Az utóbbi napok az Ukrajnára való készüléssel teltek elsősorban. Na persze szakosodni is kellett meg ilyen apróságok, de hát kit érdekel az ilyesmi, mikor ma este felbőg az ezerkettes Lada motorja Budapest belvárosában és indulunk?
206 zöldhasú figyel a pénztárcámban, remélem elég lesz. Mindenki hoz magával ennyit, tehát összesen több, mint 800 dollárból gazdálkodunk. Plusz négy-öt napi élelem (pl. konzervek). Gyógysz@r, ruhák, stb, stb... Legszebb az volt, mikor ketten egyszerre szereztünk jack - kazetta átalakítót. Szép.

Vázlatos útiterv

Április 20: Budapest - Záhony

Április 21: Ungvár - Munkács

Április 22: Kárpátalja - Galícia - Lemberg felé

Április 23: Kijev

Április 24: Kijev

Április 25: Poltava - Dnyipropetrovszk

Április 26: Dnyipropetrovszk - Melitopol

Április 27: Krím félsziget (Szimferopol, Jalta)

Április 28: Krím félsziget (Szevasztopol, Bahcsiszeráj)

Április 29: Odessza - Tiraspol - Kisinyov

Április 30: Marosvásárhely - Kolozzsvár

Május 1: Nagyvárad - Debrecen - Cegléd ( -Budapest)

Hát körülbelül így fog kinézni a dolog. A "műsorváltozás" jogát fenntartjuk! Donyecket kivettük a túrából, de a lenti térképen (kicsit korábbi bejegyzés) azért kábé végig lehet követni. Lesznek képek, ha lesz netcafé, majd írok! Na kalandra fel!

Korán elintéztem a locsolkodást, idén nem fektetünk nagy hangsúlyt rá, ugyanis nem érek rá. Pakolni kell, mert három nap múlva irány Ukrajna. És addig már nem is leszek itthon, szóval... A hálózsák-keresés és az ebéd között gondoltam, írok egy kicsit.

Tegnap voltunk vurstliban. Eredetileg focizni mentünk volna a vurstli mögötti pályára, azonban 6 embernek túl széles volt a pálya és nem volt kedvünk futni, úgyhogy inkább felültünk a haligalira. A legjobb az volt, hogy kis quad-okkal lehetett menni. 15 év volt a felső korhatár. Úgyhogy végre megmutatkozott a kölyökkép előnye. Majdnem 20 évesen simán felültem :) Még csak személyit sem kértek! Ez mondjuk azért egy kicsit égő, de nem érdekel, kihasználtam bizonyos előnyöket! :)

Ma este meg hosszú megbeszélés várható az ukrán túrával kapcsolatban. Igyekszem majd Ukrajnából is tudósítani, már ha lesz erre lehetőség valahol Kijevben vagy Dnyepropetrovszkban...

A szerelem olyan artisztikus forrása az emberiségnek, amely sosem fogy ki. Ha mégis, újra és újra elő lehet venni, a korízlésnek megfelelően, vagy éppen az ellen. Ez is egy nagyon fontos momentum, egy pofon a közízlésnek (copyright by Majakovszkij), lebontani a gátakat, túllépni bizonyos előítéleteken. De azért filmet mégis csak azért néz az ember, hogy szórakozzon. Meg kell tehát azt a filmet csinálni. Úgy, ahogy Ang Lee meg is tette.
 "Die Liebe ist ein wildes Tier, in die Falle gehst du ihr, in die Augen starrt sie dir, verzaubert wenn ihr Blick dich trifft." - énekli Till Lindemann. "A szerelem egy vadállat, beleesel a csapdájába, a szemedbe néz, és elvarázsol, ha a pillantásával találkozol". És ez így van bárhol, bármikor, bárkivel. Ez a szép Ang Lee filmjében. Nem másról szól, hanem arról, hogy a szerelem ellen nincs appelláta. Nem válogat kor, bőrszín, vallási hovatartozás, vagy akár nemek között. Az az erő, ami felfűz minket, gyöngyszemeket a sors füzérére. És aki ezt látja, az nem akadhat fenn azon, hogy a főszereplőket nem Jacknek és Jill-nek, hanem Jack-nek és Ennis-nek hívják. Persze, ez is egy motívum. De nem több annál. A táj már-már giccsesen gyönyörű, de ha levennénk a hátteret, és csak a színészek maradnának, na meg a zene, akkor is teljes értékű lenne a film. A film talán két legszebb jelenete az első "egymásratalálás" a sátorban, illetve az utolsó elbúcsúzás. Pedig akkor még nem is sejtjük a tragikus befejezést. A régi görögök úgy tartották, a világ kezdetekor minden ember egy és egész volt. Aztán az istenek kettéhasították őket. Azóta mindenki keresi a párját a világon, és ha megtalálják, megrészegíti őket az összetartozás érzése. Túl a barátságon. Túl a halálon.

Az utolsó péntek (volt tegnap) Ukrajna előtt... Jövő csütörtökön már az öreg Kárpátalján fogom ropni. Nagyon remélem, hogy Galíciában megtaláljuk Sztari Krivotulit, és dédnagyapám sírját. Bár az előzetes útiterv szerint éjszaka megyünk arrafelé. Az pedig ugye, sehol sem életbiztosítás. Főleg nem egy ukrán faluban. És emellé még oroszul is meg kellene tanulnom - addig. És csütörtökön még egy EVK-felvételi is lesz. Hát, húzzunk bele!
Anyám előásott valahonnan egy orosz Ezer Kérdés Ezer Választ, remélem segít. Ha meg nem, akkor egy másik könyv kazettamellékletéből az orosz telefonbeszélgetéseket fogjuk hallgatni zene helyett. Valamelyik csak bejön...

Érdekes módon semmit sem érzek abból, hogy tegnap este mekkora buli volt. Pedig volt! Ám a reggelt egy üdítő bokor-kicsavarással kezdtem. Tudni kell, hogy nekünk mobil-kertünk van. Ha valaki vak lenne a családban, elég rendesen ki lehetne babrálni vele úgy, hogy gyakran meghívjuk látogatóba. Tavasszal és nyáron szinte minden második héten ültetünk át fát, bokrot, szedünk ki mindenféle kórókat a földből (egy előző, sikertelen átültetés következményeit általában). Na én persze elsősorban rombolni szeretek.

Két érdekesség. Az egyik a Fővárosi Takarító Vállalat reklámja a '80-as évekből. Ilyen kéne nekünk! Ezzel szerintem még ma is el lehetne adni az árut! Nagyon állat! A másik pedig EZ, Tóta W. írta az Indexen Orbán helyzetéről. Szerintem világbajnok, és végre teljesen kiereszti magát az öreg Worluk.

Kemény éjszakán vagyok túl, 4-kor úgy döntöttem, mivel nem tudok aludni, bemegyek a stromatológiára gyökérkezelésre. Most elolvastam az előzőm mondatot, és nagyon hülyén hangzik, olyan, mintha kedvtelésből mentem volna be. Na, ahhoz is kellene egy bizonyos szintű perverzió. Nekem azonban fájt a fogam. A gyökérkezelés undorító dolog, nem ajánlom senkinek. Ha már baj van, inkább húzassunk. Hamarabb is megvan, meg szerintem kevésbé fáj.
Ebből adódóan persze nem aludtam sokat, viszont a mai estét már délután elkezdtem - J. hugom harmadik lett a nyelvtan, negyedik az irodalom OKTV-n. Azért nem semmi, nem? Az irodalmon volt némi zavaró körülmény (valaki, aki azt hitte, a zsűribe való, de az elmondottak alapján egy kukásautó vezetését bíznám rá - maximum), de ez nem jelenthetett komolyabb gondot.
Nekem viszont még egyelőre opponensem sincs. Mármint a TDK-mnak. Az idő meg csak pereg...

Szükségem van egy kis agypihentető olvasmányra. Gondoltam, előkapom a Vízparti Történet második részét, ha már az elsőn keresztülküzdöttem magam. Ez egy XII. századi kínai regény. Ami érdekes benne, az nem is a sztori (epizódok laza egymásutánja, kb. ugyanarra a sémára: a hőssel megpróbálnak kiszúrni - elfogják - száműzik - szabadul - bosszút áll - betyárnak áll), hanem a középkori kínai társadalom félelmetes létbizonytalansága. Ajánlom, hogy mielőtt valaki arra adná a fejét, hogy elolvassa Lao-ce egyébként örökérvényű igazságait a Tao Te King-ben, először olvasson el egy ilyen könyvet. A középkori Kínában valaki fél nap alatt lehetett koldusszegényből gazdag, de gazdagból száműzött is, látszólag minden indok nélkül. A bosszúállóra akkor is hősként néztek, ha kiirtotta rosszakarója feleségét, gyerekeit is, de cselédeit és azok családját is. Az emberek ellenségeiket nem ritkán egyszerűen - megették. Az egyik nagyon jellemző dolog ebből a feje tetején álló világból a kollektív felelősség elve: ha egy gonosztevő nyomára nem akadtak rá, a szomszédságát is meg lehetett büntetni helyette. De ez csak egy abból a rengeteg furcsaságból, ami körülvette a régi kínaiakat. Itt előjön Coelho-nak a sorsba és a világ Zahirjába való belenyugvásról szóló elmélete. Vajon jó-e így ahogy alakultak a dolgok? Jók-e ezek a velünk született szokások? Miért nem kérdezünk rá, hogy vajon volt-e ez másképp? És jobb volt-e? Lám: a kínaiak hasonló anyagból mást hoztak létre, mert elzártan éltek pl. az európai civilizációtól. Mást, de nem feltétlenül rosszat. Legfeljebb olyat, amire egy jóízlésű ember csak megcsóválja a fejét. De aki igazán széles látókörű, az nem lehet jóízlésű!

