HTML

Villete

Egy okos egyetemista - politikáról, közéletről, sportról, kultúráról, magyarokról, franciákról... ami jó Firefox-ra optimalizálva

Linkblog

Egy függetlenség margójára

2008.02.18. 19:56 hank_the_freak

Koszovó önmagában nem lenne nagy dolog, nagy probléma. Mármint nekünk, a szerbek nyilván más lapra tartoznak, de erről később. Egyetlen nagy problémánk van Koszovóval: mindannak ellenére, amit sokan próbálnak bebizonyítani, izoláltan jelentkező balkáni probléma nincs. Ahogyan Vinny jegyzi meg nagyon elmésen a Blöffben: "Olyan, mint a Miki Egér. Nem létezik."

E helyütt oszlatnék el néhány tévhitet Koszovóval kapcsolatban. Az egyik, hogy most függetlenedett. Nos, ez nem igaz. A függetlenség kikiáltása ugyan valóban 2008. február 17-én 15 óra 50 perckor hangzott el, de Koszovó - avagy Rigómező és környéke, ahogy tetszik - hasonló függetlenségi jogokat élvez már több, mint 20 éve, többet pedig még egy jó ideig nem fog. Koszovó eredendő műbalhéságát pont az mutatja a legjobban, hogy semmi sem változott és mégis most szórnak átkokat egymásra a vasfüggöny helyett olajvezetékekkel jelzett új hidegháborús felek. Koszovó - azaz tegnaptól hivatalosan albán nevén Kosova - ugyanis már a hetvenes évek közepétől elindult ezen az úton. 1974-ben Tito új alkotmányt adott etnikai leukoplaszttal összetartott országának, amelyben megemelte a Szerb Szocialista Köztársaságon belül autonóm módon működő Koszovó önállóságát. Persze várható volt, hogy ez a már akkor is főleg albánok lakta lakosságnak nem lesz elég, így a nyolcvanas években egymást követték a tüntetések. 1986-ban aztán a Szerb Tudományos Akadémia elkészítette a SANU-memorandumot, amely egy zagyva nagyszerb ideológiát próbált átnyomni a jugoszláv vezetésen - ennek természetesen a szerbeken kívül nem sokan örültek, többek közt Koszovóban sem, amelytől éppen ekkor vonták meg az autonómiát. Hogy ki? A jugoszláv kommunisták egy olyan ifjú titánja, aki a tüntetések miatt már járt a tartományban és komoly üdvrivalgás között nyugtatgatta a szerbeket. Ő volt Szlobodan Milosevics, aki a SANU-memorandumra építve éppen ekkor puccsolta meg az addig rotációban működő elnökséget. A koszovói albánok tehát elkezdték saját közigazgatásuk kiépítését, ezzel gyakorlatilag egy Jugoszláviától teljesen független valóságot létrehozva. A szerbeknek - és a világnak - tehát 21, de legalábbis 9 évük volt arra (az 1999-es balhé után), hogy tudatosítsák magukban: Koszovó független.
Aki abban bízott hogy nem lesz az, vagy nem vette észre hogy már rég az, nos az vagy hülye vagy álomvilágban él. Nyilván egyik kategóriába sem sorolhatóak a múlt hétvégén egyszerre megbolondult orosz külügyi szakértők akik majdhogynem világégést jósoltak, viszont annál inkább ide sorolható az a párszáz szerb katona aki vasárnap hajnalra át akart törni a határon, vagy az ortodox egyházfő, aki orosz fegyvereket kért. Hogy mit kezdjünk a szerb politikai élet szereplőivel, nos az egy komolyabb kérdés, és elvezet minket a második tévhithez, vagy mondjuk úgy, problémához.

Miért olyan fontos a szerbeknek Koszovó? Hiszen egy fejletlen, 90%-ban albánok által lakott, még csak nem is stratégiai fontosságú helyről van szó. Nos, Koszovó Szerbiában megkerülhetetlen téma, ugyanis itt kezdődött a nép története, a hagyományok szerint. Mivel a szerbeknek sincs nagyon mit ünnepelni, ha győzelmekről van szó, így az egyik legdurvább vereségüket ünneplik, pontosabban a hősiességet - ez pedig Rigómező. A későbbi sztorihoz, szerb szemszögből, fontos hozzátenni, hogy a gonosz albánok eladták Koszovót a törököknek, csak hogy odaköltözhessenek. Nem ér megvetően gondolkozni, a magyar társadalom nagy részének hasonló ötletei vannak a szőrőstalpú románokról - rémlik valami? Szóval eddig a sztori, a tény meg az, hogy valóban elszaporodtak a környéken az albánok. És lőn. Ezért lett tehát Koszovó fontosabb, mint a többi elvesztett terület (beleértve Boszniát is). Pedig hát egyébként elég nehéz különbséget tenni a környékbeli népek között - akár vehetnénk mindet szerbnek is (vagy jugoszlávnak), ahogyan ezt Tito meg is próbálta: a bosnyákok muzulmánok, a horvátok katolikusok, a macedónok ugye már rég ott vannak ahol vannak, önmaguk szerint, a montenegróiak pedig más nyelvjárást beszélnek; néhányan még latin betűkkel is írnak - ennyi. Ja, és persze nagyon utálják egymást. Látható tehát, hogy Szerbiának több racionális oka lett volna a többi terület védelmezésére, de nekik a fentiek miatt Koszovó kellett (nekünk Mohács kell - micsoda párhuzamok), amely megkerülhetetlen és ellenezhetetlen témává vált az országban még Milosevics nemzetközi nyomásra történt kiebrudalása után is. Képzeljük el, hogy Magyarországon valaki megkérdőjelezi a rendszerváltást vagy a demokratikus államrendet, aztán adjuk össze a Munkáspárt és a MIÉP-Jobbik szavazóinak számát és látni fogjuk, mennyire komolyan vehető az ilyesmi. Szóval - just to make things clear - Tadics tudja, hogy Koszovó elveszett, de nem mondhatja; Kostunica is tudja, de direkt nem mondja; van néhány politikus, aki mondja, nem is szavaz rájuk nagyrészt senki; Nikolics is tudja, de tőkét kovácsol belőle. Nos az ő választói azok, akik valószínűleg nem tudják. S mivel tudjuk, hogy szavazóbázisa jól viselkedik és elmegy szavazni, megkockáztatható, hogy Szerbia szavazókorú lakosságának kb. 0,64x0,48 = 30%-a nincs ezzel tisztában. A maradék 70% mind tudja; aki nem szavazott Tadicsra, az valószínűleg nem szereti, vagy túl lusta ahhoz hogy támogassa, esetleg szarik az EU-ra. Emellett meg Koszovóra is, amit lehet, hogy sajnál, de nagy valószínűséggel sosem járt ott és nem jelent személyesen neki semmit. Annál inkább jelentene egy jó munkahely, vagy hasonlók.
Miután ezeket letisztáztuk, minden álláspont érhetővé válik Koszovóval kapcsolatban. Érthetővé, de nem racionálissá, vagy védhetővé. És mivel tudjuk, hogy ahol erős emberek (országok, aktorok...) vannak, ott nem mindig az érthető, sőt még nem is mindig a racionális álláspont győz, nézzük meg és szórjuk ki ezeket, hogy a védhetőekre koncentrálhassunk.

Borisz Tadicsról tehát megállapítottuk, hogy nem hülye. Nagyon jól tudja ő, hogy Koszovó elveszett, és legszívesebben hagyná a búsba az egészet és menne az EU-ba, csakhát ezt nem mondhatja, hiszen akkor nem jelenne meg hízelgően a történelemkönyvekben, és csúnyán beintene neki Kostunica - akinek szintén érthető az álláspontja: a populizmus nagyon jól megy a csalódott országokban, neki meg jó érzéke van hozzá, hát miért ne csinálja? Zseniálisan szúrta hátba a megfelelő pillanatban Tadicsot a két elnökválasztási forduló között, és most is a megfelelő pillanatban húzta elő a radikális kártyát; ezen kívül morális szempontból is abszolút érthető érve van: a jobb kezünkkel fogjunk kezet valakivel (EU) aki a bal kezével eközben mosolyogva herél ki minket? Ugyan! Csakhogy ez az álláspont nem védhető - tehát nem is érdemes foglalkozni vele. Ami Tadicsot illeti, maximum drukkolhatunk neki, de előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy hazudik. Csak senkit nem fog érdekelni.
Az EU töketlenedése is érthető - nehogy már precedens legyen a dologból! -: azok az országok bezzeg, akiknek nincs félnivalójuk, nem késlekednek az önkormányzás barátját játszani, köztük az Észak-Írországot is magában foglaló Egyesült Királyság; akiknek meg van félnivalójuk, köpködnek: Románia, Szlovákia... És egy melléktanulság (zárójelesen) ismét az, hogy az EU fényesen elszúrt egy újabb lehetőséget a közös külpolitika kialakítására - és kapott egy újabb lehetőséget, hogy elkúrjon valamit a Balkánon. Az álláspontok sajnos védhetők, így kénytelenek vagyunk figyelembe venni őket. De erről utóbb.
Na és az oroszok? No, az oroszokat aztán igazán meg lehet érteni... Szarnak ők a pánszláv barátságra, viszont egy remek alkalom volt, hogy némi hangoskodásért cserébe megvehessék a szerb állami olajtársaságot, ezzel tovább kövezve az utat az olajból lévő energetikai kéz számára az EU-ban. Néhány év múlva, mikor a Déli Áramlaton dől a gáz, míg az esetlegesen megépülő Nabuccon úgy csörgedezik, mintha prosztatagondjai lennének a kútnak. Védhető álláspont, de nem sok köze Koszovó további sorsához, és az oroszok tudják ezt - nem lennék meglepve, ha néhány év múlva egy Medvegyev nevű úriember megenyhülne a második Albánia lakosai iránt.
Amerikát hagyjuk ki a buliból - az ő álláspontja sajnos mindenhol védhető, bár cseppet sem racionális. Jelenleg nem mondhat mást, hiszen azért csak ő bombázta Koszovót 99-ben.

Mi derül ki ebből? Nem sok. Annyi viszont igen, hogy a következő évek alatt, míg az EU eltöketlenkedik Koszovóban, az ország nem nagyon számíthat több elismerésre, mint amennyit most kap. ENSZ-tag nem lesz, valódi szuverén állam nem lesz. Ez pedig egy idő után idegesítheti Thaci urat és követőit... De meddig lehet ez így? Nos, kiindulva az EU boszniai "sikereiből", sokáig...

