kéne. Úgy kell neki! Csak reménykedni tudok, hogy ez a téma még egy ideig napirenden marad a Forma1-en belül. Ja igen: a Rascasse-kanyarban egy tábla jelzi: "Parkolóhely kiadó, ára 21 rajtkocka". Bámulatos az emberi kreativitás! :)
Hogy el ne felejtsem, azért történt más is még a hétvégén! Először is: a 25.-ei mulatság remekül sikerült! Nem mennék bele a részletekbe, de minden ott volt, ami egy jó estéhez kell, na persze a legfontosabb a társaság. Talán elmond valamit, hogy másnap reggel 6-ra értem haza. Ami még a szülinapot illeti, a hétvégén és hétfőn felköszöntöttek egy páran - nem részletezem kik és mikor, kaptam egy orvosifém-karkötőt, Che Guevara - A motoros naplóját, Medgyessy könyvét (muhaha), valamint jópár üveg alkoholt (legkedvesebb "zsákmányom" az a pálinka amelyet kolléga úr kapott néhai nagypapájától azzal, hogy olyannak adja, aki érdemes rá), emellé pénzt is, amelyből rögtön be is ruháztam egy mini-hifire (Hanseatic - Vateráról olcsó volt, és jól szól).
A műsor a szokásos pörfikt hangulatot hozta, és ha már itt tartunk, a hétvégén személyesen beszéltem az Infúziós Búgócsigák nevű zenekar egyik tagjával! :) A téma: interjú, előreláthatólag a héten, erről nem is írok most többet, majd ha kész lesz, lement, túl vagyunk rajta. Azért mentségemre legyen mondva: kolléga úr ötlete volt, csak én hülye mindent elvállalok, de azóta szeretnénk ezt lezavarni, mióta a stúdióba keveredett valahogy Az Első Pörgetés című 99-es album. Na majd most!
Ami viszont a versenyt illeti - visszatérve arra - tökéletes volt! Néha már-már komikus. Alonsot valami ókori hispán isten keze védi ami elsöpri az útjából mindazokat, akik odamerészkednek. Szegény Raikkönen, ez már tényleg kezd tragikomikus lenni! De olyan jót nevettem! Alonso pedig folytatja - remélhetőleg az idény végéig. És én már melegítem a jobb tenyerem az újabb kézfogásra a Hungaroringen! :)
A hétvégi tiszakécskei fieszta után pedig - buli, tanulás, tanulás, tanulás... - beindult az egyik figyelemelvonó rendezvény: a Roland Garros. Még úgy is, hogy már két kedvencem - Johansson és Bagdatisz - kiesett, gyönyörűszép meccseket láttam: Safin - Gonzalez, Nalbandian - Gasquet, Kiefer - Gicquel, Bagdatisz - Benneteau... Szóval le vagyok nyűgözve már most. És mi lesz még! Most marad Moya, Ferrero és Nadal. Az egyiküknek nyerni kell! :)
A hét amúgy intenzív szociálpszichológiázással telt: hála a jó égnek, ezen már túl vagyok. Feleennyi tanulással is meglett volna ugyanilyen jól, sőt, így utólag visszagondolva az egyetemi eddigi legsimább puskázási lehetőségét hagytam ki. Egy nagyterem, egy felügyelő... - mintha csak valami választási plakátot látnék :D A lényeg, hogy könnyű volt. Most pedig folytatom utam a piacszerkezetek hegyei felé. Majd jelentkezem...