Már-már azt hittem, hogy a mutogatós ügy és az "ein Volk ein Reich" után nem lehet már zavarosabb, butább és bárgyúbb dologgal előállni a kampányban. Tévedtem. Ráadásul nem Deutsch-Für "Einstein" Tamás és nem is Mikola "Nemzet Orvvadásza" István, sőt még csak nem is Semjén "Szentfazék" Zsolt állt elő vele, hanem a kis Duce személyesen. Orbán Viktor ugyanis arról beszélt, hogy ha a Fidesz hatalomra kerül, jön a nagy tiszai árvíz. Nem csalás, nem ámítás, nem tévedés, bár, mivel a Hír TV-ről van szó, azért egy alapvető kétkedés megfogalmazódik bennünk, ami a hitelességet illeti (a Hír TV minden szavából ugye köbgyököt kell vonni, elosztani 10-zel, és utána még ötször deriválni), de mégis úgy tűnt, Orbán komolyan beszél - már ha egyáltalán tisztában volt azzal, amit mondott. Mert mit is mondott? "A jó Isten csak olyasmivel próbálja meg az embert, amire van esélye, hogy kibírja. Ezért nem próbálta meg szerintem a szocialistákat árvízzel az elmúlt négy esztendő, és úgy látom, hogy bennünket meg ezért próbált meg, és úgy tűnik, hogy az igazi nagy tiszai árat, már hogyha a választópolgárok is így döntenek, ezt mindig előre kell bocsátanom, akkor valószínűleg ismét nekünk kell majd kezelni". Na akkor elemezzük csak! Szóval a szocikat nem teszi próbára az árvíz mert nem állnák ki (lényegtelen apróság hogy a Duna vízszintje rekordot döntött egy hete), ellenben a Fideszt meg direkt szívatná az Isten, na meg vele a magyarokat. Az már tényleg elhanyagolható, hogy az isteni összefüggésekről már megint a 16 éve még csuhásozó Orbán beszél. Szóval ha nyer a Fidesz, jön a nagy tiszai árvíz. Nem én mondtam, Orbán Viktor!

Komolyan, már várom Lendvai Ildikót, ahogy a sajtótájékoztatón mondja: "Lassan mondom, hogy mindenki megértse: nem - lesz - ár - emelkedés." Mármint árvíz. Értitek. Haha.

Nagyon sokat írtam politikáról mostanság (de hát érthető, kampányidőszakban), de mostantól azért próbálok másra is koncentrálni. Na nem ma még. Egyelőre hátradőlök és alszom. Sokat.

Ma fel akartam menni a Batthyány-örökmécseshez, de végülis inkább pihentem. Volt is mit! Tegnap még 1 órakor "Igen-igen, We are the champions, The winner takes it all" kombót hallgattunk (énekeltünk-táncoltunk) S. kollégával, és további két S.-sel :D . Ma reggel egy fideszes tett próbát megsemmisülés szélén álló agysejtjeimen. Aki ráadásul haver, de úgy tűnik, hogy ez nem számít. : /

Nagyon boldog voltam, hogy Dávid Ibolya karakán volt, és visszautasította Orbánt. Úgy tűnik, helyreállnak végre a dolgok, és a Fidesz nem lesz szalonképes partner. Annak is örülök, hogy Mikola végre kapja az ívet párton belül is. Felismerik, hogy talán nem kellett volna véresszájúskodni, de szerintem már késő. Ilyenkor be kell látni, hogy ezt a választást már nem nyerhetik meg. Marad a matematikai esély. Philip persze csak vizionál továbbra is...

Győztünk!

Vége a kampánycsendnek! Meg is töröm :) Voltam szavazni természetesen, most pedig viszkivel, jägerrel, borral és pezsgővel a kezemben várom az eredményeket. Ahogy illik.
Tegnap írtam egy levelet a 168 Órának, hátha leközlik. De ha nem is, itt és most közreadom!

"Van Közép-Európában egy ország. És abban az országban van egy párt. Rendszerváltó ero volt, az emberek bíztak benne. Négy évet kormányzott, populista és egyben kirekeszto retorikával, míg a szervezet egyre inkább a vezér személyétol függött. A négy év korrupciós ügyeket hozott, a kormányzat néha már a törvényeket feszegeto központosítását, a külföldi kapcsolatok nagyrészt romlottak. A párt nacionalista, de néhány kimondottan baloldali elképzelése van. Nevében a "demokrata" szó megkopott, szinte elvesztette értelmét. A hatalom megszerzése érdekében ugyanis a párt olykor még a szélsojobbal is kokettált, és sok ciklusra tervezett hegemóniát. Egy eros összefogás kellett megbuktatásához, bár még így is megnyerte a választásokat.
Kitalálják kirol van szó? Meg fognak lepodni! Én a HZDS-re gondoltam Szlovákiában, Vladimir Meciar pártjára, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomra. Ugye, milyen kísértetiesen hasonlít egy magyar példára? A párhuzam persze lehet, hogy eros, de korántsem alaptalan. A fobb vonások megegyeznek, amint látható.
Annak a történetnek tudjuk, mi a vége. Meciar 1998-ban megbukott, és azóta sorra bukik. Szlovákiában sem igen veszik már komolyan, mint politikust.
A másik történetnek még nem tudjuk, mi lesz a vége. Mikor e sorokat írom, még egy nap hátra van a választások elso fordulójáig. Négy éves voltam a rendszerváltáskor, tehát demokratikus környezetben szocializálódtam. Fiatal vagyok, és a leheto legteljesebb mértékben demokrata. Miért nem vonz hát a Fidesz, amelynek neve miatt ezek szerint vonzania kellene?
Azért, mert a Fidesz jelenleg nem fiatal, eszméi, politikusai elöregedtek, nem demokrata, elég, ha csak Mikola vagy Semjén megnyilatkozásaira gondolunk, és nem szövetség, hanem Orbán Viktor hatalmi eszköze. Magyar polgári? Nem hinném. A programnak nevezett maszlagból közgazdászhallgatóként világosan látom, hogy megvalósíthatatlan (bár ehhez nem kell közgazdásznak lenni). Akkor hát mi marad? Semmi.
Orbán Viktort sokat idézik mostanság, leginkább azt az 1993-mas megszólalást, amelyben az elveitol eltávolodott, hatalomcentrikus politikust zörgo, szélfútta mákgubóhoz hasonlítja. Hát nem is tudom: április 5.-én este én mákgubózörgést hallottam a tévében...
Nem mondom azt, hogy Magyarországon a demokrácia egyetlen letéteményese az MSZP. Ott van az SZDSZ, az MDF, és még sorolhatnám! Tessék rájuk is igent mondani! Hiszen ez a demokrácia. Az egységes jobboldal megtestesítoinek szerepében tetszelgo, valójában csak populista pártnak pedig azt a költot idézem, akire ok is sokszor szoktak hivatkozni, de úgy tunik, elfelejtették a szavait. Wass Albertrol van szó. A híres sorok így hangzanak: "a víz szalad, de a ko marad,
a ko marad.". Az o esetükben a ko nem maradt: a víz elsodorta, és alakította, míg aztán el nem fogyott egészen. Mi pedig inkább azt a követ szeretjük, ami marad. Az elvet, ami állhatatos, még ha nem is értünk egyet vele. Mert csak ebben lehet a jövo!"

A tegnap este no comment :D De boldog vagyok, hogy ilyen jól sikerült! Egy szinte tökéletes műsor után - sok alkohol - és egy kis MC-zés a diszkóban. Szeretem ha elismernek, és ez tegnap este maximálisan megtörtént! Ezerszeres hála a közönségemnek :)

Holnap - azaz már ma - választás. Tiszteletben tarom a kampánycsendet, éppen ezért nem írok semmit. Majd holnap, este 7 óra után, mikor is S. kollégával és néhány baráttal kiértékeljük egymás között az eredményeket egy üveg jó bor és egy liter jéger társaságában. Derűs vagyok, optimista, sosem volt jobb kedvem! Húzzunk bele, Magyarország!

Nos hát. Megvolt a vita. Végül is a Liberálisok Házában néztem, ugyanis a FIB rendezvénye egy elég szomorú okból elmaradt.
Hogy ki nyert? Egyértelműen Gyurcsány. Török Gábornak azonban osztom azt a nézetét, hogy a végén kicsit túl agresszív volt, lebecsülte az ellenfelét - ami persze nem nehéz, ha az embernek egy olyan "ellenféllel" kell szembenéznie, mint amilyen Orbán volt ma este - és ez lehet, hogy nem jó pont. Mindezek ellenére talán ez az egyetlen ami ellene szól. Orbán javára viszont nem szól semmi. Ügyetlen csúsztatásokkal próbálkozott, és kivételesen egyetértek Kókával: kiégett politikus látszatát keltette. A bevált kampányszövegek ismételgetése itt nem jött be. Ide tények, adatok kellenek. És azokat csak Gyurcsány említett. Mindezt összerakva azzal a politikai úttal amit a Fidesz 1998 óta bejárt - és főleg az utóbbi időben - úgy gondolom, teljesen egyértelmű, hogy ki alkalmasabb miniszterelnöknek. Egy "vezérigazgató" Gyurcsány, vagy a "népvezér", demagóg Orbán.