S ez elvezet minket a legfontosabb pontra: mit jelent Koszovó? Mindenekelőtt példát. Bármennyire is igyekszenek ezt elkendőzni, ez bizony példát jelent a magyaroknak Székelyföldön, a baszkoknak Spanyolországban, az örményeknek Karabahban, az abházoknak Grúziában. Ez utóbbi területeken Oroszország máris elkezdett jobban nyomulni, mint eddig - és a többi helyen is csak testületileg lehet feltartóztatni a folyamatokat, ha megéri. Dominóeffektusról beszélni túlzás - de ezzel az EU igenis hitet tett az etnikai alapon történő önkormányzat, ha úgy tetszik, a nemzetállamok mellett. Belegondolni is rossz, mi lehet pl. a függetlensége mellett erősködő Boszniai Szerb Köztársasággal, vagy Macedóniával, ahol egy évtizeden belül a lakosság fele albán lesz.
Pontosan ahogy Janez Jansa szlovén miniszterelnök mondta: Koszovó nem probléma, mert mindenki tudja, mi lesz: ami eddig is volt plusz egy zászló; az igazi baj az az ország, amelyek zászlaja akár egy kérdőjel is lehetne: Bosznia.

Ez a tulajdonsága avatja Koszovót jelentéktelen kis szerb belbalhéból kulcsállammá.

2 komment

Címkék: politika

Magyar Méd(e)ia

2008.02.18. 19:09 hank_the_freak

Egy. Itt van ma az azeri elnök olajügyekben tárgyalni. A webradio.hu-nak sikerült a következőképpen interpretálni a hírt a Független Hírügynökségre hivatkozva:








Ekkora hülyeség mellett Baku kisbetűvel való írása már fel sem tűnik. Ezek után simán lehetne Magenheim doki a nemzet orvosa, nem? Éljen Mancika, a webradio.hu titkárnője!



Kettő. Csak nekem tűnt fel hogy a három héttel ezelőtti Heti Válasz címlapján Pálffy feltűnően hasonlít Kádár Jánosra?

Pálffy ugyan kopaszodhatna még egy kicsit, de a szájcsücsörítés és a szemöldök elhelyezkedése, valamint az őszülő halánték már szinte tökéletes. Hallani vélem a Híradóban: "Holnaptól kezdve a krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!"




Szólj hozzá!

Címkék: napjaim politika

Panasz

2008.01.13. 12:20 hank_the_freak

Itt nálunk Magyarisztánban az a helyzet, hogy csak akkor csodálkozunk rá valamire, ha halomban bekövetkezik. Általában az is gyorsan elmúlik, de még ehhez a kis odafigyeléshez is kell egy-két tragikus eset. Nekünk Mohács kell, mondhatnám.
Pontosan ez az eset a gyerekek általi gyerekverés-gyerekszurkálás esetében is. Rögtön égnek áll a hajunk szála, ha az arcunkba kapjuk, hogy igen, meg lehet verni úgy valakit, hogy hazamegy és belehal - és utána két család megy tönkre emiatt - vagy, ami még keményebb, igen, késes gyerekbandák törvény szerint szabadon garázdálkodhatnak a Blahán. Az egyik helyen pénz nincs, a másik helyen meg jó szabályozás.

Itt nálunk Magyarisztánban ugyanis az a baj, hogy a szociális rendszerünk átgondolatlan, Kádár-kori őskövület. Olyan, mint a pandamaci: képtelen megfelelni a XXI. század kihívásainak. Szar. Tele van felesleges dolgokkal, míg az igazán szükséges, ráadásul könnyen megoldható és olcsó részek hiányoznak belőle. Merthogy az önkormányzatok nagy része pl. nem tart fenn családsegítő szolgálatot, mondván, hogy az olyan sokba kerül. Pedig hát az ilyen esetekben, mikor egy iskolai csetepaté után egyszer csak meghal az ember fia, elkelhet a segítség, hogy legalább a családok ne irtsák ki egymást. Nem tudja megoldani a családsegítő a helyzetet, az ilyet nem is lehet, de segít, ha az adott ember nem segít önmagán. Erre nincs keret, sem az önkormányzatoknál, sem a rendőrségnél, pénznyelő kórházakra meg lenne. Ingyen egészségügyre, meg oktatásra. Pedig ez nem lenne olyan drága.
A másik, teljesen hihetetlen dolog, hogy ha külföldi gyökértelen kiskorú vagyok, akkor lophatok, verekedhetek, rabolhatok büntetlenül, hiszen gondviselő nincs, az intézetből meg azért szabadon elsétálhatok. Milyen idióta rendszer az, aki büntethetőnek ugyan nem minősít egy 12 éves gyereket, de úgy véli, hogy ahhoz meg van joga hogy odamenjen, ahova akar. Miféle liberális maszturbáció ez? Tessék gyorsított eljárásban jogszabályt alkotni arról, hogy ilyen esetekben bezárható legyen az, aki veszélyforrást jelent. Nem büntetést mondtam, ahhoz még nincs elég tökünk (és ki tudja - ilyen esetekben legtöbbször a szülőkre is ráférne néhány nap börtönélet, vagy ugye, családsegítő szolgálat, ami nincs), hanem bezárást. Aztán kiküldeni néhány rendőrt, elfogni az összeset, aki eddig büntetlenül garázdálkodhatott Budapest egyik legforgalmasabb terén, és becsukni. Szurkálják egymást, ha kedvük van hozzá. Ha ebből diplomáciai bonyodalom lesz, akkor én viselem a perköltséget az EU Bíróság előtt, az esetben, ha veszítenénk. De nem hiszem, hogy Románia - a mégoly paprikajancsi Basescuval is akár - megvédene egy 12 éves késelőt.

Itt nálunk Magyarisztánban azonban sajnos, hamar felejtünk. Pedig csak gondolkodni kéne, és leírni néhány mondatot. Most van nagy felháborodás,néhányan indítványoznak valamit, aztán széttárjuk kezünket és a másik oldalunkra fordulunk.
A panaszt kivizsgálták, megvitatták, aztán elejtették. Tényleg, nem olyan nagy eset.

Szólj hozzá!

Címkék: politika elkurtuk

Just another day

2008.01.07. 14:53 hank_the_freak

Hogy mennyi hülyeséggel szembesül az ember egy átlagos munkanap alatt! Szombaton beültem a mikrofon mögé, és az asztalon egy maxira esett a pillantásom, és egy szörnyűségre bukkantam - emos tinizenekar, és még ismeretlenek! Hogy már a No Thanx-t is másolják (legalábbis kinézetre)! Szörnyű! Ráadásul itt valami zöld-nemzetikommunista emos cuccról van szó, mint mindjárt kiderül. Már a névadás is rendkívüli fantáziáról tanúskodik: "anti fitness club". Kár, hogy a sajtóhírt nem találtam meg, amit nyilván küldtek hozzá, de lehet hogy a papír szégyenében összegyűrte magát és a kukába ugrott.

Mindenesetre itt a myspace oldal, amíg elkészül a hivatalos honlap:
http://myspace.com/antifitnessclub

Sajnálattal láttam hogy a srácoknak már albumuk is van. Ehhez még nem volt szerencsém, de a maxiról amit küldtek, ajánlom figyelmetekbe az ilyen mély értelmű dalszövegeket:

"az élet tiszta mint a hó
s egy bolygó addig lakható
míg az a hol élsz nem eladó"

Vagy a rendkívüli észről tanúskodó "Kormányrendszer" c. opuszból:

"Szegénység, nyomor van a köbön.
Adó, áfa tele van a tököm!"

"Ha eltűnik a melós,
hát megbukik a rendszer.
Üvöltsük együtt: tudomány nem kell!!"

Látom a fejekbe nem is fért sok egyébként sem. A jövő ifjúsága, akik szavazhatnak. Na meg akik megveszik... Érdemes myspace-en böngészgetni egy kicsit a srácok ismerősei között. Fertelem. A végére egy poén: az emos az, akinek egyik szeme sír, a másik haj. Muhaha.


Persze utána egyből jobb kedvre derített a híresen hozzáértő MTI és a rádiós hírek. Az orrhangokkal, hadarós és elmegyógyintézeti ápoló módjára viselkedő hírolvasókkal operáló cég mai egyik szösszenete, a francia sajtót említve:

"...a baloldali LIBERÉSÖN..."

Ilyenkor mondom én azt nemes rokokós egyszerűséggel, hogy anyád.


És végül, ha már kultúra. Szeretném mindenki figyelmét felhívni ERRE a szavazásra, különösen a "Turbózombi, véruszkár" c. alkotásra.

Szólj hozzá!

Diamonds are forever?

2008.01.05. 10:30 hank_the_freak

Ha már annyit foglalkoztam itt mostanában különböző politikusokkal, álljon itt egy kis bemutatás egy kevésbé ismert úriemberről, a világ és az utóbbi 15 év egyik legnagyobb lúzeréről. Tessék hangosan kacagni rajta.

Valentine Strasser, aki minden bizonnyal a Michael Jacksonéhoz hasonló hiányzó gyerekszoba szindrómában szenved, Sierra Leone, a nálunk csak gyémánttermeléséről - és időről időre polgárháborújáról - ismert nyugat-afrikai ország elnöke volt. Utólag kiderült képességeihez mérten (amelyeket mindjárt részletezek), egész sokági maradt hatalmon, 1992 és 1996 között, ráadásul a maga idejében Guinness-rekorder volt: 25 évesen, a világ legfiatalabb államfőjeként került hatalomra. Persze mi mással, mint egy katonai puccsal. A Nemzeti Ideiglenes Kormányzótanács elnökeként négy éven keresztül gyakorlatilag mást sem csinált, mint folytatta az ország polgárháborúját, ami egyre kétségbeejtőbb méreteket öltött, ráadásul elvesztek a gyémánttermelő területek is, úgyhogy itt volt az ideje valami ordas hülyeséget elkövetni.
1995-ben Strasser leváltotta gyerekkori haverját az alelnöki pozícióból, de mint később kiderült, ez nem volt a legokosabb lépés, ugyanis néhány hónappal később az új alelnök, a környezetvédők számára is kedves nevű Bio úgy gondolta, ő erkölcsi aggályok nélkül veheti át a hatalmat. Szokatlan módon Strassert nem ölték meg, csak néhány jól irányzott ökölcsapással értésére adták, hogy jobb, ha valahol az országon kívül tartózkodik a továbbiakban.
Az ekkor még mindig csak 29 éves Valentine-nak szerencséje volt, hiszen az ENSZ jól megszponzorálta az Angliában folytatandó jogi tanulmányait. Úgyhogy el is töltött egy évet Warwickban, ám sajnos utólérte az egyetemisták végzete: a pénz elfogyott, az index pedig nem a legszebben festett, úgyhogy egy évvel később kibukott az egyetemről. Egy évvel később már azért kapcsolták le a rendőrök, mert egy amerikai vígjátékba illő jelenetben szétverte volt barátnője kocsiját.
Ám Strasser ismertségére és remek renoméjára jellemző, hogy ennek ellenére egészen 2000-ig a kutya sem törődött vele Angliában, hogy egy volt afrikai diktátor él köztük munkanélküliként - mivel az égvilágon semmihez sem ért-, csak akkor kezdte el pedzegetni az Amnesty International hogy talán bíróság elé kellene állítani, mert hiszen nemcsak Szerbiában történtek háborús bűnök.
Strasser ezt meghallva úgy döntött, inkább gyorsan hazaköltözik, hiszen eddigre már Bio is átadta magát a politikai enyészetnek (igaz ő legalább a hatalom közelében maradt). Úgyhogy most, 2008-ban, 41 évesen munkanélküliként tengeti napjait, szintén munkanélküli anyja és néhány barátja jóvoltából egy félig felépült házban, gyakorlatilag hajléktalanként. Ha kiteszi a lábát az utcára, állítólag gyakran megkergetik. Ő tehát egy Magyarországnál alig kisebb ország egykori elnöke. Gratulálunk a fényes pályafutáshoz.