- A kapcsolat megszakadt -

Nos akkor most pótoljuk az elmúlt egy hetet! Gyorsan, mert szeretném kiélvezni, hogy ma beléptem a második X-be! :)
A péntek este meglehetősen eseménytelenül telt, a műsor is pangott, na nem mintha rossz lett volna (sose az), de azért az előző hetihez nem ért fel. A szombat este viszont nagyon ott volt! A helyszín: Kalocsáék Vendéglője. Az este egy kis lazulással indul a Dreherben S. barátommal, utána pedig át a városon, miután meglátogattuk a rádióban a kolléga urat is. Az estében nem is az volt a jó, hogy olyan sokan voltunk, mert nem voltunk, de valahogy nagyon sikerült elkapni ezt az egészet. Ennek is köszönhető hogy hajnalban az állomás felé már félig csukott szemmel megyek, majd a vonaton el is alszom. Természetesen nem akad - miért is akadna? - egyetlen jószándékú utas sem, aki mondjuk a Nyugatiban felkeltene, így csak akkor ébredek fel mikor már indulnánk visszafelé. Szerencsére azért egy kicsivel előtte. Gyorsan le a vonatról, majd irány a Kinizsi utca.
A vasárnapra nem érdemes karaktert pazarolni, igazából a hétfőre sem kéne, de hát mégiscsak akkor indult el az őrület! Amelyet vizsgaidőszaknak neveznek. Hivatalosan. Gyakorlatilag azonban nekem csak szerdán fog, gazdasági joggal. Úgyhogy a hétfő és a kedd intenzív tanulással - és az ehhez kapcsolható intenzív balfaszkodással - telik. Ja meg könyveket kell a könyvtárból hozni. Mindig kéjes érzés, ha az ember az utolsó könyvet hozza el, de ha valakinek az orra elől történik ez, az plusz élvezetet jelent. Épp egyszerre indulunk el az utolsó Modern Piacelmélet könyv felé egy kislánnyal, és hát az én zsákmányom lesz végül.
A szerdai nap már kedd délután elkezdődik, mikor is a DJB irodába vágtatok az előző nap ott hagyott indexemért. A DJB hibájából történt egyébként, hogy ott kellett hagynom, tekintve, hogy csak az egyik TDK-t írták bele. Az viszont már az én hibám hogy későn mentem oda, ikor be voltak zárva. Vagy hát nem is tudom. Lehet, hogy ők zártak be hamarabb. Mindenesetre a tény attól még tény: kedd este nincs nálam index, másnap szóbeli vizsga, a DJB pedig nincs nyitva másnap.
Már-már készülök a hattyúhalála-szerű előadásra a vizsgáztató előtt. Szerda reggel azért - a vizsga 8:30-kor kezdődik, tehát jó lenne még előtte intézkedni - megközelítem a DJB-irodát. Félve és lemondóan kopogok be, de ahogy közelebb hajolok az ajtóhoz, hallom, hogy bent gépelnek! Mi vagyok én? Festékkatalógus! (Mázlista). És néhány perc múlva, kezemben az indexszel már vidáman szaladok a 242-es elé. Amíg R. barátom a gazdpol tanszék felé vezető kis köreit rója, én megpróbálom eltölteni az időt valahogy. Ugyanis jegyzet már nincs nálam, minek is az már ilyenkor. A bejárat előtt sűrűsödnek az emberek, és úgy negyed 10 tájban egy vizsgáztató meg is jön, igaz, nem hozzánk, hanem azokhoz akik a 9 órás vizsgaidőpontra jöttek. Na nem baj, legalább tisztul a terep. Nekünk azonban még egy órát kell várnunk, míg a 8:30-as vizsga elkezdődik 10:15-kor. Méghozzá úgy, hogy a vizsgáztatóval jön egy srác és soron kívül bemegy. Aztán jöhetünk mi. Én az utolsó turnusban vagyok, öten megyünk be a szobába, mindenki kap egy tételt, meg öt percet a kidolgozásra, s miután ezt elmondta, a vizsgáztató KIMEGY! Hát persze, hogy megbeszéljük a dolgokat, mi mást is tennénk? Miután jól kibeszélgettük magunkat, a faszi visszajön, és elkezd feleltetni. Én majdnem tökéletesen elmondom, a mellettem ülő csaj tökéletesen, a további 3 srác meg kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) hibákkal. Az eredmény? Mindenki kap egy négyest. Hát köszönöm szépen. Ez a legjobb vicc az egyetemen két év alatt... A tanszék szexuálisan vonzódhat a páros számokhoz: eddig mindenki csak 2-est vagy 4-est kapott, akiről hallottam.