Jaj, el ne felejtsem. Könyvajánló. A mai könyv: Milan Kundera - Búcsúkeringő.
Valami kiveszett az emberekből. Erre könnyen rávágnánk, hogy van, akikből nem, de úgy tűnik, nincs ilyen. Szorongásokkal teli világban élünk, és nem gondolkozunk el azon, mi az a tragédia. A társadalom groteszk helyzeteket teremt, és már a szentek sem az igaziak többé. Egy fürdővárosban terhes lesz Ruzena, a szürke mindennapokból való kitörést mániákusan kereső nővér. Úgy gondolja, vagyis inkább elhiteti magával, hogy a gyerek a híres trombitással, Klímával való futó kalandjából származik, így hát tulajdonképpen megzsarolja a zenészt. A fürdővárosban groteszk haláltáncra gyűlnek össze a regény szereplői: Bertleff, a szentekre emlékeztető amerikai, Skréta doktor, aki a terméketlen nőket saját magjával termékenyíti meg, Jakub, a forradalmár, aki most kezd ráébredni, hogy az életben eddig csak a szépségre nem fordított elég figyelmet, s már soha nem is lesz erre alkalma, Kamila, Klíma féltékeny felesége, akinek férjével való kapcsolatából már csak a féltékenység maradt meg, Olga, Jakub nevelt lánya, aki egész életében szenvedett attól, hogy Jakub nem nőként nézett rá, a feleségét rajongva szerető Klíma, aki éppen ezért semmilyen más nőt nem becsül, Ruzena nővér, és Frantisek, Ruzena szeretője, akitől Ruzena inkább menekül, de függ is tőle.
Nincsenek pozitív vagy negatív hősök. A filozófikus elemekben bővelkedő történet csúcspontja az utolsó éjszaka, a szeretkezések és a nagy ébredések éjszakája, mikor mindenki megtalál magában valami olyasmit, amelyet eddig nem tudott. De ehhez akkor, ott találkozniuk kellett. És mikor Jakub, a forradalmár véletlenül Ruzena halálát okozza azzal, hogy kísérletet sem tesz megmentésére, sőt, filozofikus hátteret állít mögé, a szereplők egyik fele számára megkönnyebbülést, másikuk számára pillanatnyi fellobbanást, azután közönyt eredményez a történet. Csupán Frantisek omlik össze, de mintha ő is szerepet játszana, mint ahogyan egész életében tette.
Meghalt egy ember. A tragédián azonban felülemelkednek az egyéb érzések, ahogyan Kundera is remekül ábrázolja azt a sok egyéb jellemi kérdést, amellyel a szereplők inkább foglalkoznak. Ruzena halála csak egy epizód az ő életükben. Nem is próbálják elfelejteni, mert annyira nem tett rájuk benyomást. Az ember elvesztette a tragikumhoz való jogát. A halál méltóságát, amely nem borzaszt el többé senkit. Ez a morbid tanulsága Kundera regényének.

Jelentem: kész! Mindkét TDK beadva!
A történet szempontjából érdemes a tegnap estével kezdeni! A politológia TDK nagyjából kész volt, mint írtam, kisebb simításokat véghez vittem ugyan még rajta, de már csak a nyomtatás és a spirálozás hiányzott. A minőségbiztosítással foglalkozó "púp-a-hátamon" TDK-ból azonban még hátra volt kb. 15 oldal, azaz a dolgozat fele. Összegyűltünk hát este a főhadiszálláson, az F-207-ben. R., C. és én. C. először hosszútávú alvással járult hozzá a dolgozat sikeréhez, de mentségére legyen mondva, kora reggel az adatgyűjtéssel foglalatoskodott. R. és én áttárgyaltunk még néhány forrást, és éjfél körül már hármasban folytattuk az írást. Azaz az írást nem (az az én feladatom volt), de a segédanyagok kiértékelését. Három óra körülre a dolgozat kezdett rendes formát ölteni, bár szakértő szintű viták bontakoztak ki arra vonatkozóan, hogy még mit érdemes a dolgozat tárgyává tenni. Itt és most megjegyezném, a témához körülbelül annyi közünk van, mint egy dán lónak a kardiológiához. A dolog már-már érdektelenségbe kezdett fulladni, mikor reggel 4 körül - abszurd elképzelések és gyalázatos szóvicceim hatására - infantilis röhögés töltötte be a szobát, és arra nem volt erőnk, hogy lábra álljunk. De megtettük, amit kő (Ace Ventura után szabadon), és reggel már csak két rész volt hátra a dolgozatból. Átlagban 2 és fél - 3 óra alvás után ébredtünk fel, ki-ki ment a saját dolgára: C. az előző konzulenshez ment, hogy udvariasan elmagyarázza, miért van az, hogy egy hónapja le se sz**juk. R. az Eltén beszélgetett egy emberrel, míg én igyekeztem a politológia TDK kötését megoldani és a DJB-ben információkat szerezni. A TDK-ra igaz, hogy nincs implicit nevezési díj, de ha valaki a Sóházban nyomtat és köttet, akkor egy explicit summát azért ki kell csengetnie. Az én esetemben - 4 x 28 lap, kétoldalasan + köttetés - ez 6800 forintot jelentett, tehát innen üzenem a Sóháznak hogy a tűz égesse ki a belüket. A konzulensi nyilatkozat aláiratása sem volt egy kéjutazás, közben vágtatás a könyvtárba vissza a könyvekkel, és végül ismét összegyűltünk, megírni az irodalomjegyzéket és a lemaradásunkat behozni. Az idő: 13 óra, még 4 óra a leadási határidőig, amelyet pontosan be kell tartani, mert a DJB kb. annyira rugalmas, mint egy darab króm-acél-nikkel-vanádium ötvözet. Írjuk le az Eltét. Megvan. Irodalomjegyzék kész. C.-t 15 órára várják a BME-n, és ugyanakkor vár minket P. tanár úr, a konzulensünk. Kétfelé oszlunk tehát. Nem egyenként, hanem a csoport. C. megy a Duna másik oldalára, mi pedig az egyetemre R.-rel. Míg P. tanár úr a dolgozatot olvassa, én iszom egy kávét és a laptopon található összes Windows játékkal játszom legalább egy kört. R. megpróbál tudományos lenni. Nem sikerül. Az idő közben telik. Háromnegyed 4. C. valahol a Duna másik partján most indul vissza az összegyűjtött anyagokkal. Még kb. másfél oldal hiányzik a dolgozatból. Na meg a nyomtatás és köttetés. P. tanár úr végre befejezi, és elismerően nyilatkozik. R.-rel elmegyünk meginni egy újabb kávét. Közben megérkezik C. Még egy óra és öt perc a leadási határidőig. Vadul elkezdek gépelni. 16:39-kor kész. Átolvasni már nincs idő, szaladunk P. tanár úrhoz, hogy kinyomtassuk és feltöltsük a dolgozatot. Fogadalmat teszek: ma annyi nagyfröccsöt fogok meginni, ahány perccel 5 óra, a leadási határidő előtt sikerül leadnunk. Sóház. Köttetés. Sor. Az idő halad. Már csak 6 perc a leadási határidőig. Felérünk az emeletre. Már csak 3 perc. Sor. Nem baj, itt már nem lehet gond. Nincs is.

Hogy ma este mi lesz, azt még nem tudom. Az biztos, hogy 7-kor miniszterelnök-jelölti vita.A Közgáz Pincében, mert ott jó lesz a hangulat, a FIB-esek között. És most arra van szükségem. Na meg nagy lazításra. Az viszont már az utána lévő órák története...

Huh, hát jó ideje nem írtam. Az ok: minden.
Először is: végre kész van a TDK! Egész éjszakás munka után, de végre teljesen kész. Igaz, még konzulensi értékelést várok, de az sokat nem változtathat már rajta. Fél 7 körül már előjött az az ismerős érzés mikor az ember már majdnem a végére ér, de még hajtja a szíve, hogy még, na még egy kicsit, tegyük oda. Húzzunk bele! (Hopp erről más is az eszembe jut, de majd később). Háromnegyed 7 körül pontot tettem a végére, igen ám, de utána meg még a mellékletek... Szóval elfáradtam. Majd elérhető lesz pdf-ben, ha már benyújtottam a zsűrinek ées értékelték. Nekem tetszik :)

Nos hát, húzzunk bele! Szombat: Andrássy út. S. kollégával kb. háromnegyed 2-re értünk a helyszínre, a United zenélt. Pléjbekk. Ez persze nem gond. Az már annál inkább, mikor Pély barna akkor is beszél, mikor elvileg énekel. A tömeget persze nem zavarja, én sem akadnék fenn rajta, ha nem lenne ilyen a természetem :)
Aztán 2-kor "Igen, igen". Rajtam, körülöttem, minden piros. Elöl állunk, bár nem közvetlenül a színpadnál, de a kivetítőknek köszönhetően azért jól látunk mindent. Bevallom, gondolkoztam, hogy elmenjek-e, mert pont ez a "bólogatójános" attitűd az, ami a másik oldalban az egyik legellenszenvesebb. De a hangulat nem ilyen volt, írjon bármit az általam egyébként igen nagyrabecsült Tóta W. Árpád: olyan volt, mintha majálison lennénk. Jöttek-mentek, beszélgettek az emberek, voltak, akik padokon ültek. Juhász Ferenc és Gál J. Zoltán meglepően jól vezette a műsort. Ranschburg Jenő, Kosáry Domokos, Ferge Zsuzsa, Iványi Gábor, mind-mind méltán nagyrabecsült emberek. Nem politikai lózungokat hajtogatnak, az majd a politikusok dolga lesz. Nem: ők arról beszélnek, mi is a köztársaság, és miről is döntünk április 9.-én. A szalonképességről és a szalonképtelenségről. Szili virágvasárnapról beszél, értem én, nyitni kell a hívők felé is. Hiller ugyanazt mondja el, amit hétfőn hallottam tőle a Közgázon. És végül Gyurcsány: ahogyan kell, papír nélkül, érthetően és tisztán beszél. Az más kérdés, hogy amit mond, abban nem sok konkrétumot fedeztem fel, de a stílus, a mondanivaló élesen megkülönbözteti ellenfeleitől. Nem mameluk-gyűlés volt tehát az Andrássy úton, hanem majális. Egy hónappal előrehozva, de ez mindegy. A lényeg, hogy aki ott volt, kellemesen érezte magát. És reméljük, a következő négy évben is ilyen kellemesen fogja.