Szólj hozzá!

Címkék: politika

Keresztes

2007.12.29. 09:37 hank_the_freak

A gonoszkodó megjegyzések előtt előrebocsátom, hogy azért most, azért őt, mert a 168 Óra levelezői, a Demokrata újságírói, Mikola István és Kóka János mellett a teljesen síkbuta Semjén Zsoltot tartom az egyik legirritálóbb politikai jelenségnek. A Fideszben Navracsics legalább intelligens, Orbán legalább jó taktikus (is tud lenni), de ő... pf... Csak néhány részlet abból az interjúból, amely tegnap jelent meg az indexen:

"Miután még mindig Gyurcsány Ferenc az, aki Magyarország miniszterelnökének képzeli magát, és ehhez a kormánytöbbség asszisztál..."

Nos a helyzet az, hogy mind Gyurcsány Ferenc, mind Orbán Viktor Magyarország miniszterelnökének képzeli magát. A különbség mindössze annyi, hogy Gyurcsány jelenleg az is. Ezt talán még ilyen kevés IQ-val is sikerülhetne felfogni, ha az ember frakcióvezető. Ja, hogy egy nem létező párté? Akkor rendben.

"Imádkozom az országért is, és Gyurcsány Ferencért. A Biblia azt mondja, imádkozzatok ellenségeitekért is."

Ó, a jámbor keresztény... A Magyar Értelmező Szótár definíciói szerint az ellenfél és az ellenség között az a különbség, hogy az utóbbi a háborúban áll szemben az emberrel, míg az előbbinek a legyőzésére törekszünk. Ismét egy szép példa arra, hogy a Biblia (amelyben tényleg így van a szöveg) szó szerinti értelmezése a lehető legnagyobb baromságokhoz vezethet. Persze Semjén eseétben nem lepődünk meg.

"Fontos az is, hogy az elmúlt években nem a KDNP hasonult a Fideszhez, hanem a nagyobb párt fogadta el a kereszténydemokrácia legfontosabb alapértékeit, a keresztény értékrendet, és ezen belül a szociális hangsúlyt."

Ez pontosan így igaz. Annyit azért pontosítanék, hogy ez igazabbul hangzana, ha úgy mondanánk, hogy a Fidesz szépen elhalászta a kereszténydemokrata piacot az MDF és  a KDNP alól. Csak az előző eddig még megtépázva, de talpon maradt. Ez különösen vicces, ha elolvassuk a következő mondatot:

"A KDNP egy jottányit sem adott fel magából, hál’ Istennek"

Ó persze, valóban, csak szétesett, és a kutyát sem érdekli ma Orbán Viktor nélkül. Egyáltalán, mi az a KDNP?

"A világban ma egyetlen koherens kapitalizmuskritika létezik, és ez a katolikus egyház szociális tanítása, amelynek lényegét több mint száz évvel ezelőtt XIII. Leó pápa úgy fogalmazta meg, hogy..."

Hát ezen a mondaton megfeküdtem! Hogy lehet egy mondatban szerepeltetni a "ma" és a "több, mint száz évvel ezelőtt" kifejezéseket egy társadalomkritika esetében? Azt elhiszem hogy koherens, de nyilván k*rvára aktuális is a XIX. században leírt, azóta változatlanul hagyott gazdaságpolitikai kritika a mai társadalomra, amikor már a 80-as évek elképzelései is túlhaladottnak számítanak. Gratulálok. Na pont ezért túlhaladott maga a katolikus egyház is a hülye babonáival, régen meghaladott hiedelmeivel és reguláival. Egy ilyen ember akar kormányozni, aki a mai gazdaságpolitikát XIII. Leótól, a törvénykezést meg nyilván a katakombák faláról meg a Bayer Zsolt szája habzásából akarja levezetni. Hát nem! Ki az ilyenekkel a politikából!
A következő kérdés-választ érdemes a maga teljességében megtekinteni:

"- Közbevetőleg kérdeznénk, hogy a Fidesz-közeli milliárdosok kapcsolati tőkéjéről mi a véleménye?

- Én általában mondtam, hogy a magyar gazdaságban nem érvényesülnek a piaci viszonyok. Különben ez a garnitúra, amelyik most országol, egy morzsát se hagy az asztalon."

Erre szokták mondani hogy WTF? Tehát lopnának a Fidesz környékén is, csak sajnos már nincs mit. Még úgy is gáz ez, hogy előzőleg egyébként néhány igaz dolgot is mond Semjén a szocialisták környékén lévő egykori privatizációs ügyletekről.

"Nem állítom, hogy a magánbiztosítók minél gyorsabban meg akarják halasztani a pácienseket, csak azt mondom, hogy a hatékonyság logikájából az következik, hogy minél kevesebb pénzt kelljen költeni egy-egy betegre. (...) Ki fogja kifizetni a befektetők profitját? Az állam biztos nem, mert nincs pénze. Tehát a betegek."

Megint csak gratulálni tudok a tájékozottsághoz. Egyébként igen, mi fogjuk fizetni a befektetők profitját, ahogyan a sarki kisbolt profitját is mi fizetjük. Ha meg penészes a kenyér, elmegyünk egy sarokkal arrébb. Így megy ez, kedves XIII. León nevelkedett műveletlen bácsi.

"Pár évvel ezelőtt estem akkorát, amikor a telefon miatt kiugrottam a kádból, hogy felrepedt a könyököm. Azt kellett összevarrni."

Boáááh... Elképzeltem, amint kiugrik a kádból...

"Jól látszik ugyanis, hogy sok multi semmibe veszi, hogy a vasárnap pihenőnap, és mondjuk helyette kedden lehet szabad a dolgozójuk. De kedden mit kezdhet magával, amikor a családja – a felesége és a gyermekei – vasárnap érnek rá?"

Ilyen suta módon erőltetett demagóg érvelést sem sokszor látni. Azon tűnődöm, vajon Semjén tudja-e hogy miről beszél, vagy csak kezdenek kimerülni a Mikola és Navracsics által behelyezett duracell elemek? És aki vasárnap is dolgozna? Vagy aki vasárnap boltba menne, hogy legyen ebédre rántott hús, mert mondjuk szombaton dolgozik és nem ér rá?

"December 5-e egy lelki Trianon volt."

Azért három évvel az esemény után már lehet, hogy újra lehetne értékelni a helyzetet nem? Vagy még mindig ott tartunk, hogy másfélmillió magyar van az országban? Milyen kár, hogy a KDNP még ennyit sem érdekel...

"Minden fontos kérdésben a kereszténydemokrata ihletettség érvényesül a frakciószövetség döntéseiben."

Na, egy újabb vicces mondat. Ezt nagyjából úgy tudom elképzelni, hogy Semjén, mint múzsa, tüllszoknyában homlokon csókolja Orbán Viktort, hogy "Dönts ihletetten, Viktor". Mert ha a kereszténydemokrata (KDNP-s) akaratról beszélünk, akkor az olyan, - ahogy a zálogos mondta a Blöffben - "mint a Miki Egér. Nem létezik."

"Az első kérdés az volt, ki volt Antigoné. Fogalmam sem volt róla, így beírtam, hogy Antigon felesége."

Ez a vicc, gondolom, már akkor is réginek számított. Egyébként én sosem találtam viccesnek. De nyilván kellett egy kis lazaság, nehogy már karót nyelt klerikálisnak tűnjünk...

"Válasszuk el a teológiát és a politikát."

Ezek után pedig hosszú érvelés következik az eü-reform, a bűnbánat és a pönitencia gyakorlásáról. No Comment. Inkább azt tudnám javasolni, amit az index is megkérdezett:

"- Ha létezne időgép melyik kort látogatná meg, és miért?
- Történésznek indultam, a keresztes hadjáratokkal és a szentföldi keresztes állam történetével sokat foglalkoztam."

Remek lenne. Oda - az összes elvével együtt - valóban be is válna, valódi ellenségekkel, miniszterelnök nélkül, vasárnapi pihenőnapokkal és príma állami egészségüggyel. Csak drukkolni tudok, hogy ez az álma hamarosan megvalósuljon, és akkor máris megszűnne egy zavaró anakronizmus.

Szólj hozzá!

Címkék: politika

Nekrológ

2007.12.28. 09:53 hank_the_freak

"Afganisztán, Pakisztán, no és aztán, hát aztán?" - mondogatta régebben nagyanyám. Más kérdés, hogy sajnos ezt már régóta nem lehet mondani, a tegnapi történések után pedig még egy jó ideig nem is lehet majd.
Emlékszem, hol láttam először Benazir Bhuttot. Nyolc éves koromban egy világpolitikai almanachban volt benne a képe, akkor éppen ő volt a miniszterelnök, és bár nem ő volt az egyetlen női muszlim miniszterelnök már akkor sem (1994-et írunk: Bangladesben Kaleda Zia, Törökországban Tansu Ciller regnált), az már akkor is lejött, hogy Bhutto azért több ennél.
Bár az ő emberijogi politikája is több pálfordulást megért (pl. a tálibok pakisztáni támogatásának kezdete az ő nevéhez fűződik, amit utólag már megbánt), az egész élettörténetéből és a képéből, amelyen egy iszlám-színű, zöld kendőben volt, nyolc évesen is fel tudtam fogni, hogy mit jelenthet ő a pakisztániaknak - és hogy mit jelenthet Pakisztán neki: sorsot, amelybe kötelezően bele kellett vetnie magát, és megpróbálnia megváltani ezt a népet (vagy inkább társadalmat - egységes népnek talán nem nevezném). Persze közben zsebre tett ezt-azt, de hát ki nem?
Sokkal fontosabb az, amibe Bhutto bele mert vágni: Oxfordban tanult, külföldön kampányolt, siítaként, az iszlám konzervatívabb irányzatához tartozva. Ami a nála sokkal nagyobb hatalommal bíró, ám síkbuta Bushnak nem sikerült, megpróbált összeegyeztetni két távoli kultúrát: a demokráciát és az iszlámot. És Bhuttot szerették! Guinness rekorder volt ebben (hivatalosan is!), és ha valami, akkor ez elismerésre méltó.
Végül utólérte az, ami az egész családja végzete volt: maga Pakisztán, a maga kaotikus belügyeivel, értelmetlen mészárlásaival - s ne feledkezzünk meg arról a sok emberről sem, akik együtt szálltak vele a sírba. Ők csak örültek, hogy láttak - fehérek között egy európait. Legalábbis pakisztáni viszonylatban.
Végül, ahelyett, hogy belemennék, kinek jó ez és miért, álljon itt egy idézet egy vérbeli politikustól, egy gyönyörű nőtől és egy értékes embertől:

"Úgy látom, hogy mikor hatalmon vagyok, vagy mikor apám volt hatalmon, valahogyan mindig jó dolgok történnek. A gazdaság erősödik, jó esők jönnek, van víz, az embereknek jó termésük van. Szerintem ennek az az oka, hogy mi mindig szeretetet akarunk adni, és szeretetet is kapunk."