Aztán haza, Ceglédre, este pedig az öreg Die Hard 3 - halhatatlan! Ma pedig igyekszem hamar felkelni, hogy minél tovább tartson a "legjobb szülinap". A Magna Cum Laude dalát énekelgetem egész nap: "hússzal ezelőtt érkeztem..." :)

A TDK-díjkiosztó. A meghívón az áll, hogy ünnepélyes díjátadás, plusz fogadás. C.-val nagy vita előzi meg a dolgot: együnk, vagy ne együnk? Én szkeptikus vagyok, az ilyen fogadásokon általában 3 szem pogácsa szokott lenni a kaja, plusz egy kis pezsgő. Végül ezért úgy döntünk, hogy eszünk. A díjkiosztóra egy kicsit késve érkezünk, amelynek következtében némileg feszegetni kell a hármas előadó ajtaját. Végül aztán bejutunk. Van olyan szekció, ahol mindenkinek kiszúrták valami díjjal a szemét, aki bejutott a szóbelire. Van olyan is, ahol nincs első helyezett, csak második meg harmadik. Olyan is van, ahol csak két helyezett van. Érthetetlen. Persze a TDK eseményei után eszünkbe sem jut logikát keresni.
Kis meglepetésként ér, mikor kapok egy különdíjat (eddig erről szó se volt). Legalább lesz mit kitenni a falra. A szakmai részével pedig úgyis tovább foglalkozom majd. Első lépésben választásitörvény-reformtervezetet készítek. Szabadidőmben.
Ja és a fogadás! Hát igen, első pillantásra csak a pogácsákat láttuk, aztán kiderült, hogy egy hatalmas svédasztal van, külön desszert-szekcióval, meg sok-sok pezsgővel. Na mindegy, ilyen az én formám... mostanában.

Az ember mindig örül, ha valami jó dologban vesz részt. Ja, és el ne felejtsem, Alonso is győzött a hétvégén. Elvileg jókedvűnek kellene lennem, és mégsem vagyok, talán, mert az EVK-s felvételin, úgy tűnik, nem voltam szimpatikus - azaz nem jött össze a szakkoli.

Péntek este viszont egy kimondottan csodálatos momentummal indult a rádió 11. születésnapja. Vetélkedő a 11. osztályosoknak. Meg kell mondjam, minden várakozásomat felülmúlta a dolog. Négy részből állt a vetélkedő, minden csapatnak 6-6 "fele se igaz" kérdés, 5-5 "ki a párja" típusú pörgősebb kérdés (így volt meg a 11 villámkérdés), valamint 2 kreatív feladat. Voltak bizonyos félelmeim a középiskolások hozzáállásával kapcsolatban, de meg kell követnem mindenkit, mert iszonyat jó fejek voltak. Annyira, hogy - ha lenne vállakozó rá (és ez volt a legnehezebb az egészben) - akkor ezt havonta meg kellene ismételni. Mindenesetre rajta leszek.
Szombat-vasárnap aztán folytatódott a dolog, reggel 9-től este 7-ig non-stop pörgés. Sokkal simábban ment, mint egy éve, bár a webkamerával azért sűrűn adódtak gondok, de ezt már megszoktuk. Kezd az is hagyománnyá válni, hogy a születésnapokon magamra öltök valami hülye maskarát, tavaly pl. a tízéves hirdetőoszlopot, idén meg pingvinjelmez volt soron, de ez végülis nem gond, csak meleg volt nagyon. Az viszont abszolút pozitívum, hogy nem kellett akkora nagyüzemben gyártani a játékokat, mint tavaly: egyszóval több minden el volt rendezve előre. A kamu-hét-kérdése, egészen pontosan a hozzá való viszonyulás viszont negatívan változott, ami a ceglédieket illeti, valahogy nem igazán akartak olyan kamukérdésekre válaszolni, mint a "mit szól hozzá hogy a termálfürdő mögötti tó területére 11 bütykös hattyút telepítenek". Na ezzel együtt azért nagyon jó volt az egész... és persze fárasztó. De arra már 2 nap múlva nem fogok emlékezni, hogy mennyire fáradtam ki.
Ja és igen, a korona: egyre inkább érzem, hogy idén MS és Alonso között fog eldőlni a világbajnokság, na mondjuk ezt így most kijelenteni olyan, mintha feltalálnám a spanyolviaszt. Annak viszont örülök, hogy Alonso olyan vastagon verte Sumit, mint ahogy fordítva történt az előző versenyen. Ezzel együtt elég unalmas volt a nagydíj, de valahogy ez nem bántott.