Vasárnap: nagydíj. (Ja és persze másnaposság a szombat esti buli után) De micsoda verseny! A tavalyi év eseménydús volt, szó se róla. Az idei viszont egy izgalmasabb akciófilmet idéz. Button kiesése, a Toro Rosso szárnyalása, a nagy bukások, nagy előzések... És ami a lényeg: ezenközben egyetlen biztos pont van: a Renault. Maradjon is így! Legyenek izgalmas versenyek, de a végén mindig a kék-sárga nevessen. Egyelőre úgy tűnik, ez lesz :)

Pótolom az előző napokat is... Mostanában nem volt sok időm ezzel foglalkozni, a TDK-k miatt. A héten található ZH-k számát sikerült 0-ra redukálni, de még így is necces, hogy a végére érek-e a dolgaimnak. A politológia TDK még a szerencsésebb eset, ott a baj inkább az, hogy talán többet írok, mint amennyit szabad. Az biztos, hogy embert próbáló és kegyetlen munka volt a hiányos adatokból körzeti magnitúdót és Loosemore-Hanby indexeket számolni (pláne úgy, hogy több helyen is eltérő értéket ad meg a szakirodalom az általam kiszámoltnál, ráadásul sokfélét). Erre rá is ment egy fél nap, amíg az érdemi munkához hozzá tudtam kezdeni. Sajnos Csehországról és Szlovákiáról még mindig egy csomó adat hiányzik, így Lengyelországgal indítottam, ott viszon a mérhetetlen sok anyagból nem tudtam annyit húzni, amennyit eredetileg akartam. Elöljáróban annyit elmondhatok, hogy ami Lengyelországban 1989 és 2005 között történt, igyekeztem mindent ráfogni a választási rendszerre. Ami nem volt nehéz, főleg az 1995-ig tartó időszakban. Most már csak ugyanezt kell megtennem Csehországgal és Szlovákiával is, ám ott hiányoznak az igen fontos preferenciaszavazat-küszöbök értékei, illetve ezek változásai. Csehországról szerencsére a rendelkezésemre bocsátott a nagykövetség egy átfogó választási adatbázist - igaz, csehül. Így hát kénytelen voltam onnan kibogarászni a lényeget, ami vicces volt, de sikerült. Egész jól olvastam csehül a végére. A jó benne az, hogy ezek után már a szlovák adatbázisokat is könnyűszerrel fogom átböngészni.

Ami a másik TDK-t illeti, amelyet hárman készítünk (az én feladatom az írás), az leginkább csak púp a hátamon, tekintve, hogy az egyik legunalmasabb témáról, a felsőoktatás minőségbiztosításának a helyzetéről, illetve a hallgatói véleményezéseknek ebben elfoglalt helyéről szól. Nagyon messze kerültünk az eredeti elképzeléstől (statisztikák készítése az egyetemek hallgatóinak szavazási hajlandóságáról), és így aztán vért fogok izzadni, mire befejezem.

Más: Hiller István járt az egyetemen hétfőn. Természetesen ott ültem. Hiller egyre lazább, ami a kommunikációt illeti. Emellett azonban rendkívül komoly dolgokat tud meggyőzően előadni. Nincs is ezzel semmi gond. Egy egész kicsit lekezelte a moderátort, na de hát ez is a feladata. Néha azonban túl sokat gondolkozott egy kérdésen, és utána ügyetlenül próbálta meg ezt eladni. Valamint nagyon sok kitérő választ adott (de hát ugye Kuncze Gábor is elmondta: nincs olyan kérdés, ami elől egy politikus ne tudna kitérni). Ezzel együtt tisztességesen állta a helyét, nagyon sokszor közbetapsoltunk. Én egy dolgot nem értettem. Számomra már januárban nyilvánvaló volt, hogy az SZDSZ kb. két héttel a választások előtti helyzete dönti majd el, hogy a finisben milyen taktikát alkalmaz az MSZP: besegíti e az SZDSZ-t, vagy lekampányolja (ha annak nagyon kevés a támogatottsága). Hiller pedig elég flegmatikusan beszélt a koalícióról, vagyis inkább a koalíció jövőbeni lehetőségéről, miközben Gyurcsány nagyonis támogatja nyilatkozataiban az SZDSZ-t. Akkor most hogy is van ez? Mert annyira jól azért nem állnak a liberálisok. Hiller azért a lényeget megfogalmazta elég röviden, és többször is elmondta: szavazzunk az MSZP-re. Ami engem illet, én ott leszek a szombati gyűlésen is. Ha felrobbantanak, hát felrobbantanak. :) Valamint Hiller száját kétszer is elhagyta az a mondatrész, amelyet nagyon szerettem volna hallani élőben (a híressé vált "rikácsolós" beszéde után, ami miatt az index Hiller-hangutánzó versenyt hirdetett): "...ez a nemzeti politika!"

Az ukrán úttal kapcsolatban kisebb probléma merült fel. Méghozzá az, hogy április 20.-án - mikor a megváltozott tervek szerint indulunk - lejár az útlevelem. Így hát futottam a központi okmányirodába megújjítatni (ugyanis a vízumot öt nappal az utazás előtt még el kell intézni legkésőbb, és ahhoz ugye útlevél is kéne). 6ezer forintomba fájt a dolog, de legalább lesz útlevelem jövő hét közepére. És akkor már semmi sem állhat az utamba! Olyannyira nem, hogy ennek örömére vettem egy új cipőt is, divatosat. Amint tudok róla képet mutatni, megteszem. Megéri!

Nos, nekikezdtem a munkának. A bevezető már kész, most jön a lényeg, a valódi elemzés, reményeim szerint jó hosszan, hogy legyen súlya is a dolgozatnak (fizikai értelemben is :) ).

Ám előtte a heti Coelho-szökőárból egy újabb darab: "Az ördög és Prym kisasszony". A könyv abba a regényfolyamba illeszkedik, amelyikbe a Veronika meg akar halni, ám míg ott Veronika az élet és a halál között választ, itt egy kis falunak kell választania a Jó és a Rossz közül. Chantal Prym kisasszony először - félelemből - közvetít a Rossz által a hatalmába kerített férfi és a történelmi szükségszerűségből haldokló falu között, azt a hamis látszatot keltve, hogy a Rossz Jót eredményezhet. Ez azonban hamis teória. Chantal sokáig őrlődik, lelkéért az angyalok és az ördögök harcolnak, míg végül, a falu népének hamis ítélete alapján, "áldozatként" beállított öregasszonyt a falu saját fegyvereivel védi meg. A Rossznak meg kell mutatnia magát, hogy a Jó győzhessen - ez derül ki a példabeszédekkel sűrűn átszőtt történetből - de a Rossz soha nem szül jót. A falu megkapja büntetését, míg Chantal jutalmat érdemel: kiszabadulhat abból a pusztulásból, amit ez az álságos, mindent megmagyarázni képes közösség érdemel. A Jó csatát nyert. De még sok-sok Prym kisasszonyra van szüksége, hogy jobbá tegye az egész emberiséget.

Lezajlott a koncert a Zeneakadémián. Ütős koncert volt. Mármint nem arra értem hogy jó, hanem ütőshangszereken játszottak. De nem volt rossz, ha már szóba került. Az első rész egy kísérletféleség volt, sokféle "hangszerrel" adattak ki hangokat, pl. egy seprűvel, egy műanyag káddal, kavicsokkal, vagy olajoshordókkal. Nekem ez tetszett a legjobban. Egy drótot húztak ki az olajoshordóból. A második rész szerencsére már jazzesebb volt. Gershwin és Debussy dallamok csendültek fel, xilofonon. Egy kis színpadi performansszal együtt. Szóval - rendben volt az egész. És a végén pedig egy haláltáncszerű, már-már törzsi, de rendkívül modern, gyors "dob"-szólóval búcsúztak. Megérte elmenni. Ezenkívül a Paulay Ede 55. szám alatt találtunk egy kis kávézót. Nagyon szimpatikus. Török párnákat meg hasonló dísztárgyakat is lehet - persze méregdrágán - venni. Ajánlom mindenkinek. Én majdnem vettem egy tübetejkát.

Ja, és mától Villete a blog címe. Hogy miért? Tessék elolvasni az előző postot :)

Ma este koncert a Zeneakadémián, előtte azonban muszáj ajánlanom egy másik Coelho-könyvet is! A címe: Veronika meg akar halni. Ljubljanában játszódik, abban a városban, amit imádok, gyönyörűszép, pont elég nagy ahhoz, hogy lenyűgözzön, és elég kicsi ahhoz, hogy ne nyomjon el. Szóval: Veronika meg akar halni. Valóban meg akarna? Úgy tűnik, hiszen altatókat vesz be, hogy aztán a Villete nevű híres-hírhedt idegklinikán ébredjen. Itt megtudja, hogy már csak napjai vannak hátra, mert szíve károsodott. Ezalatt a pár nap alatt azonban Veronika - a halál közelségét érezve - olyan dolgokat fedez fel magában, amelyeket eddig még csak nem is sejtett, s rájön, talán csak az egyhangúságból menekült. S mivel most már minden mindegy, igyekszik élni. Meglátja szerethető önmagát új barátainak tükrében, megismeri történetüket, belátja, hogy a sorsát mindenki maga irányítja, s csak tőlünk függ, rálépünk-e arra az útra, ami ki van számunkra jelölve. Tudunk-e "őrültek" lenni? És Veronikát megérinti a szerelem is, egy skizofrén fiú személyében, s ez arra készteti, hogy újra átgondolja egykori álmait. A regény legvégén lévő döbbenetes fordulat pedig minket is arra késztet: gondolkodjunk el, hogy mi az az ellenszer, ami segít nekünk, hogy felülemelkedjünk mindennapi keserűségeinken - a halál közelsége, avagy az élet közelsége?