Benazir Bhutto (1953-2007)



Szólj hozzá!

Címkék: politika rip

Paul Potts

2007.12.23. 20:09 hank_the_freak

A sok-sok hiány pótlása előtt muszáj még egy elképesztő dolgot mutatnom. Én is ma láttam, Marci barátom jóvoltából. Paul Potts, mobiltelefon-eladó, akinek a neve olyan, mintha sok kambodzsai diktátor állna előttünk, a Britain's got talent nevű, Megasztár-szerű tehetségkutató első fordulójában. Breathtaking (egyébként a Youtube történetének egyik legnézettebb videója). Érdemes a reakciókat is figyelni. És utána nézni a videókat még...

2 komment

Egyre csak jobb

2007.12.16. 15:46 hank_the_freak

A bejegyzés címe pedig Bécsre vonatkozik. A furcsa az, hogy bár minden évben ott vagyok adventkor, minden évben más arcát mutatja a város. Persze lehet, hogy csak azért, mert minden évben mással, másért megyek. Idén a romantika van soron - többek közt. Borzalmasan hideg van, esik a hó, amit csak itt szeretek. Idén nem a forraltborral kezdünk, hanem a Stephansplatzcal, miután ledobáltuk cuccainkat a szállodában. Némi nézelődés után hülyét csinálok magamból, legalábbis ami a városra és annak utcáira vonatkozó ismereteimet illeti, de hát ez már lassan hagyomány. Rengeteg ember van a Stephansdom körül, ezeknek fele magyar, lassan-lassan bosszúból elfoglaljuk Bécset, vetem oda Dan-nek.
Egyszer csak megrohamoz minket egy 18. századi kosztümbe öltözött úriember és koncertre invitál, az Imperialsaalba. Dan máris kapna az ötletre, bennem azonban felébred a kelet-európai bizalmatlanság. Gyanús ez nekem: az utcán, leértékelve, ráadásul olyan koncertről kapunk szórólapot, ami nem is ma lesz. Rövid tanácskozás és telefonálás után azonban meggyőzésre kerülök, és máris indulunk megkeresni a kosztümös fickót. Helyette találunk egy másikat, aki maga a megtestesült európai spleen: Magyarországról Ausztriába került koszovói albán, aki angolul beszél velünk, és a jegyek mellé egy-egy italkupont is ad (mint gondolom mindenkinek), de nálunk meg is ideologizálja: Anglia sokat segített Koszovónak a függetlenségben, Magyarország meg neki személyesen, tehát mindketten jók vagyunk nála. Úgyhogy rövid séta a Kohlmarkton (kedvenc Julius Meinlemet nem hagyhatjuk ki, természetesen), aztán forralt bor és kaotikus körülmények között elfogyasztott (de veszettül finom) Bratwurst és Kartoffelpuffer a Rathausplatzon, és máris indulhatunk bulizni.
A koncert a Beethoven téren van, egy 18. századinak kinéző, amúgy gyönyörű régi épületben, és valóban elég vegyes a közönség: a jegypénztárban nem sokan vettek jegyet, úgy látom, inkább az utca volt a domináns. A legtöbben ugyanilyen hirtelen döntés következtében keveredtek ide, mint mi. A műsor bécsi klasszikusokat és Strauss műveit foglalja magába, és balett- valamint operettelőadás is társul hozzá. A szünetben pedig pezsgőzés, ami alkalmat ad számomra, hogy a zenekar hozzáértéséről okoskodjak egy kicsit, persze teljesen l'art pour l'art és légből kapott módon. Az mindenesetre tetszik, hogy még egy ilyen szedett-vedett közönség is tudja, hogy a Radetzky-marsra márpedig tapsolni kell.
Mindezekután az intellektuális élvezet felsőbb régióiba emelkedünk, amennyiben találkozunk Dan egy osztrák barátnőjével egy kávézóban. Órákon át megy a diskurzus angolul, németül, franciául. Végül is, mindegy... :)
Ezután pedig a romantika, amiért jöttünk. De abba már nem megyek bele, mert akkor nem lenne az. Mindenesetre nem sokat alszunk, ami másnap alkalmat ad nekem néhány szörnyű angol szóviccre - szerencsére Dan szereti az ilyesmit. Ekkor viszont már hazafelé tartunk az Erdberg buszállomásról.
Én pedig azon gondolkozom, hogy jövőre mit mutat magából Bécs. Mert megyek, az biztos.

Szólj hozzá!

Címkék: napjaim utazas

A Balkán angyala

2007.12.09. 22:10 hank_the_freak

Másfél hónapja éppen munkaköri kötelességemet láttam el a macedón hírek átböngészésével, és meg voltam lepve. Macedóniában egy héten keresztül semmi másról nem szóltak a hírek, mint egy fiatalember haláláról. Tose Proeszkinek hívták. 26 éves volt, és amellett, amit mind elolvashattok róla a link alatt, jó tudni, hogy egy jelenség távozott el közülünk. Egy olyan srác, aki kizárólag a hangjával hidat tudott verni az egymással halálos gyűlölködésben lévő balkáni népek közé: szerbek, horvátok, bosnyákok, szlovének együtt siratták. És persze a macedónok - Macedóniában halála másnapján nemzeti gyásznapot rendeltek el, és a macedón ortodox egyház feje személyesen nevezte Tosét a Balkán angyalának.
Tose éppen nyugat-európai karrierre készült: az angol nyelvű lemez fele már fel volt véve, mikor közbeszólt az a bizonyos autóbaleset Horvátországban.
Nem is akarok többet írni, a most következő felvétel magáért beszél - és hátborzongató, ha a szövegét is ismerjük ennek a macedón népdalnak. Íme:
Zajdi, zajdi jasno sonce,
zajdi pomrachi se,
i ti jasna le mesechino
begaj udavi se.

Zhalij goro, Zhalij sestro
dvata da zhalijme,
ti za tvojte lisja le goro,
jas za mojta mladost.

Tvojte lisja goro sestro,
pak kje ti se vratat,
a mojata mladost le goro
nema da se vrati.
Nyugodj le, nyugodj le fényes nap
Tűnj el a sötétségbe
És te is, fényes holdfény
Tűnj el, süllyedj el.

Sírj, erdő, sírj testvérem
Sírjunk együtt ketten
Te, erdő a leveleidet siratod
Én pedig az ifjúságomat.

A leveleid, erdő testvérem
Visszatérnek majd
De az én ifjúságom, erdő
Sosem tér már vissza.

1 komment

Címkék: zene kultura

Backdoor a BCE-n

2007.12.02. 16:07 hank_the_freak

Ez már nekem is eszembe jutott, csak sosem volt nálam toll. De gratulálok a kedves diáktársamnak, aki megtette, meg persze a könyvtár mély technikai tudású személyzetének, akik lehetővé tették. Ismét egy adalék a ronda új épülethez.

PS: rövidlátóknak - a szöveg: "én azt hittem, másnapos". Huhehahöhö.

Szólj hozzá!

Címkék: rulez egyetem

Száz torony és piros háztetők

2007.11.07. 15:09 hank_the_freak

Prága felülmúlta a várakozásaimat. Szinte közhely, hogy oda egyszer aztán tényleg mindenkinek el kell mennie, főleg ha egyetemista, de most már megerősíthetem, hogy tényleg.

A Moldovában szerzett jó kapcsolatoknak köszönhetően Pavel intéz szállást, nekem csak a buszra kell felszállnom, ami egyébként már magában is élmény. Na nem mintha vidéki gyerekként meglepne a luxusbusz, de ennyi pénzért (8000 oda-vissza) azért nem rossz. A  Student Agency (ez itt a reklám helye) ugyanis italokat, kényelmes ülést meg filmeket kínál ennyi pénzért, és még viszonylag gyorsan ki is ér az ember. Az út kb 7-8 órát vesz igénybe, ami alatt az ismeretlenség homályából előtörő Harrison Ford akciófilmeket lehet nézni cseh szinkronnal, angol felirattal, vagy Jóbarátokat angol hanggal és cseh felirattal. Az utóbbi tagadhatatlanul jobb, bár az előbbi viccesebb - az ember megtanulhat csehül méltatlankodni (ez a kb "zsüzsü" kiejtésű, magyarul "Jézusom"-at jelentő kifejezésre korlátozódik), és egyéb hasznos mondatokat.
A buszállomáson Pavel vár, akiben, bevallom, egy kicsit csalódtam azért a hétvége végére. Kedves, segítőkész és hasonlók, de a barátság szikrája, nos az méltatlan módon kihunyt közöttünk. Persze ez nem az ő hibája, sem az enyém, csak a körülményeké. Na de mindent sorjában!
Ekkor még nagyon örülünk egymásnak, és elmegyünk egy ifjúsági szállóra aludni mivel kb éjfél van. Ez egy középkori módon berendezett hely, pincekocsmával, bár a korhűséget kissé rontja a kínai portás, de sebaj. Merőben különbözik attól a helytől, ahol harmadik nap aludtunk, ami a steril és rikító huszonegyedikszázadiság megtestesítője, szaunával, pezsgőfürdővel, meg persze reggelivel. A második éjszaka, na az egy külön történet.
Prágában az rögtön megtetszik, hogy a belvárosban órákig lehet járkálni, anélkül, hogy az ember elhagyná a macskakövekkel kirakott történelmi városrészt. Minden egy helyen van, vagy legalábbis közel egymáshoz, és még Bécs émelyítő tüchtigsége sem zavarja az embert. Ez egyébként szerintem a tornyok miatt van, amelyekből - a Lőportoronyban megtekintett kiállítás tanúsága szerint sokkal több, mint 100 van a városban. A leginkább egyébként a Városház tér tetszik, ami olyan, mint egy kicsi ékszer a város közepén - miközben a Vencel tér meg egy bazi nagy gyémánt (na meg a nagy metronóm sem rossz, aminek funkcióját nem sikerült kitalálni - csak úgy van). Természetesen a Hradzsin is szép, az Arany Utcácska egész elbűvöl (ezeket egyedül fedezem fel, míg Pavel órán van), és a Szent Vitus katedrálisban is sikerül megmászni a sokszáz lépcsőfokot a toronyba - ez egyébként kemény vállalkozás, ekkora tömegben. Pészmékeresek, tüdőbetegek, klausztrofóbiások meg ne próbálják (már csak azért sem, mert hátráltatják a többieket). Prága elbűvölőbb várnegyede egyébként szerintem mégsem ez, hanem a Vysehrad, a Moldván kicsit feljebb (tehát délre), ahol a híres csehek vannak eltemetve (többek közt), és egy egészen szép kis templom is áll. Meg állítólag pincék is vannak valahol, ezt nem nagyon sikerült megtalálni. A Károly-hídon pedig elfelejtettem megfogni a tököt, de sebaj, majd legközelebb.