Na, vágjunk neki a jognak (azaz újra, mert már bele lett vágva kora délután), mert nyolc nap, és számot kell adni. Lényeg, hogy nem félek tőle.

A Tokaj-Hegyalja-Sárazsadány-Szárhegy-dűlői fehérbort a Fidesz vezérkara úgy hívja, hogy "a főnök bora". Többek között ezt tudtuk meg tegnap egy bormarketing előadáson, ahol a bor marketingje helyett inkább a borokról esett szó, persze ezt mi nagyon nem bántuk, főleg, hogy az előadó a végére hozott is kóstolóba egy kitűnő fehérbort - a fentit. A másik emlékezetes infó, amit megtudtunk az előadáson az az, hogy Kamocsai Ákos, aki a Hilltop-Neszmély tulajdonosa a Cserszegi Fűszerest Angliában "The Unpronouncable Wine" néven forgalmazta, és ez volt a sikerének egyik titka. Szóval, jó este volt tegnap.

Ami a mai napot illeti, egy, a demokráciaexportról szóló előadás után - amelyben a levont következtetésekkel nagyon sok helyütt nem értettem egyet - a délutánt a Margitszigeten töltöttük páran, és szerintem remek volt, régen jártam már a szigeten (úgy, hogy nem csak a Margithíd környékén - kb. 10 éve), és nagyon szépen meg van csinálva. Megfogalmazódott bennem, hogy a vizsgaidőszakban oda megyek ki tanulni. Persze csak amíg el nem kezdődik a foci vb. :)

Loituma - Leva's Polka mindenkinek ajánlom ezt a számot, finn nyelvű polka, én már vagy huszadszor hallom és még mindig tudok rajta röhögni. Aki teheti, töltse le, keressen rá, aztán max hangerő és hadd szóljon!

Vajon mi visz rá valakit arra, hogy a diplomamunkáját a középiskolások evési szokásairól írja? Mit keres valaki az egyetemen aki arról ír TDK-t hogy mit keres az egyetemen? He? E három kérdés fogalmazódott meg bennem a mai szóbeli után. Ja, míg el nem felejtem: ez a közös TDK szóbelije volt, amely előtt nagy dícséreteket kaptunk a konzulensek, közben pedig a tanárok részéről is ("a minisztériumba is el lehetne ezzel menni, egy kincs, amit írtak"), és a prezentáció sem sikerült rosszul. Na most ezek után azért némi ellentételezést vártunk volna a pontokban is. És nem találjátok ki, nyolcból hanyadikak lettük. De, mégis kitaláltátok, nyolcadikak. Körülbelül a Lada bahcsiszeráji keréktöréséhez hasonlítható az az érzés, ami ekkor átsuhant testem-lelkem tekervényes alagútjain. Komolyan, a hetediket lettünk volna, szégyent éreznék. Így meg nem.