Na még egy kis politika, aztán hagyom. De ez egy ilyen nap. Mikola Istvánra azt mondanám, ha nem lennék udvarias, hogy egy fasz. De ezt nem mondom, mivel udvarias vagyok. Így hát csak annyit mondok, hogy az elmúlt napokban tett kijelentései alapján nemhogy kormányfőhelyettesnek, de egy kis közösség vezetésére is teljesen alkalmatlan. Mit is mondott ma? "s igenis, a mindenkori irányításnak, menedzsmentnek, hatalomnak korlátoznia kell az egyén parttalan szabadságvágyát. A közösség (...) a közjó és az igazságosság szellemében. Mit jelent a másik oldal? Az egyén parttalan szabadságvágynak a kibontakozását kell segíteni, nem kell a közösség, önmegvalósító, mai szingli életforma, az az igazi. Nem közösségek kellenek, hanem szinglikbol összeálló hordák kellenek, és akkor már indul is az Andrássy úton a menet a fiúk, a lányok nyakába fülbevalók, lufik, és szól a recsegő rádióban a zene, amit úgy hívnak, hogy technó. Elgondoltam ezt a két képet, két világ. Döntenünk kell a két világ között. Az egyik oldalon az élet kultusza, az egyén, a közösség boldogulásának a segítése, a másik pedig az önpusztító, talán prolongált öngyilkosság-kép is aposztrofálható (...)" (forrás: www.index.hu) Ez a fickó lenne majdan a "nemzet orvosa"? Hát ha ezt valóban komolyan gondolja, akkor én elmenekülök innen. Ha meg hazudozik, akkor szintén alkalmatlan. Egy olyan pozícióra készülő ember, mint ő, ilyet ma nem mondhat. Átgondoltam. Udvariatlan leszek. Mikola egy fasz.

POLI 2006 Konferencia, első nap

Reggel 10 körül érkezem, az aktatáskává átalakított laptoptáskával, mert így komolyabbnak nézek ki. Legalábbis én azt hiszem. Helyszín: Múzeum u. 17 (VIII. kerület). Az odaúton észreveszem - mint később kiderül - a nap poénját. Az MDF (akiké egyébként minden szimpátiám) képviselőjelöltjének plakátját. Már eddig is borultam azon, hogy a IX. kerületben a jelölt vezetékneve Cézár (ki ad ilyen nevet egy gyereknek, még akkor is, ha 50 éve történt - és ki az az ember, aki közszereplő, és nem titkolja el, hogy így hívják, legalább egy titokzatos C.-vel?), de rájöttem, hogy a név nem minden. A VII-VIII. kerületi jelöltnek egész konszolidált neve van, ám a képe...! Itt látható alant:

Ránézésre székrekedést diagnosztizáltam, de felfedezhető az arcon valamiféle mélységes undor, talán a fényképész volt csúnya, avagy vakufóbiában szenved a jelölt úr - mindenesetre ezzel a képpel a választók elé kiállni elég szerencsétlen ötlet (forrás amúgy: www.mdf.hu)

De térjünk vissza a konferenciához! A terem falai diszkréten és sokatmondóan pirosas-narancssárga színűek - csak a függetlenség jegyében, a végében elhelyezett asztal mögötti molinó kék, és már keresgélem is, hol a zöld. Azt hinném, hogy sehol, ám hopp, felfedezem az EXIT táblát az ajtók fölött. Pártsemleges orgazmus hullámzik át lelkemen (nem testemen - az furcsa lenne!). És a rövid megnyitó után - némi csúszással - kezdetét veszi a konferencia. Először a 2006-os kampányról. Újhelyi István az MSZP-től, Horn Gábor az SZDSZ-től, Herényi Károly az MDF-től és Dobó László (akit nem ismerek) a Fidesztől. Rendkívül felszínes interjú, a kampányról szinte semmi új nem hangzik el. Rossz a finanszírozási törvény, sopánkodnak, Újhelyi és Dobó osztja egymást, Herényi megpróbál rendkívül intelligensnek látszani (ami néha sikerül is, de azért többször nem), az egyetlen újdonság, hogy Horn Gábor kifejezetten szereti a kampányokat, és számára minden belefér, amin lehet röhögni. Bravó.

Következik Dávid Ibolya és Kuncze Gábor. A nap legszínvonalasabb vitája - lehetne, ha a moderátor minden második szava nem lenne "öööö", minden harmadik pedig "öhm izé" (ebből következik, hogy minden hatodik szava: "ööööhmizé"). Szeretem az ilyet. Dávid Ibolya meglepően meggyőző, ám Kuncze már az első szóváltásnál porig alázza. Dávid ugyanis nagyon büszke, hogy már 2002-ben eldöntötték, önállóan indulnak. Erre Kuncze: "az SZDSZ nem döntötte el, hogy egyedül indul, hiszen nálunk ez evidencia". Nevet a közönség. Kuncze a tapasztaltabb beszélő, hol egy szóban válaszol ("Kaptak több mozgásteret, mióta a nagy pártok kijelentették, hogy nem szeretnének kétpártrendszert?" "Nem."), hol pedig viccet mond ("a Fideszben van most volt KB-elnökségi tag, meg egyéb csintalanságok"). Dávid Ibolya viszont nagyon energikus. Veszteség lenne mindkettő kiesése. Kérdést is írok nekik, bár nem olvassák fel.

Ezután ebédszünet, majd jönnek a parlamenten kívüli pártok. Meghallgatásuk után meg is értem, miért vannak a parlamenten kívül. Kolompár Orbán az MCF-RÖ-től, Thürmer a Munkáspárttól, valaki (nem ismerem) a MIÉP-Jobbiktól, és egy Bősze-nevű vénember a Szeremley Huba-féle "Gazda és Polgár Párt"-tól. Még Kolompár a legértelmesebb, ő legalább arról beszél, amiért a pártja valóban létrejött: a cigányok problémáiról. Thürmer azonban nagy tapsot kap a végén, mert annyit röhögtünk rajta. "Teremtsünk munkahelyet. Zavarjuk haza a kínaiakat." mondja tökkomolyan. De térjünk át a miépes küldöttre, aki ízes dunántúli tájszólásban beszél, megnyomva a t-ket, és szörnyű komikusan hat. Főleg, mikor elkezdi nyomni a hülyeségeket a liberalizmus-ellenességről meg a kereszténység beemeléséről az Alkotmányba. Gratulálok. Hagyjuk is. Bősze úr meg háború előtti (vagy közvetlen utáni) intézkedéseket emleget, gyakorlatilag semmiről nem beszél. De azt jó hosszan. Ehhez még hozzájön a Szenes Andreához kísértetiesen hasonlító moderátor csaj, aki mindent megkérdez legalább kétszer. A biztonság kedvéért. Hát, konklúzióként elmondhatom: ezek a pártok maradjanak is parlamenten kívül. Esetleg talán az MCF-RÖ ami nem. Esetleg!!

Másfél óra szünet - mármint nekem. Utána pedig Draskovics "Charles Montgomery Burns" Tibor és Bod Péter Ákos beszélget az euróról. Na ez a vita csak nagyon ritkán érint olyan kérdéseket, amiről nem tudtam eddig, és az derül ki belőle, amit szintén tudtam, hogy elég nagy szarban vagyunk, ami az eurót illeti. Vita csak akörül van, hogy Drazsé ezt mosolyogva, míg Bod szinte direkt vitatkozva - és borzalmas nagy szakmai ismereteiről tanúbizonyságot adni akarván, sűrűn angol szavakat használva (nem, ezt nem tudom magyarul, jobb lenne angolul), fejcsóválva, búsan veszi tudomásul, és magyarázza. Bod Péter Ákos azért megkérdezi, milyen szögből kritizálja Drazsé érvelését: az ellenzék szögéből, vagy ahogyan ő gondolja. Ezek szerint tökmindegy, csak kritizálhasson. Ez az előadás bizony nem közgazdászoknak szólt. És mit tudtunk meg? Vagy tartható a 2010, vagy nem.

Végül Deutsch. Oppardon, Deutsch-Für. Ugyanis Orbán Brüsszelben ropja, bár az előzetesben ő volt (és szerintem ezt már délelőtt is lehetett volna tudni. Vagy akár tegnap. Noh. Deutsch-Für egy kicsit ironikus megjegyzéssel kezdi. Elmondja, nem ez az első, és nem is az utolsó alkalom, hogy egy politikustársa helyett nyilatkozik (naja: Deutsch-Für a Fidesz hivatalos égő-embere). Majd pedig teljesen semmitmondó dolgokról kezd beszélni. Először kiderül, nincs is negatív kampány, aztán azt, hogy van, de ez nem baj, mert az MSZP nagyobbat csinál (nopersze), a többi párt kampánya is jó persze, de a Fideszé azért csúcsszuper, bár a puding próbája az evés (a többi párt előtt kábé fél perc csönd, amíg Deutsch-Für gondolkozik: nyilván tudja, hogy nem hülyék előtt ül, mint egy lakossági fórumon, hanem akik itt ülnek, azok a szavai mögé is látnak). A végén elmondja, örül, hogy nem kommunistázott, és ez direkt volt, ennek örömére jóízűen kommunistázik is egyet. Valamint azt is megtudjuk, hogy a Fidesz rendkívül heterogén párt, s mint ilyen, szinte a társadalom tükörképe. Rémes. Deutsch-Für pedig hol fiatal, hol öreg, attól függően, hogy épp melyik a célszerűbb. A végére vagy ő fárad el, vagy én, de nem igazán értek semmit abból, amit mond. Számára kínos témáról egy szó sem esik. Pedig három kérdést is írok. De egyik sem kap helyet. Én is csalódott vagyok, mert a Viktorra készültem kérdésekkel, de hát ő nem jelent meg. Úgyhogy hazasétálok. Ez egyelőre egy lagymatag, mérsékelten színvonalas, mindenesetre érdekes rendezvény. És holnap megint ott leszek. Ha a plakátról figyelő képviselőjelölt arckifejezése kőbálvánnyá nem változtat az úton.