Ha Csehország, akkor sör. Ez ugye nyilvánvaló. Túl azon, hogy a cseh sörök tényleg sokkal - sokkal! - jobbak a mieinknél, itt az ivásnak ráadásul olyan kultusza van, hogy az ember úgy érzi, már csak ezért is innia kell. Ezt persze sok helyen lehet. Olyan helyen, ahol hordóból mérik a Pilsnert és mindenféle cseh kajákat is meg lehet kóstolni (a Politikai Foglyok utcájában, ahol, muhaha, a Kommunista Párt központja is van), vagy egy sima kiskocsmában, vagy egy középkori étteremben, ahova Kutna Horában tértünk be (miután másfél órás zötyögés után egy olyan vonaton, amiről először el sem hittem, hogy létezik, a falu nagy részét zárva találtuk), ráadásul teljesen másnaposan.
A másnaposság a második este következménye volt, amikor is egy modern, de ízig-vérig cseh helyre sikerüt betévedni. A kocsma neve - minő meglepetés - The Pub, és az I. P. Pavlova metróállomás közelében van (kis kitérő, a metró: egyrészt olcsó a jegy, másrészt meg nem kell megijedni a jegykiadó automatától - először én is hátast vágtam tőle; harmadrészt: itt is feltűnik, hogy a csehek mennyire félnek egy terrortámadástól: mindenhol hirdetik, hogy ha táskát találsz gazdátlanul, riassz minden szóba jöhető embert, ezenkívül rendőrt állítanak a legkisebb ház mellé is, ha középület - de vissza a The Pubba). Szóval a kocsma egy franchise-rendszer része, amely hasonló kocsmákat üzemeltet Csehország egész területén. Az ötlet úgy néz ki, hogy belépéskor mindössze egy korsót kapsz, a sört pedig az asztalok közepéből kiálló sörcsapokból lehet csapolni - magadnak. A számláló mutatja is hogy mennyit ittál, hogy mennyit ivott az asztal, illetve hogy ez mennyibe kerül. A legfontosabb azonban az, hogy egy projektoron láthatod a csehországi élmezőnyt, már ami az asztalokat illeti, és ami állandóan frissül. No hát, ez rögtön felkelti mindenkiben a versenyszellemet, bennem annyira, hogy Pavel cseh barátai meglepődnek azon, hogy magyar létemre ennyit iszom. Az utolsó szám, amit ki tudtam venni  saját számlámon, a 6,5 liter volt. Arra ugyan nem emlékszem, hogy utána mi történt, de egy kis fejfájás végül is semmiség azért az érzésért, hogy pár percig a mi asztalunk volt az első egész Csehországban!

A baj az, hogy az utolsó nap végére már nem nagyon van mit csinálni, és az unalmas múzeumba járás sajnos nem a rokonszenv irányába hat Pavel és énköztem, pedig mi tényleg mindent megtettünk. Így viszont kínos. Hogy lehet az hogy barátként érkeztem és ismerősként megyek? Nos, a kívülről amúgy nagyon szép Nemzeti Múzeumban őrzött dögunalom kőzetek segítenek megválaszolni ezt a kérdést.
Prága gyönyörű, inspiráló, felemelő és üdítő élmény. De biztosan jobb, ha társasággal megyünk, akkor nem történhet ilyesmi. De ez csak egy kis szálka, jobb is, ha elfelejtjük az előző mondatot, mintha nem is írtam volna. Ami előtte van - nos, az a lényeg.

Szólj hozzá!

Címkék: napjaim utazas

Előterjesztés

2007.10.22. 20:26 hank_the_freak

Aki rombol, verekszik, elfogni, megverni, lecsukni, amelyiknél molotov-koktél van, bilincsbe verni. Amíg végre belátja, hogy nem ő a többség.

Mert ez itt a baj.

Tóta W. írta, hogy ezek olyan kisebbség, mint a cigányok, csak kevesebben vannak. Viszont nagyobb balhét csinálnak - a cigánybűnözés néha előjön, mint téma, de hamar belátható, hogy azt a problémát rosszul is kezelik, és arra is számtalan példát látunk, hogy attól még, hogy valaki cigány, nem bűnöző, és vice versa.

Ezek viszont borítékolhatóan rombolni fognak, ha a kezük ügyébe kerül valamilyen jobb sorsra érdemes nap: legyen szó nemzeti ünnepről vagy melegfelvonulásról. Igen, integrálni kell őket, mint szubkultúrát, de először pofán rúgni kell őket, hogy tudják, hol a helyük. Amint belátják, hogy kisebbségben vannak, és szerencsére halvány esély sincs rá, hogy valaha is többség legyenek, máris nyugodtabbak. De ehhez először le kell lőni gumilövedékkel. Fájjon neki. Abból ért.

Amint belátta, hogy kisebbségben van, már rögtön nem érdekel, hogy minek tartja magát, és minek tart engem - ugyanis én viszont többségben vagyok és ilyenkor neki coki van. Amíg viszont ki mer menni az utcára rombolni - nos addig megsemmisítendő.

Szólj hozzá!

Címkék: politika

Hol vagytok, Lauda és Hunt?

2007.10.22. 17:48 hank_the_freak

A múlt héten akartam írni egy bejegyzést arról, hogy közeledik egy újabb berni tragédia. Tudjátok, 1954. Mikor az ember igazságérzete azt diktálja, hogy csak egyféleképpen történhetnek a dolgok. Hogy ha máshogy történnek, akkor nincs isten, akkor nincs igazság... Mint abban a VB-döntőben (copyright by Esterházy Péter).

Végül is örülök, hogy nem írtam ilyesmit, mert most aztán magyarázkodhatnék. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy még a Kínai Nagydíj után sem nagyon volt olyan forma 1 drukker, legyen bármilyen piros a szíve, aki ha a lelke mélyére nézett, nem úgy érezte, hogy Lewis Hamiltonnak KELL ezt a világbajnokságot megnyernie. A kínai verseny olyan megdöbbentő volt, hogy úgy éreztem, ilyen még egyszer nem lesz. Ha mégis, akkor itt a második berni tragédia.

Nos, ez elmaradt.

Még akkor is, ha Lewis végül is nem lett világbajnok. Ugyanis ahhoz, hogy elveszítse ezt a címet, neki is rosszul kellett teljesítenie. És ennél rosszabul nem is lehetett volna. Már az is érthetetlen volt, hogy a rajt után miért próbálta azonnal visszaelőzni Alonsot - némi rutinnal már tudhatná, hogy a jelenlegi mezőnyből Alonsot még sokkal gyorsabb autóval és sok év tapasztalattal is nehéz megelőzni. De Hamilton bepánikolt. Mert mi van, ha Alonso egyszer csak nyer, ő meg ott ragad a negyedik helyen? Ezen kívül nyilván pislogott, hogy a rajtnál otthagyták. Ez volt az első, és a legnagyobb hibája. Az, hogy mindezek után még csak nem is vezetett kiemelkedően, már hangulati tényező.

A többiről a McLaren tehet.

A három kiállásos taktika remek húzás lehet a szezon közepén. Vagy bejön, vagy nem. De nem az utolsó versenyen. Ha öt körrel több üzemanyagot töltenek Lewisba, akkor nem kell bejönni harmadszor, és hip-hopp, erőlködés nélkül ott lett volna az ötödik hely. A gumi bírta volna, még akár tizenöt kört is. De nem, a csapat ragaszkodott hozzá, hogy elkúrják. Sikerült.

Míg Hamilton elszúrta, Alonsot megverték. Kegyetlenül.

Az az ember, aki eddig az egész világbajnokságban vérprofin vezetett (minthogy ezt teszi már két éve), és a szezon legszebb győzelmét szerezte meg Monzában, most úgy beleszürkült a mezőnybe, hogy már a futam elején sem jutott eszébe senkinek, hogy ő bárhogyan is világbajnok lehetne. A sok hisztiért megérdemelte, hogy most megverjék, még ha ehhez a McLaren állította is el a guminyomást :) De akkor is érthetetlen, hogy tét alatt miért nem tudott a mezőny legprofibb versenyzője semmit megmutatni magából.

Úgyhogy Kimi megérdemelten nyert. Már a szezon elején a "szarok rá" taktikát választotta: nem izgatta, mikor nem ment a kocsi, nem izgatta, hogy a csapat folyton cseszegette, nem izgatta, hogy Massa lelépte az első versenyeken: amikor ment a kocsi, akkor nyert, egy pillanatig nem izgatta magát azon, hogy elúszhat egy újabb év, belenőtt a csapatba és íme.

Szép teljesítmény. Csak szomorú lennék, ha ez lenne a Forma 1 jövője.

Ez a sportág ugyanis cirkusz. Olyan emberekről szól, mint Alonso, mint Hamilton. Érzelemmel teli profikról. Nem pedig jégemberekről.

Kimi a sok év után megérdemelte a győzelmet. De félreértés ne legyen: ő nem Sumi 2. Sumi a csapat szíve volt, és tudott olyanokat is csinálni, amivel érzelmeket korbácsolt fel maga mellett vagy ellen. Kimi pedig beleül a csapatba, érzelmei pedig nincsenek - sem önmagában, sem maga körül. Gyors, ennyi az egész.

Szóval gratulálok. Ez egyszer.

Szólj hozzá!

Címkék: forma1

Van itt nálunk hajcihő

2007.10.14. 23:03 hank_the_freak

A világon mindenki vicceskedni akar. Tudat alatt még az is, aki egyébként nem. A héten számos szép példát találtam erre, íme:





























A Kinizsi utcában található ez a minden bizonnyal a fogyasztóvédelem megzavarására létrehozott szépség. Rövid benézés után inkább bort kérnék, mint kávét, és ebben megerősít az is, hogy a "kávézó" szót szégyenlős pici sárga betűkkel sikerült csak kiírni, végülis nehogy már kocsmának kelljen hívni... Másik lehetőség, hogy a tulaj Borozó Töhötöm - ezzel a névvel vagy kocsmárosnak, vagy alkoholistának lehet menni, ragyogó karriert jósolunk ezekben az esetekben.
Annakidején a Nagycsarnokban lehetett az automatából lehetett "borízű teát" inni, most lehet, hogy itt a borízű kávé is. Borízű hangon.