Ez viszont felértékeli a tegnapi ötödik helyemet a politológia TDK-n. Ott még akár negyedik is lehettem volna (az első három negyed-ötödéves szakod hallgató volt mind), ám elkapott a gépszíj: a 15 perces időkorlát leteltekor a prezi harmadánál tartottam, és a kuncogás langy fuvallatként futott át a termen mikor a végére hajtottam egy huszáros vágással az előadásnak. Mindegy, állítólag ez még így is szép eredmény.

A hét amúgy egyébként sem egyszerű. A hétvégén 11. szülinapi műsor a rádióban, két nap 0-24 (na jó, kicsit túloztam), és a pénteki műsor is erről fog már szólni... Ezenkívül zéhák, szakkoleszos felvételi, a jövő héttől meg vizsgák. És még az az örömöm sincsen meg, hogy a hetet egy Renault-győzelem indította volna. Ugyanis kedvenceimet bizony betyárosan elgyepálták a pirosok. Azért remélem, ez nem hosszú távú, mert az azért nagy szégyen lenne. Egy vén csataló és egy kis nyikhaj ver egy dinamikus, friss világbajnokot? Nonszensz.

Ma még külön eszembe jutott a burek, amit Alustában ettünk, és nagyon finomnak találtam, ámbár elég laktatónak, úgyhogy ide is írom a receptjét:

Krími Burek

Hozzávalók: vékonyra vágott bacon, leveles tészta, nagykocka tészta egy pohár tejföl, fél kiló túró, három tojás

Elkészítés: a tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét felverjük, a sárgáját meg a túróval és egy kis tejföllel összekeverjük masszává, majd végül a tojáshabot is belekeverjük. Végül az egészet elkeverjük a megfőzött nagykockatésztával. A leveles tésztát a tepsi aljára tesszük, és ráterítjük a tölteléket. A tetejére pedig a bacon szeletek, és még egy nagyon vékony réteg leveles tészta kerül (vagy tésztacsíkok), megkenve tojással. Végül 200 fokon kisütjük, amíg a teteje aranybarna nem lesz.
Mint már mondtam, nagyon finom! És iszonyat laktató :)

És most lássuk a mai híreket! A TDK-m úgy tűnik, továbbjutott! A politológiairól van szó. 100-ból 79 pont, ez nem rossz, ráadásul az opponensek elég jókat írtak róla. T. G. tömören, de azért eléggé megdícsérte! Ez nagyon jólesett, mert a szakma egy széles körben - laikusok számára is - ismert képviselőjéről van szó. Valamint G. S. belekötött azért jópár helyen, de ebből több helyen igaza van, és örülök is, hogy bizonyos dolgokra rávilágított, így végülis csak segített felkészülni a védésre.
A másik TDK-ról nem tudok még semmit, illetve azt, hogy az 72 pontos lett, de hogy továbbjutó-e, arról fogalmam sincs. Azért csak húzzunk bele!

Íme itt a beszámoló a maga teljességében! A képekből csak ízelítőt adok, mert összesen kb. 350 darab van, ha valakit még érdekel valamiről kép (mindenről van), szóljon nekem. A lapokat MHT formátumban teszem fel, hogy ne kelljen a képekkel szórakozni, így viszont beletelik egy kis időbe amíg letöltődik. Legyetek türelmesek! És olvasgassa mindenki kedvére!

Április 20. Alapozás

Április 21. Bolyongás a vidéken

Április 22. Tatjána rendetlenkedik

Április 23. Kijev, "A Város"

Április 24. Keleti pillanatok

Április 25. Tengerre, magyar!

Április 26. Haverok, buli, Jalta

Április 27. Tatárjárás

Április 28. Hiánygazdaság

Április 29. Az utolsó nagy falat

Április 30. Levezetés

Nos hát, örömmel jelentem, hogy tegnapelőtt este hazatértem! Az időbeosztás némileg módosult, de az útvonal teljes egészében teljesítve! A mai nap folyamén (remélhetőleg) részletes beszámolót is felrakok!