Kevés időm volt, így két napig tartott. De nem baj, legalább tovább élveztem! Amiről szó van: Paulo Coelho - Az Alkimista. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Szerintem a mai világ egyik legnagyobb írója Coelho. Ennek a könyvnek a méltó helye Saint-Exupéry Kis Hercege mellett van.
Coelho mesél. Mesél, élvezettel, és közben olyan dolgokra tanít, amelyeket mindenkinek tudnia kellene, s akkor talán jobb lenne a világ. Sokkal jobb. Hiszen erről szól a könyv: "maktub" - írja le többször is. Ez arab szó. Azt jelenti: "meg van írva". Néha nem lehet a személyes szenvedély útjába állni. Coelho szerint minden egy, mindent egyvalaki ír, aki talán természetfeletti lény, isten, de ott él bennünk. A "Világlélek" Isten lelkének a része. És a "Világlélek" az egyetemes nyelv, amit a mindenség beszél. Ott van, ha valaki végig akarja élni a "személyes történetét", ami "maktub", tehát meg van írva mindenkiben, csak sokan elfelejtik. A kagyló, ami a sivatagban őrzi az egykor ott folyó tenger zúgását, addig őrzi azt, amíg a tenger vissza nem tér. Mert ez az ő személyes története. A tenger az ő kincse, amit meg kell találnia. Az ólomnak is megvan a személyes története, és ha beteljesíti, akkor arannyá válhat. A Világlélek mozgat mindent, ő segít a személyes történetek beteljesítésében, s így a Világlélek nem más, mint a teremtményeknek, a teremtés minden apró csodájának tükörképe. A Világlelket mi mozgatjuk, mi merülünk el benne, ha átéljük a saját történetünket, és akkor tesszük jobbá, ha olyan állapotban vagyunk, amikor mi is csak jobbak és jobbak szeretnénk lenni. És ez mi is lehetne más, mint a szerelem?

"Valószínűleg akkor sem kapná fel senki a fejét, ha a Magyar Rádióban bejelentenék, hogy iráni atomtudósok kutatásai szerint Orbán Viktorban reinkarnálódott Csaba királyfi" - írja a commentdotcom. LOL - írom én.
A két nagy párt összesen már elköltötte előre Magyarország egy éves költségvetését. Ennek több, mint a felét - természetesen - a Fidesz. Ami gáz, de hát mit lehet tenni. Furcsa dolog ezt mondani, de megnyugtató, hogy valószínűleg ez csak üres ígéret. Ilyen abszurd világban élünk mi.

Még egy kis politika. Honnan került elő Mikola? Ezt kérdezték tőlem többen is, és mindenkinek azt mondtam - s most leírom itt is, ne tessék többet kérdezni - Mikola pont azért került elő, mert az elmúlt négy évben színét se láttuk. Én legalábbis egyetlen nyilatkozatát sem tudnám idézni. Színtelen, öregszik, és tökéletesen megfelel Orbán mellé egy színtelen pozícióba (olyanok mint Bush és Cheney). Ez egy üzenet volt kérem a párt fiataljainak (pl. Rogán), akik annyira szeretnének már pozícióban ülni, hogy ezért nem lenne drága nekik a választásokat is elveszíteni. Ugyanis mi történik, ha a Fidesz idén nyer? Erre pont Mikola adja meg a választ, én egy kicsit megijedtem, majd felháborodtam rajta: "Ha négy évre nyerni tudnánk, és (...) utána mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának, húsz évre minden megoldódna." Mondja a "nemzet orvosa", a dohányosokat a lelke mélyén és titkos, kéjes álmaiban koncentrációs táborokba záró egykori egészségügyér. Olyat is mond, hogy ha megszerzik a hatalmat, többet nem engedik ki a kezük közül. Egyre jobban kezdek egyetérteni Debreczeni Józseffel. Számomra magyar jobboldal kevés értelmes figurájának egyikeként feltűnő publicista ugyanis azt mondta: a magyar parlamentarizmusra leselkedő legfőbb veszély: Orbán Viktor hatalomra kerülése. Ha ezeket Mikola - és vele együtt gondolom Orbán - komolyan gondolja, akkor amit Debreczeni mondott, az úgy igaz. Nemrégiben meghallottuk, hogy a Fidesz vállalatként működik (párton belüli információ), ezek után már lehet, átalakulnak állampárttá. Adja Isten, hogy ne. Hiszen ne felejtsük el - csak hogy én is egy, a kampány színvonalára jellemző csúsztatással válaszoljak - : a kádárok (tetszés szerint nagy K-val is írható) védőszentje: Szent Orbán. :)

Van olyan hét, mikor minden összejön. Mármint jó értelemben. Én erre a mostanira akkor is ezt mondanám, ha a hétvégén zsírdisznók megvadult csordája kergetett volna végig a városon - a keddi dolog miatt (ld. alább). Ám nem így történt, sőt. A pénteki műsor is, mondhatni, remekül sikerült, amelyet tegnap este folytattunk (új büntetődal a szeren: Elakelaiset - Jenkkapolkkahumppa :D lefogadom hogy a ceglédi füleknek már most kedves).

Ám be kell számolnom a tegnap este eseményei között még a Cotton Club Singers koncertről is. Tiszteletjegyet kaptam, mint rádiós, és E. barátnémmel mentünk. Hát, hát. Abba Jazz volt a koncert címe (mint egyébként a lemeznek is, amit nemrég adtak ki), és igencsak hullámzó teljesítményt nyújtottak az amúgy nagyon tehetséges srácok és lányok. Ez azt jelenti hogy a koncert fele nagyon jó volt, a másik fele pedig dögunalom. Nekem pl. kifejezetten csalódás volt a The Winner Takes It All feldolgozás (állítólag amúgy jó, csak itt hagyott némi kívánnivalót maga után), viszont az I Have A Dream, és a Money Money Money ott volt a szeren. Ja, és ki ne hagyjam a Super Troopert (némi hűs germano-svéd szexuális tartalommal - na meg egy adag humorral - feltöltve). Egyszóval nézhető. Hallgatható. Úgy a fele. Ja, a számok közötti viccelődés pedig - az olcsó poénok dacára - kifejezetten üdítően hatott. Az egyetlen keserű sejtésem, hogy nekem bizonyos jelekből úgy tűnt, hogy a turné összes állomásán ugyanezeket a poénokat adják elő... Hmmm... Lehet, hogy nincs igazam. De szerintem azért mégis.

Az este egyébként ismét hosszúra nyúlt, de most nevetős-jótbeszélgetős-végéntakarítós volt. Szerintem. Külön fénypontja volt még másik imádott barátném, Zs. felbukkanása, akivel egy e helyütt nem részletezendő beszélgetést folytattam. De nem is ez a lényeg, hanem hogy ott volt :)

És ma reggelre készen állt minden arra, hogy feltegye a koronát a hét fejére (az a hétfő - akkor nem jó). Ugyanis Fisichella és Alonso egy gyönyörű kettős győzelemmel ajándékoztak meg (külön engem, persze). Ilyet még látnék sokat idén! Hogy milyet is? Nnna, ilyet:

A sisak színe majdnemhogy mindegy, ha egy ugyanilyen színösszeállítás fut be mögötte. És még valami, ami ide tartozik, bár emiatt inkább bosszankodtam: ez nem más, mint a kis Nico. Mondjuk kérdés, hogy egy, nálam majdnem egy évvel idősebb srácot nevezhetek-e kicsinek. De igen, mert egyelőre a fater a nagy Rosberg. Ő meg a kicsi. Majd lehet, egyszer fordítva lesz. Szóval sajnos Nico kiesett, lerohadt alatta a motor, a Williams még kissé nagyképűen állította tegnap, hogy akár a győzelem is szóba kerülhet. Kár érte. Mármint a srácért. Nem a motorért.

Nos, ő lenne az, és én máris feliratkozom a rajongói sorába (nem félreérteni, az első a Renault marad - ej de jó is lenne, ha odaszerződne). Ez a srác még sokra fogja vinni egyszer! Csakúgy, mint Alonso. Még az is lehet, hogy hamarabb beérik. Itt és most lefogadom, hogy még idén futamot nyer. Na ki mer ellenem fogadni? :)

Úgy gondolom, egy-két képet azért muszáj feltennem, és most már képes vagyok arra is, hogy a bécsi utazás más momentumairól is beszámoljak.
Nos hát akkor először is lássuk a koncertet:

HP-ék bemutattak nekünk az intró alatt :D

A srácok akcióban

Jeff Mantas és HP

Mi, a koncertre várva. Én piros sapkában vagyok az első sorban.
A koncertképeket SP csinálta