Munkám során néha kapcsolatot kell tartani külföldi politikai forrásokkal. Így történt meg az a közemberekkel ritkán előforduló eset, hogy feliratkoztam az Albán Politikatudományi Társaság hírlevelére. Meg is jött a megerősítő e-mail, eddig minden rendben, ám a linkre kattintva a szerver a következő üzenetet generálta az arcomba bele:










Magyarra szinte lehetetlen átültetni az ebben a mondatban rejlő mélységeket, de kb. "A szerver azt mondta hogy sicc, sicc!". Ez megnyugtató: mégsem olyan szar a helyzet Albániában, ha ilyenekre ráérnek - bár a szerverek ezek szerint bizalmatlanok. :)

Végül a következő videót ajánlanám mindenki szíves figyelmébe. Ha már északi szomszédunk elszemtelenedett, és pofon verni nem tudjuk, legalább röhögjük ki a nyelvüket! Igen, az "átkosban" létezett rajzfilmexport is a KGST berkein belül, mint olyan. És ennek egy gyönyörű példája a következő:

Azt hiszem, ezt már tényleg no comment. Sisku Aladár és hopsza hopsza hopszasza mindenkinek!

Szólj hozzá!

Címkék: napjaim

Kraszivaja Gyévuska

2007.10.04. 20:59 hank_the_freak

Nemsokára jön egy részletesebb megnyilatkozás is a témában, de időhiányban először ezt a csámcsognivalót kell elpostolnom. Az ukrán választásokról van szó, természetesen, ha valakinek a cimkékből és a címből nem esett volna le. Néhány nappal a szavazás előtt, minthogy ugye munkaköri kötelességem, körülnéztem az ukrán pártok honlapján. Így jutottam el a Julija Timosenko hivatalos oldalára is. A hölgy amúgy miniszterelnök volt, és Ukrajna leggazdagabb asszonya. A lényeg, hogy itt néhány kép is hozzáférhető, kampánycélokra, mi másra - Windows hátteret kínál nekünk a mi Julijánk. Na de a többit a képek után!



























A "Mrs. Talmácsi" fantázianevű képen Julija mintha azt üzenné, hogy ő egy igazán tehetséges művész, ha kell, akár versenymotoron is képes kalácsot egyensúlyozni a fején. De vajon a japán vagy az olasz gazdaság felé tesz gesztust azzal, hogy milyen motorral száguldozik a szebb jövő felé? Ez rejtély, annyit mindenesetre tanácsolnék a hölgynek, hogy vegyen bukósisakot, mert így könnyen elveszítheti szép fehér mosolyát: az ukrán utakon sok a muslinca, bár adott esetben ütemes integetéssel hesegetni is lehet. Az üzenet egy drei wetter taft reklámként is felfogható: Kijev - száguldó kampány - a frizura kokemény (Pákóval szólva). Magyar változatra leginkább Dávid Ibolyát javasolnám a fiatal szavazók megnyerése miatt; a sziklaszilárd konzervatív tekintet a menetszéltől csak szikárabb lesz, a ráncok kisimulnak - persze mindezt csak középosztálybeli Suzuki robogón.




























A "Neo és Duncan McLeod közös gyermeke" című kép már mélyebb értelmű konstrukció. Julija csak lepattan a motorról, át sem öltözik, és máris megmenti a világot, legalábbis azt a csövekkel és kósza kínai kalligráfiákkal díszített vidékét, ami Janukovics kormányzása után maradt belőle. Az üzenet érthető - mármint azoknak, akik tudnak ukránul: a fehér szöveg "lépjünk ki mind a sötétségből" jelentéssel bír, ám ennek hiányában a Földközi Tengerből kagylóhéjban kilépő Aphroditére asszociálunk. Julija, ha nem kötnek vele koalíciót, kész keményebb eszközökhöz nyúlni, az ellenoldal szavazóit felkoncolni, hiszen tudjuk: csak egy maradhat. Mazochista szerepet kedvelő férfiaknak kiváló háttér, Julija így a felesleges lakossági kiadások lefaragását a pornóoldalakkal kezdi. A fejéből kijövő világosság akár a választásokon való leégést is szimbolizálhatná, valószínűbb azonban, hogy a hölgy így kíván cokit mutatni az energiapiacon hepciáskodó Putyinnak. A magyar változatot ki mással is lehetne elképzelni, mint Lendvai Ildikóval, ám a kard helyett egy megafont ajánlanék a frakcióvezető asszony kezébe. Azzal aztán elsöpörhető az egész ellenzéki hóbelevanc Zala megyével együtt.


2 komment

Címkék: politika kultura

Kvázi Módi

2007.09.29. 17:51 hank_the_freak

Van, amire azt mondjuk, hogy ronda, de érdekes. Van, ami olyan ronda, hogy már szép. Van, ami ronda, de van benne valami rejtett szépség. Nos, a Corvinus új épülete egyszerűen csak ronda.

Nem, tévedtem. Ronda, de nagyon. No és nem azért, mert a Közraktár utcára rohamtempóban felhúzott épületbe kell mindennap járnom, hanem mert a mögöttem álló három hétben sikerült kiismernem az épületet. De gustibus - szólnátok közbe, ami persze igaz, de én még érvelni is tudok a tízmilliárdos monstrum földdel való egyenlővé tétele és sóval való behintése mellett.

 

Az épület finoman harmonizál a mellette álló ormótlan trafóházzal. Annyira, hogy a finom kontraszt, amit a két épület célja és építésének dátuma alkot, feloldódik a hasonló alakban és a lágy ellentétet alkotó színekben (ti. vöröstégla - seszínű bézs). Nem lehet szó puszta véletlenről, mert az ízléses kontraszt az épület belsejében is folytatódik: a folyosókon elhelyezett, az Ikeát is meghazudtoló egyszerűségű narancssárga bútorok mintha csak az építkezésről maradtak volna ott (lehet, hogy kifutott a keretből az alvállalkozó).

A folyosó is steril, mintha csak egy kórházban járnánk; és rögtön megjegyzem, milyen szerencse, hogy nem kórházban járunk, hiszen földi halandónak első próbálkozásra maximum varázsvesszővel lehetséges vizet fakasztani a fotocellás elven (!) működő csapból: nem csak úgy odatesszük a kezünket ám, hanem megadott sebességgel kell közelíteni - ha adott esetben rá akarnánk verni a műszakisokra fizikából.

Nem, ez nem kórház, csak egy elképesztően unalmas és szögletes irodaépület - ezt a jellemzőt, és a már említett rendkívül ízléses színösszeállítást csak erősítik a folyosófalakra erősített, narancssárga-fehér, kipixelezett nagyméretű arcképek a közgazdaságtan híres magyar képviselőiről. Ők amúgy otthon érezhetik magukat, mert a fotocellás csap mellett a liftet úgy sikerült megcsinálni, hogy gyalog hamarabb felér az ember akár a hetedikre is, mint felvonóval, úgyhogy mintha csak az egyetem alapításának éveiben lennénk.

Apropó, lépcső. Igen vicces, és a diákok éberségét felélesztő megoldás volt a kivitelezőktől az, hogy a földszint és az első emelet közötti lépcsőn, de csak ott, a középső lépcsőfok másfélszer akkora, mint a többi. Itt másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy elmérték a magasságot úgy 10-15 centivel, és így korrigálták, mert semmi nem indokolja a lépcsőzők ilyen irányú szivatását: szivatás, mondom, mert normális ember a lépcsőn, ha lefelé megy, és beszélget, nem a lábát nézi, hanem rutinból lépked. Ez persze olyan gyakori felbukásokhoz vezetett, hogy szükséges volt egy sárga-fekete öntapadós csíkot leragasztani arra a bizonyos lépcsőfokra - ezzel további apró nüanszot adva a már így is ízléses színekhez.

A színekhez, amelyek újabb képviselője az előtér falán látható, rikító pirossal. Elnézést, rosszul fogalmaztam. Nem a falon látható, az egész fal piros, ami úgy hat a hűvös oszlopcsarnok után, mintha lenn délen édes éjen Lendvai Ildikó ébresztene minket egy napirend előtti felszólalással. De ezzel még nincs vége, ugyanis sokszor sok méteres falat tizenkétszer hatvan darab piros lámpa foglalja el. Na mi ez?

Úgyvan, Pistike, óra. De ezzel az erővel bármi mást is lehetett volna odatenni, pl. egy Marx-szá maszkírozott, a Tőkét bőgő tehenet is a Cow Parade-ről mondjuk. Az értelme ugyanannyi, a kivitelezés meg nyilván olcsóbb lett volna. De nézzünk egy kissé feljebb, hogy lássuk a további csodákat!

A könyvtár fölött led-kijelző helyezkedik el, ahol folyamatosan futnak a közös Corvinusos levlistákon leggyakrabban előforduló szavak. Hogy ez kit érdekel annyira, hogy jó harminc négyzetméter falfelületet kellett rá elpazarolni, nem tudom, azt meg szerintem nem nehéz kitalálni, hogy most, a Schönherz-kupa napjaiban melyik hárombetűs szó vezet a listán.

Nagyjából ezzel szemben egy kiülős teraszt szerettek volna létrehozni a kivitelezők. Szerettek volna, mondom, mivel a rendkívül technokrata betonteknő semmiben nem különbözik pl. a Westend tetőteraszától, talán annyiban csak, hogy sokkal kisebb. Az ember szinte nem is vágyik ki, a dohányfüst meg úgyis beszivárog a teraszról, úgyhogy nem veszít semmit, aki kihagyja.

Ha ezek után elegünk volt az épületből, és nem krepált be a diákigazolvány-vonalkóddal működő csomagmegőrző gépezet sem, végre elhagyhatjuk az egyetemet a fotocellás forgóajtón keresztül, amely azonnal megáll, mihelyt valaki hozzá talál érni (ez csúcsidőben a legviccesebb - remek hetesbusz-szimulációkat lehet tartani ilyenkor). Ha ekkor már beesteledett, és átverekedtük magunkat az épület egyetlen, az én mucsai maradi ízlésemnek is megfelelő részén, az oszlopcsarnokon, megnézhetjük a nagyon drága, nagyon felesleges, és nagyon törékeny színes kivilágítást (lehet tippelni, hogy a kézmagasságban elhelyezett fénycsövek meddig bírják majd).

De figyelem! Még most sincsen vége! Tegyük fel a koronát erre a műre!

Azt hiszem, a kedves "Kortárs Művészeti Zsűri" - bármilyen ízlésficamos idiótákból álljon is - ezúttal helyes döntést hozott, mikor a pályázatok közül a legborzalmasabbat sikerült pajzsra emelniük: ÍGY néz majd ki a homlokzati dísz, megkoronázandó az épületet (érdemes végignézni a többi pályázatot is).

Csak néhány szemelvény az indoklásból:

"Jovánovics György munkája a rendelkezésére álló egész teret és felületet betölti invencióval, s ezt úgy teszi, hogy elkerüli a – mégoly frappáns – emblémává válás, a logo-karakter nem lebecsülendő veszélyeit."

Nos, azt mindenképpen - elvégre nincs az az elvetemült rajzoló, aki ilyen rondaságot papírra vetne. És ki fogadna szívesen egy ilyen diplomát?

De nézzük csak tovább:

"Másrészt hiánytalanul, ugyanakkor kompromisszumok nélkül eleget tesz a megfelelés igényének."

Ezt a mondatot ötször olvastam el, de a kitörő röhögésről mindössze a kulturált szordínós kuncogásig sikerült redukálnom magam. Hogy miva'? De nem állnak itt meg, megmagyarázzák:

"Megfelel ugyanis a szerző koherens és következetesen épülő életművének (képes annak jelentős állomásává válni) és megfelel az épületnek."

Örülök, hogy az épületbe járó diákként a kedves szerző életművének jelentős része lehetek - végülis ez a cél, nem az, hogy mutatós legyen valami. Ami pedig az épületnek való megfelelést illeti - tökéletesen egyetértek! Ha már lúd, legyen kövér!

Szólj hozzá!

Címkék: egyetem kultura

Tájkép vihar előtt

2007.09.23. 22:45 hank_the_freak

A minap megkérdezték tőlem, hogy mi lesz 2010-ben. Erre mondtam, hogy ezt nem lehet egy mondatban megválaszolni, aztán mindezt ékesen be is bizonyítottam, mikor két órán keresztül magyaráztam a lehetséges forgatókönyveket.

Fájdalmas ezt hallani, még fájdalmasabb mondani, de minden a népszavazástól függ. A Fidesz ugyanis erre építette fel egész stratégiáját, és ehhez foggal-körömmel, Kövér László utolsó bajuszszáláig ragaszkodni is fognak. Miért is? Dekódoljunk egy kicsit!

A nyáron azt láthattuk, hogy Orbán keveset szerepel. Sőt, mikor megszólalt, akkor is valami egetverő hülyeséget mondott, aminek általában semmi értelme nem volt. És nem hiszem, hogy lebutult volna, vagy a szövegírói szívatják, egyszerűen neki most ez a feladata. Szellemi vezérnek maradni, amellett, hogy megmutatja: a Fidesz igenis másokból is áll. Gyakorlatilag ez a februári kongresszus óta így van: nem véletlenül került be a vezetésbe a liberális Pokorni, a baloldal kedvence Kósa, a technokrata Varga és az extra-pehelysúlyú Pelczné. A Fidesz „szolgáltató párt”, a Fidesz „önkormányzati párt” – hallottuk ezerszer a nyár folyamán. Mit is jelentenek ezek a szolgáltatások?

Elsősorban a népszavazást. Program nincs? Annyi baj legyen, azért szakpolitikákról még tudunk vitatkozni – durálták neki magukat a fideszesek, és előkapták az egészségügyet. Muszáj is, hogy elől legyen, hiszen ha nem suttognák naponta az emberek fülébe, hogy „vizitdíjdobozdíjkórházinapidíj” akkor 2008 tavaszára ez már senkit nem érdekelne. Ahogyan már most sem izgat sokakat. Más dolgok kerültek terítékre, a többiztosítós rendszer pl. – s bár a Fidesz megpróbálkozott a vérfrissítéssel nyáron, úgy tűnik, hogy inkább az eredeti kérdésekre koncentrálnak.

Vagyis leginkább az eredeti célra: ha ugyanis nem hitetik el az emberekkel, hogy a népszavazás tulajdonképpen nem a reformokról, hanem Gyurcsányról szól, s ennek érdekében elég, ha behúzzák az igenhez az ikszeket, akkor az egyszeri választó könnyen megnézhet egy vasárnap délutáni filmet a tévében, mert az úgy kényelmesebb, mint hülyeségekről szavazni. Ehhez viszont épp, hogy az eredeti szakpolitikák emlegetése kell, különben jön egy szélsőjobbos gittegylet, és árpádsávokkal szépen keresztülhúzza az egész taktikát.

Balanszírozni kell tehát. De a „szolgáltató” kifejezésnek ennél mélyebb értelme is van. Bogozzuk ki ezt a kis csomagocskát, amit a Fidesz nyújt a választóknak. Szolgáltató párt vagyunk, tehát ha bajotok van valamivel, amit a hatalom tett, forduljatok hozzánk, majd mi megoldjuk – mondja a Fidesz. Igen, de ez még csak az első csomagolópapír volt. Ha közelebbről megnézzük, és tovább bontogatjuk-boncolgatjuk, rögtön látható, hogy ez nem mást jelent, mint hogy „mi vagyunk a kormánnyal szemben az egyetlen alternatíva”.

A Fidesz külsőleg pont azt az űrt próbálja – félig-meddig utólag – betölteni, ami a rendszerváltás előtt, alatt és után annyira hiányzott. Nem is vagyunk mi párt, mondják, hanem egy politikailag releváns civil szervezet; mivel más ilyen nincs, szavazzatok ránk. Ez bejöhet – de csak ha sikerül így eladni ezt az egészet, és nem szakpolitikai vitaként, mert úgy aztán semmi értelme.

Hopp, tehát: mikor lesz ebből az ideológiamentes „nempártból” párt? Természetesen a népszavazás után, amikor már valami ideológiát is hozzá kell ehhez tenni. Ez viszont még nem világos. A nyáron kétfelé is nyitva hagyták az ajtót: Szetey és a melegek ügyében a Fidesz szólt a legkevesebbet, ami a másik szavazói perifériát, a szélsőjobbot illeti, a Magyar Gárda megalakulása kapcsán Orbán az év legnagyobb ordas baromságát mondta egy újságírónak – valami olyasmit, ami nyelvtanilag sem volt helyes.

2008-ban tehát kiderül, melyik ajtón mennek tovább. Ha jobbra, akkor még mindig ki lehet rakni Pokornit a vezetésből. Ha a liberálisok felé, akkor meg fel lehet magasztalni. Ez esetben egyébként érdekes lehet az is, hogy erőltetik-e a KDNP önállósodását. Egyelőre Semjénék bohócgyülekezete még nem mérhető, de ha úgy látják jónak, oda lehet küldeni egy Semjénnél sokkal okosabb embert jövőre (nem nehéz ilyet találni), aki majd jól felhozza a KDNP-t 2010-re öt-hat százalékos pártnak – a Fidesznek meg marad a nemzeti liberalizmus. Ez utóbbival nagyot nyerhetnének – ekkor még az SZDSZ is igen nehezen kerülne be a parlamentbe, akkor is, ha addig megszabadulnak Kókától.

És mit tesz az MSZP? Felsorakozik Gyurcsány mögé: mert nincs más. És ennek az lesz a következménye, hogy páran megint azon fognak szarakodni, hogy megvan-e az útiköltségelszámolásuk: jelenleg a szocpártban csak azt tudják, hogy Gyurcsány az egyetlen választásuk; kérdés, hogy ki mit akar tőle. Az MSZP válságban mindig egységes – kérdés, hogy az egységet a Gyurcsányhoz hasonlóak, vagy az ősszocik határozzák meg. Nem mindegy, ugye, ha valaki úgy érzi, hallgassa meg Horn Gyulát és Gyurcsány Ferencet egymás után.

(Intermezzo: Zuschlag-ügy nincsen, és nem azért nincsen, mert Zuschlag nem bűnös, hanem mert az, és ezt már nagyon régen tudjuk. Zuschlag a magyar társadalom szemében akkor lett bűnös, mikor a vészkorszak áldozatain viccelődött. És hogy még utána lopott is? Hja, a politikusok lopnak, kéremszépen. Erről rádásul még korábban kiderült, hogy gazember – így gondolkodik az egyszeri választó. Végülis, ha valakiről kiderült, hogy ölt, a kutyát nem érdekli, hogy ezen kívül még adót is csalt. Nem? Z. J. akkor többé-kevésbé lekerült a térképről – hogy a pártból nem került ki, az most egy kis kellemetlenséget fog okozni, de „ügyet” nem.)

Szóval egységessé és erőssé tehető mindkét nagypárt 2010-re. De van előfeltétel: a népszavazás. Jelenleg azon áll, vagy bukik minden. Lehet, hogy Orbán nem, lehet, hogy Gyurcsány sem, de 2010 mindenképpen. Legalábbis a megvalósítható forgatókönyvek tekintetében. Komikus. De ez legyen a legnagyobb bajunk.

Szólj hozzá!

Címkék: politika

Közelebb hozzánk

2007.09.23. 22:44 hank_the_freak

Tekintve a hosszú időszakot, mióta nem írtam, annyi mindenről kellene… És persze fogok is majd, mielőtt bárkiben előjönnének az elvonási tünetek, de elsőként muszáj egy gyönyörű sportágról írnom: a teniszről. És nem csak a csodás US Open miatt, hanem mert van nekünk egy Szávay Ágink. Nekünk, írom, és azért írom, mert végre ismét feltűnt egy magyar világsztár. Világsztár, írom, és azért írom, mert Ágiból minden bizonnyal az lesz. Aki látta a US Openen küzdeni, koncentrálni, előretörni, mint egy C kategóriás ipari pöröly, már ha lehet egy törékeny(nek tűnő) kislányt ehhez hasonlítani, az szerintem ebben nem kételkedik.

Félelmetes volt Nádja Petrova ellen, és legalább ilyen meggyőzően mosta le a pályáról a többi ellenfelét is. Nem veszített szettet sem – egész a Kuznyecova elleni elődöntőig. És akkor jött a nagy ellenfél, talán most már Kuznyecovát is kikiálthatjuk ennek (ha Ági egyszer megveri őt is, onnantól nyitva állnak a lélektani kapuk). És mi történt volna New Havenben, ha Ági nem sérül meg vezetés után? És akkor mi lett volna Flushing Meadowsban?

Vasárnap Pekingben megkaptuk a választ. Szávay Ági Szafin egykori teljesítményeit meghazudtolva rángatta ki a sírból a meccset második szett 5:1-nél, meccslabdánál (úgy, hogy az első szettben három szettlabdát is bukott), és ezek után nem túlzás azt mondani, hogy megette Jelena Jankovicsot uzsonnára – és utána még a tányért is kinyalta. Régen láttam már magyar játékost ilyen koncentráltan, elszántan és magas színvonalon küzdeni.

Hogy Ági benne lesz-e év végére az első 15-ben? Megvan rá az esély. Persze itt már nehezebb előrejutni. De a húsz – úgy tűnik – már megvan, és ez hatalmas lélektani erőt adhat neki, meg nekünk is, akik szorítunk érte. Meglesz még az első tíz, az első öt is nemsokára.

 

A nyáron egy barátom felvetette, hogy a tenisz azért nem jó sport, mert nem vonz tömegeket, és a támogatókat sem annyira. Mert ugye hányan férnek be az Arthur Ashe stadionba, és hányan a Wembley-be? És hányan nézik meg a US Open nyolcaddöntőjét, és hányan egy focivébéét?  A tények igazak, a következtetés téves. A tenisz gyönyörű sport, ami sokkal többeket vonzhatna, ha alkalom – és idő – lenne felismerni.