Nos hát akkor lássuk, mi volt a koncert előtt és után.
Reggel 7-kor indultunk a Népligetből, mint kiderült, én voltam az egyetlen szerencsétlen hülye, aki az előzetes megegyezés szerint nem hozott kabátot (2 pulóver volt rajtam), hogy ne kelljen a ruhatárral szórakozni. Mondván, Bécsben úgysem lesz olyan hideg. Már Pestet elhagyva gyanús volt, hogy Tatabánya felé szép nagy hópelyhek estek, és a busz is csak lassabban tudott haladni. Az egész szitu teljesen eldurvult, mire Bécsbe értünk, itt ugyanis már hatalmas hózápor fogadott minket, ami ugyan később alábbhagyott, de farkasordító volt a hideg. A Gasometer négy épület, az Erdberg metróállomástól kb. 1 kilóméterre, tehát nem volt egy kimondottan nagy út gyalog. Útközben néhány kimondottan ízléstelen és béna poén után (pl. UPC-s plakáton: Anschluss Gratis - erre én: német megszállás esetén ingyen van a tévé) meg is érkeztünk. A Gasometer egy hatalmas nagy szórakoztató központ, pláza, és a B épület elé még felhúztak egy szerintem borzalmasan ízléstelen "Schild"-et, ahol lakások találhatóak. Rövid zavar után megtaláltuk azt az ajtót, ami a bejáratnak tűnt. Délelőtt kb. 11 óra volt. A koncert este 8 órakor kezdődött. Sehol senki, pedig ha mindez Budapesten van, már kb. 50 emberrel találkoztunk volna. De az osztrákok lusták. Nem jönnek ki - mint később megtudtuk - csak a kapunyitásra. Hát akkor addig mit csináljunk? Felnéztünk a plázába (A épület), onnan át a B épületbe, ahol is találtunk egy lejárót a koncertterem felé, ám sajnos zárva. Rövid tanakodás után megkérdeztük az információs pultnál, ahol azt a választ kaptuk, hogy 50% hogy az nyitva lesz, de a kinti ajtó meg biztos. Hát, visszamentünk. Még mindig fagy, és hóesés. Nyilvánvalóvá vált, hogy ha itt maradunk, akkor estére megfagyunk, találni kellett tehát egy olyan helyet, ahonnan a "sort" is szemmel tarthatjuk, és nem is fázunk. SP fejéből pattant ki az ötlet: a kolesz előtere ugyan kívülről zárva van, és csak kulccsal lehet bemenni, de ha megfogjuk az ajtót, miután valaki kijött, akkor be tudunk pofátlankodni. A szót tett követte, és pár perc múlva már bent melegedtünk az amúgy egészen szegényes berendezésű előtérben (itt készült a kép is). Innentől egészen este 6-ig csak egy pár érdekes dolog történt, legelőször is megérkezett Christiane (fakk), Sandra, és egy Markus nevű srác, akivel itt találkoztunk először, és látszott rajta nagyon, hogy ez az első nagy koncertje. Kicsivel később Christoph (nagy hájas csávó) is megérkezett pár másik emberrel, és néhány cseh srác. Christophék kint maradtak, hát igen, akik a Balti-tengerben fürödnek, azok bírják a hideget. Christiane ismét elkezdte szokásos kavarásait, ígért fűt-fát (persze aztán megint nem lett belőle semmi), de hát ez mindegy. Este fél 6 körül aztán az első ideges helybélivel is volt alkalmunk találkozni. Addig senkinek nem volt baja velünk, ám egy Bácsfi Diánára kísérletesen emlékeztető "nő" megpróbált minket kidobni a privát területről. Természetesen kiröhögtük. Utána még visszajött, ismét próbálkozott (a csehekkel nem értett szót egyébként), és megígérte, harmadszorra már valami főmuftival jön vissza. Ezt már nem vártuk meg, hiszen közben 6 óra lett, és akkor egyébként is kimentünk volna. Életem legkeményebb 1 órája következett. Csavartam magamra mindent, transzparenst, sapkát, beálltam szélárnyékba, de így is végigremegtem a 6-tól 7-ig tartó időszakot. A többiek is így voltak ezzel, és még most sem volt igazán nagy sor. Különben meg a ku*** anyját azoknak a biztonsági őröknek, akik bentről, a melegről néztek minket. Na, de végülis mindegy, a lényeg az, hogy 7 órakor csak sikerült beljebb kerülni, méghozzá természetesen az első sorba. Innentől nem folytatom, mert már leírtam tegnap, tessék visszaolvasni ;)

A koncert után: éjfél körül sikerült kikeveredni a Gasometer B-ből, közben elállt a szél és a hóesés is, a hideg viszont megmaradt. Gyorsan át a Gasometer A-ba, a plázában található McDonalds-be, ahol a maradék kajákat (amit már nem tudtak eladni) zabáltuk fel, with mucho gusto :) Ám sajnos ezután röviddel a biztonsági őr szelíden kitessékelt minket a plázából, mivel zártak. Az E épületben kerestünk menedéket (mint kiderült, sajnos csak úgy háromnegyed óráig). A biztonsági őr keze itt is elért minket, úgy fél 2 tájban, és megkért, menjünk ki, mert bezár a bazár. Megkérdeztem, hogy hova mehetnénk. Itt nincs semmi, mondta az őr, a metró meg még necces, még ilyenkor nem nyit ki. Elindultunk hát a semmibe (a buszunk reggel negyed 8-kor indult), találtunk egy bevásárlókocsit (szinte mindenhol volt egy szabadon), amibe bedobáltuk a cuccokat, és megnéztük, nyitva van-e a metró. Természetesen nem volt, de ekkor már nagyon fáztunk, ezért a metróval szembeni, nyitott parkolóház felé vettük az irányt. Happyrave-ék ügyesek voltak, rögtön megtalálták a fűtött liftet, míg mi a garázs-részt vettük szemügyre. Ám itt sem maradtunk sokáig, elindultunk a város felé. Mivel ez Bécs iparnegyede, azért kellett egy kicsit gyalogolni, amíg valami emberi létesítményt találtunk. Egy kis kávéházban kötöttünk ki, ahol rendkívül borsos árak mellett fél 4-ig húztuk, akkor már az is bezárt. A társaság fele már aludt, míg én Ravezedet szórakoztattam mindenféle hülye logikai feladvánnyal.
Fél 4-kor már sanszos volt a metró, így hát visszafelé vettük az irányt. De nem jött össze megint, az első metró 4:55-kor indult, így várható volt, hogy még legalább egy óráig nem nyit ki az állomás. Ismét a parkolóház, majd a fűtött lift, ahova 21 ember fér (a tábla szerint), mindenesetre mi egész jól elvoltunk. Csak egyszer zavart meg minket egy vezető, aki a kocsijáért jött, és nagyon meglepődött. Aztán 5 előtt nem sokkal kinyitott a metróállomás. Végre. Próbálkoztunk szélvédett helyet találni, de ilyen sajnos csak egy volt: a "Pissoir" feliratú férfi vécé, ahol azonban elfértünk mind a 13-man. Igaz, lányok is voltak köztünk, és elég büdös is volt a levegő, de mondván, hogy ilyenkor még úgysem jár senki az állomáson, és egyébként meleg van, itt táboroztunk le. A társaságnak ekkor már a kétharmada aludt, én húztam még egy ideig, de aztán én is elaludtam. A biztonsági őr (nő) érces hangjára ébredtem, aki felszólított minket, hogy takarodjunk ki azonnal. Fél 7 volt, még háromnegyed óra a busz indulásáig, és nagyon hideg. Ekkor már nem igazán tudtunk hová menni. Beálltunk a megállóba, ahol találtunk egy Amsterdamból jövő buszt, ami Budapestre ment. Magyar sofőrrel, akivel megbeszéltük, hogy ha előbb indulnak el, mint a mi buszunk (ami még nem volt sehol), akkor hazavisz minket is, bár a jegyünk nem oda szólt. Ám aztán 7 órakor csak megérkezett a mi buszunk is, és ekkor már nem volt más hátra, mint felszállni a fűtött buszra, és aludni... (már akinek - pl. nekem), aztán pedig Kelenföld felé felébredni. Elcsigázottan, de boldogan.

SCOOTER Koncert - 2006. március 14, Bécs, Gasometer-B

Vannak bizonyos esték, mikor csak egy dolog számít. Vannak bizonyos esték, amikor bizonyos számok megdicsőülnek. Vannak bizonyos másnapok, amikor az ember nem tud mit mondani, mert annyira boldog. Vannak bizonyos zenekarok, akik ezt az élményt meg tudják adni. Vannak bizonyos emberek, akik ezt átélték már. Én. Tegnap. Bécsben.

Nos hát... hol is kezdjem? A beszéd a mesterségem, és igen jól művelem, aki ismer, ezt tudja. De attól félek, hogy most minden verbális képességem kudarcot fog vallani. Nem lehet elmesélni azt, ami tegnap Bécsben a Gasometer-B-ben volt! Nemcsak én nem tudom, hanem senki nem tudja elmesélni! Ilyen ugyanis a Földön nem létezik! A menyország lehet ilyen, vagy valami olyan isteni, zenei varázslatot láttunk, ami már túllép azon a határon, amelyen belül az emberi lélek fel tudná dolgozni. Nekem is még időbe telik, hogy teljesen feldolgozzam azt, amit a Gasometerben hallottunk és láttunk. De minek szűkítem le erre a két dologra? Hallottunk, láttunk, éreztünk... és még bármilyen tetszőleges olyan ige, ami segíthetett nekünk befogadni ezt a csodát.
Voltam már pár koncerten, nem erről van szó. De ezek után két lehetőség nyílik. 1. csak egyetlen koncerten voltam: a Gasometerben! A többi fellépés szóra sem érdemes ezen kívül. 2. voltam 4 koncerten, ÉS a Gasometerben, ami ennél sokkal, sokkal több volt! Nekem ez utóbbi a szimpatikusabb, ámbár megjegyzem, a tegnap esti élményt bármelyik másik előzővel egy lapon említeni legalábbis nagy tiszteletlenségről tenne tanúbizonyságot. Nem is teszem hát, térjünk rá inkább, hogy nagy vonalakban legalább azt elmondjam, hogy láttam én az egészet! Egyébre nem vagyok képes!

Franky Tunes készített elő minket, de mint már mondtam, hanyagolunk minden olyan részletet, ami nem magán a szűk értelemben vett koncerten zajlott. Nem érdekes. Nem pazarlunk rá karaktereket. A lényeg: varázslatos lézershow kíséretében jött a turnéintró, amely rögtön utána átcsapott a Lights Out -ba. Fent a turnéjelkép, az ököl, amely szépen lassan kinyújtotta felénk középső ujját! :) Az első sorban már az intrót végigüvöltöttük, hát még akkor mekkorát szökött az adrenalinszintem, mikor a Hello első ütemei alatt Jay és Rick szinte egyszerre szúrtak ki (valószínű a Heiligeili-s transzparensnek köszönhetően), és köszöntek oda egy intéssel, mutogatással. Hogy ezek után hányszor szemeztem, sőt, kimondottam beszélgettem velük, azt nem is számoltam, de mindegyik olyan volt, mintha abban a pillanatban csak és kizárólag nekem játszottak volna, annyi energiát belém csepegtetve, amellyel egy évig be lehetne fűteni egész Ukrajnát, ha Putyin elzárná a gázt! A Hello-ban a színpadon Mantas, a metál gitáros, aki virtuóz módon játszik, egy különleges élő érzést kölcsönözve. De áh, hagyjuk ezeket a hivatalosnak ható szavakat! Kurva jól nyomta! HP köszön! A szokásos érzés, ismét, valami nagyon jó kezdődik, valami nagyon jó történik velünk! Egy a capella következik, énekeljük, üvöltjük mi is! Neophyte - I'm a gabber baby "átirata" , I'm a raver baby címmel! Hát mi is jöhetne ezután, ha nem az I'm raving? HP közönségközpontúbb, mint valaha! Ugrál, játszik, ránk néz, a szemünkbe, kivéve akkor, mikor éppen a "happy birthday" transzparenst nyomatjuk neki, Rickkel "meg is beszélem" az egyik kiállás alatt, hogy HP nem hajlandó tudomásul venni a transzparenst. Az I'm raving alatt ezzel szemben éneklünk, szinte táncolunk, valahogy úgy érzem, nagyon sokáig fogok még ma ravelni. HP átöltözik. Bunda. Bot. De hát akkor ez az Apache rocks the bottom! Bent vannak a lányok is! Olyan keményen szól az Apache, hogy a zenébe biztosan ott helyben is belenyúl Rick és Jay! Beindul a piró is! Minden a színpadon, ami kell! És a végén még egy külön meglepetés: Rock Bottom, a Rotter-rotter-rotter résszel! Töp-töp-töp, ma este először! De nem utoljára! Ekkor már mindenki extázisban ég, pedig még alig kezdődött el a show! Hogyan lehet vajon a Leading horse-ból egy eszeveszetten zúzós tracket csinálni? Hát én nem tudom, de Rick és Jay annál jobban! Lassú számra ekkorát még sosem zúztam! A fénytechnika itt annyira kiemelkedő, hogy szóhoz sem tudok jutni, pedig most már valakihez kéne szólnom, vigyorognom, vagy valami, de hát nem tudok! Csak állok, rázom a fejem, ugrálok, beálltam egy olyan szintre, ahol már nem én irányítom a testemet, hanem az a három ember ott fenn a színpadon! Ismét egy a capella, mintegy bevezetendő a következő számot. D. I. S. C. O. énekli, és énekelteti velünk HP. Természetesen mindenkinek világos, hogy ami ezután jön, az az elátkozott Shake that. Ám ez a nap más! Itt erre a számra nagyobb tombolás van, mint a tavalyi EH-beli koncerten volt bármelyik szám alatt. Rick folyton a mi tekintetünket keresi! Kezdek megőrülni, úgy érzem. Innen biztosan más emberként sétálok majd ki, mint ahogyan bementem. A következő zenére számítottunk! Mantas ismét a színpadon, és bizony nem elégszik meg a Panties wanted eredeti gitárdallamával! Hozzátesz, hozzákölt, HP pedig csak üvölti: "throw 'em all on to the stage, and do it now! now! now!!!" Rick kezében dobütő, előtte dobok. Jay előtt is. Élő bizony a koncert, a szó szoros értelmében! Folytatják egy régi kedvenccel (milyen furcsa rámondani, hogy régi!), felhangzik a Weekend! HP betölti a színpadot. Eltaszít és magához von. A tekintetével felfalja az egész Gasometert, és benne mindenkit! Rick és Jay még mindig velünk szemeznek. Na jó, időnként másokkal is, de az kit érdekel?! :) Vádlikat bemelegíteni, zúzós szám következik! Egy emberként ugrál az egész nézőtér! A kiállásnál Rickkel vezényelünk egymásnak. Ez természetesen a Fuck the millennium! A második kiállás után egy új dallamrész! És pukkannak, robbannak a petárdák a színpadon, észrevétlenül máris a Call me manana-ban találjuk magunkat! HP a hangfalat bassza, jobb oldalt, bal oldalt. És beindulnak a pirotechnikák, úgy istenigazából! Már reflexből kapjuk a szemünk elé a kezünk a zúzós résznél. Rick és Jay énekelnek! Hát hova lehet ezt még fokozni? Kell ismét egy lassú szám. Olyan öngyújtós-éneklős. Legyen mondjuk a Stripped, mondja HP. Még ez is durván szól a hangfalakból. Lila fény borítja be a Gasometert, hullámzunk, gyakorlatilag a sírás küszöbén. És Jay és Rick majdnem át is vetnek minket ezen a küszöbön, ugyanis egy körülbelül 10-12 perces instrumentális blokk következik, amelyben a srácok a Safri Duo-t megszégyenítve dobolnak. Komolyan mondom, hogy megszégyenítve! Egy ASYS feldolgozásból (amely SP szerint jobb, mint az eredeti), a dobokkal (amiket egyébként később is sokat használnak) szinte észrevétlenül siklunk át a Trance-Atlantic-be, amely alatt Rick egy olyan zongoraszólót mutat be, amelyhez színvonalban hasonlót legfeljebb a Rough & Tough & Dangerous-on lévő Rebel Yell koncertfelvételből ismerhetünk. Rick egy isten! És kész! A végén dobbal vezetik be a Maria-t! Töp-töp-töp ismét! Rick és Jay dobon játssza a dallamot! Félelmetes! És ismét jön HP, és zúzunk ismét, hiszen egy olyan számról van szó! Utána egy régen hallott darab: Aiii shot the DJ! Punani, punani, mutatom a kezemmel a kis "Renault-jelet" Ricknek, aki erre nagyot röhög. Kick off the jeans! Mutatja HP. Ismét a mikrofon. HP bevezeti a számot: "in den 80s in Ostdeutschland..." Akkor ez csak az Am Fenster lehet! Bizony ám! Egy felturbózott, hosszabb változat! Az egész tömeg egy emberként énekel, és üvölti: "fliegen durch die Welt!!!" többször is! És megy a lézer, és megy a piró! Ezek után egy régi vágyunk teljesül, de már elig érezzük a lábunkat, nekem már igazából agyam sincs, az egész testem átalakult egy nagy gépezetté, amelynek az a dolga, hogy befogadjon mindent, ami ma este itt történik. A The chaser következik, medley-szerűen átváltva az előzőekből. HP ránk néz, ránk mutat. A színpad sejtelmes sötét, de villódznak a fények, és a lézer. Rick és Jay keményen nyomják. Jay szinte bejárja az egész termet a tekintetével. Még rá lehet tenni egy lapáttal! Már a brutális pirotechnika szagáról felismerem: Jigga jigga a következő szám! HP a színpadon hol eltűnik, hol feltűnik. És csak ömlik a füst, robban a piró, és nyomatják Rickék! Egyvalami nagyon hiányzott, innen még mindig van út felfelé, tovább fokozzák a hangulatot, Faster, harder, Scooter! Üvölti mindenki. És ismét jön Mantas a gitárral. És már nincs hangom, már a kezemet is alig bírom felemelni, de valami mégis vezet, jön felém egy újabb adag energia a színpadról, mikor HP errefelé jön, vagy Rickkel találkozik a tekintetünk! És még akarok, és még! Énekel a közönség, HP-vel együtt! Yeaaaaaah! Yeooooooh! Üvölt mindenki. És a mi üvöltésünkre elindítja Rick a Nessaja-t! Már nem is látom, hogy kik vannak körülöttem, hogy közben a fél társaságnak sikerült előrekeverednie az első sorba, csak a szöveg létezik, és HP, és Jay és Rick! És akkor még egy énekeltetés! Ye-e-e-aaaah! Yeeeeah I feel hardcore! - énekli HP. És mi pedig rávágjuk, hogy Ye-e-e-aaaah! Yeeeeah always hardcore! És Rick, bámulatos ütemérzékenységről téva tanúbizonyságot, szépen "rá" is indítja a One-t. És ismét egy ugrálós szám! És ismét egy extázis.
Ezután levonulnak a színpadról, de túl gyorsan, úgyhogy felhangzik a kiabálás: "Scooter rück! Scooter rück!" Először csak a lézeren látjuk a feliratot: "you want some more?" "ihr seid zu leise!" "louder!" Aztán pedig SCOOTER - írja ki a lézer, ahogy ütemesen skandáljuk. Félelmetes látvány, és egyben felemelő. Felemel olyan magasságokba, amelyekről hétköznaponként csak álmodozok. És visszajönnek! Természetesen mivel mással, mint a Fire -ral. Nem is egy, hanem KÉT Flying-V!!! Mantas is a színpadon! Gitárszóló ismét, aztán "harc" HP-vel, aztán egy gyönyörű összjáték, és HP közben csak nyomja a szöveget. És égnek a lángoszlopok, nemcsak két, hanem egyszerre négy helyen. Elöl-hátul. Ezután Mantas fent is marad, és valami olyasmit mutat be nekünk a gitáron, amit maximum egy igényesebb rock-koncerten láthatunk. Virtuóz módon játszik, virtuóz módon adja elő, és iszonyatosan hasít! Az utolsó szám következik: "hogyé a hal?" azaz a How much is the fish? Ami még alkalmat ad egy utolsó, minden tüdőt megszakasztó közönségénekeltetésre! HP bemutatja a csapatot. Természetesen a taps nem akar megszűnni. És még mindig érzem magam körül az extázist, amelynek most csak egy, kis pontja vagyok. A születésnapi transzparenst feldobom Ricknek. Nagyon jó fej, elteszi, megnézi, odaadja HP-nek (ezt csak reméljük). Majd elköszönnek a srácok. Tőlünk külön is, mikor mennek le! Jay csókokat dobál felénk, Rick integet. Nekünk. Csak nekünk.

És most persze el lehetne mesélni hogy órákat fagyoskodtunk a koncertterem előtt, hogy jártunk egy kollégiumban (illegálisan), egy plázában, az éjszaka Bécs 3. kerületében csöveztünk, és vagy 10 helyről dobtak ki minket, de szégyellném, ha ilyeneket kéne leírnom egy ilyen csoda mellé. Én is meglepődtem magamon, mikor arra a felvetésre, hogy nem volt a Posse, úgy reagáltam: "és ki nem szarja le?" - két örömkönycsepp között. Ami a fontos az az, hogy vettem egy posztert, fő helyre lesz kirakva, a fotelommal szembe. És ha majd leülök, ránézek, és eszembe jut életem legszebb éjszakája, akkor egy kicsit mindig fel fog emelkedni a testem is a fotelból, én tudom. A lelkem pedig felszáll, olyan magasságokba, ahol még nem járt emberi lény.

Bővebb info: Scootertechno Hungary, Scootertechno Official