Alkalom márpedig van. És nem csak Szávay Ági, hanem mások is. Nemrég elpostoltam itt egy videót pl. Novak Djokovicsról. A fiatalember a világranglista harmadik helyezettje – egyelőre, de szerintem már nem sokáig. És amellett, hogy tehetsége, küzdeni akarása folytán hamarosan le fogja nyomni a bikaerős Nadalt vagy a tenisz jelenkori pápáját, Federert, van valami, amiben máris jobb náluk. Djokovics ugyanis showman. És ahhoz, hogy egy szűk körben kedvelt játékot népszerűsítsünk, ez kell. Kenyeret és cirkuszt, ugye. Amíg a két első csak azokat szórakoztatja, akik teniszt nézni jöttek, Djokovics azokhoz is szól, akik csak véletlenül átkapcsoltak mert reklám van a Barátok Közt két része között, vagy akik Youtube-ozással ütik el a munkaidőt. Ilyenből meg sok van. És ezután jöhet már a „Józsikám, nézzed milyen fasza gyerek e, meg kéne nézni a Jurosporton”. Remélhetőleg minél sűrűbben.

És akkor véletlenül megnéz az ember egy Blake-Ferrer meccset, és szerelmes lesz. Én is így jártam annakidején még sok évvel ezelőtt.

Ez az egyik, amiért az ember elkezd teniszt nézni. A másik pedig Szávay Ági. Hogy végre megint van egy magyar sztár valahol (Talmácsi után – akivel kapcsolatban megjegyezném, hogy a sportszerűtlen Hector Faubelnek a jó édes anyját, és éljen a mi Talmánk!). A tenisz egyéni sport. Világszerte ezért nézik kevesen. Sokkal nehezebb egy kimért Federernek drukkolni, mint a svájci fociválogatottnak, ugye. Mi viszont kis ország vagyunk, és van egy Ágink. Aki most nagyon boldog perceket szerzett nekünk, magyaroknak. És még fog is, ebben biztos vagyok.

Szólj hozzá!

Címkék: tenisz

Moziünnep

2007.09.23. 22:43 hank_the_freak

A szar filmek nyara után itt a jó filmek hete. Vagyis két hete akkor már, és ez esetben négy filmről is írhatok. Most valahogy sikerült beleválasztanom a tutiba. Nézzük sorban!

 

Drágaságom

Audrey Tautou a francia film jelenlegi istennője. Ezt már az origo.hu is megírta, miért ellenkeznék vele? Túl azon, hogy a Drágaságom francia film, és ezért nálam már alapból fórral indul, elég bizonyíték arra, azt hiszem, hogy jó film is, hogy Charlie barátom úgy is élvezni tudta, hogy francia nyelven ment angol felirattal (premier előtt a Francia Intézetben), ő pedig németül tud.

Végre egy igazi, lubickolósan jó szereposztás, és egy nagyon könnyű, mégis ötletes és vicces sztori. Amit egyszer megnéz az ember, és jól érzi magát. Aztán esetleg Audrey Tautou miatt veszi elő újra, akinek bája igazi mesterművé avatja a filmet. Audrey egy csinos fiatal nőt alakít, aki a pénzük miatt jár gazdag férfiakkal – és csak gazdag férfiakkal jár. A szálloda fiatal bárpincére, Jean is úgy kerül a képbe, hogy néhány vicces véletlen miatt Audrey milliomosnak nézi. Aztán persze kiderül a dolog, és a hölgy hallani sem akar a fiúról többé. Jean nyilván nem hagyja annyiban, Audrey után megy, és rájön, hogy az egyetlen módja, hogy a közelében legyen, ha munkatársak lesznek: ezentúl ő is egy gazdag özvegyet szipolyoz, és lassan túl is nő mesterén. A végkifejlet nyilván happyend, és erkölcsi tanulság is van, de épp csak egy kicsi, hogy ne rontsa el a kifejezetten franciás poénokkal teletűzdelt filmet.

A vetítésen a lépcsőn ültünk, és még így sem volt kényelmetlen – egy egész előadónyi emberrel röhögni.

 

Shortbus

Kedves barátom, akivel ezt a filmet néztem, azt mondta előtte, hogy jó film, és van benne szex is. Nos ez nem igaz. A Shortbus egy jó film, ami csak és kizárólag a szexről szól. Minden ízében. Igen: a filmben végig dugnak, férfiak nőkkel, férfiak férfiakkal, nők nőkkel, és keverve – úgy, mintha pornót látnánk. De nagyon téved, aki a Shortbust pornónak tekinti. A pornót az ember azért nézi, mert ott élvezik a szexet - legalábbis úgy tesznek. Ez a film viszont arról szól, hogy az ember nem mindig élvezi a szexet.

Egy new yorki párterapeuta nőnek egy nagy baja van a házasságával: nem jut el az orgazmusig. Viszont másoknak is ebben ad tanácsot, úgyhogy ez komoly probléma. A munkája során megismerkedik egy meleg párral, akik elviszik a Shortbusba, a szabadosság paradicsomába – ahol volt polgármestertől kezdve az egyszeri transzvesztitáig mindenki jól érzi magát. Persze ez csak a látszat: minden hősnek megvan a maga problémája; a meleg srácoknak ugyanúgy, mint a főállásban dominaként dolgozó, önmagát kereső lánynak. Keresgélnek tehát: a boldogságot égen-földön, és másokban is, hogy azután mások segítségével ugyan, de magukban találják meg. Mert mindenkiben van valami, ami boldogságra vágyik – csak meg kell találnunk, és ki kell mondanunk.

 

A mások élete

A nemrég Oscar-díjat nyert német filmről már hallottam, de csak most sikerült pofátlanul olcsón megnéznem a Vörösmarty moziban. A téma elég száraznak tűnhet: a Stasiról van szó, az NDK mindenható titkosszolgálatáról. A film viszont amilyen vontatottan indul, olyan izgalmas lesz. És egy megdöbbentő, megrendítő képet kapunk egy szörnyű korszakról, a megfelelési vágy által meggyengített jellemekről, megcsonkított sorsokról. És persze a másik oldalról is.

Egy miniszternek megtetszik egy színésznő – ezért hát megfigyelteti a nő író barátját, abban a reményben, hogy valami miatt úgyis letartóztathatják. De a megfigyelésre kiküldött tiszt, minél inkább részese lesz a megfigyeltek életének, pontosabban minél inkább része lesz „a mások élete” az övének, annál inkább megváltozik: egy ponton túl már ő segít a párnak, hogy emberi életet élhessenek. S hogy ez végül mégsem sikerül, az az ő személyes tragédiája is lesz.

Remek film, és kíméletlen ítélet a másokat megnyomorító hatalomról. Mesteri pontossággal összeillesztett mozaik egy olyan korról, mikor nem létezett magánélet.

 

Molière

Nem tudom, hogy Jean-Baptiste Poquelin valóban onnan szerezte-e az ihletet, ahonnan a film szerint, de miután láttam, szeretném azt hinni, hogy igen. Olyan szépen van beleszőve egy tulajdonképpen tragikusnak is mondható szerelmi történet egy fergeteges vígjátékba, hogy az ember, bár érzi, tulajdonképpen észre sem veszi.

A fiatal Molière, sikertelen drámai szerepei után megbízást kap egy ostoba, de szorgalmas és gazdag polgártól, hogy segítsen elcsábítani egy márkinét színészet útján. A baj csak az, hogy Molière eközben szerelmes lesz az úr elhanyagolt feleségébe, aki ihletet ad neki, és ráébreszti, hogy komédiázzon, hiszen ez az ő igazi terepe – s ezzel elindítja a leghíresebb francia drámaírót a halhatatlanság útján.

A történet persze tele van Molière drámáinak jól ismert jeleneteivel, amelyek olvasva nem olyan viccesek, mert talán már elcsépeltek egy kissé; itt viszont hangosan fel lehet kacagni rajtuk. S ha még hozzáteszem, hogy a film francia – hát mi kellhet ennél több nekem? J

2 komment

Címkék: film

BRB

2007.09.06. 22:24 hank_the_freak

Nemsokára jönnek majd a politikai, tenisz és egyéb méltatlankodások is, de a mai nap a Youtube-é.

Íme:

Novak Djokovic parodizálja versenytársait a US Openen :) Az úr a világ harmadik legjobb teniszezője jelenleg. Színésznek sem utolsó.

 

És a másik videó: mielőtt még fellustálkodnám a blogra a teljes moldáv útibeszámolót, itt egy kis egyveleg, amit csináltam, enjoy:

1 komment

Címkék: utazas tenisz

Címzetes ökörségek

2007.08.22. 12:36 hank_the_freak

Tegnapelőtt volt az István a Király a tévében. És ekkor megvilágosodásom történt. Szörényi és Bródy ugyanis egy egész kicsit eufemizáltak annakidején. Erre az "Kívánjátok-é az egyház minden törvényét megtartani?" "Igen, akarjuk" -féle jópár-igenes népszavazásra gondolok. Szép ez meg jó ez, itt népszavaztunk először a szerzők szerint, a valóság meg az, hogy rohadtul nem így volt.

Mi lett volna akkor, ha az ország népe azt mondja hogy nem? Márpedig biztos vagyok benne, hogy nem a vasárnapi templombajárásra, meg az ezerféle katolikus dogmára izgult az ország népe akkoron, nem voltak Asztrik-poszterek a falon, és nem a "keresztény félóra, öttől hatig" című nagyszerű műsort hallgatták volna a Kossuth Rádióban, ha lett volna persze.

Nos, ebben az esetben "fejedelmünkistván" fityiszt mutatott volna a népnek (ahogyan a valóságban valószínűleg így is történt), és azt mondta volna, sajnálom, nincs választási lehetőség, "el lehet menni, itt lehet hagyni Magyarországot", aki meg itt marad, katolikus lesz, ebből lehet választani.

Nos persze, manapság demokrácia van, és mielőtt bárki magyarázni kezdené, legutóbbi tudományos írásomnak épp az volt a témája, hogy mikor és hogy lehet a rendszerváltáshoz hasonló váltásokat kivitelezni attól függően, hogy a nép mit szeretne. Nem erről van szó.

Vannak olyan dolgok, amelyekhez az átlagember egész egyszerűen nem ért. Nem adnám pl. oda a családi autót a hat éves kisöcsém kezébe, mert ugye nem tud vezetni. Nekem, bár van jogsim, de igyekszem távol maradni, mert nem vezetek jól, és ezt tudom is. Önkritika, ugye.

A közgazdaságtan is valami hasonló dolog. Ha nem tudjuk, mi fán terem a többiztosítós rendszer, a gyógyszeripar vagy az oktatásügy, ne döntsünk róla, ez ilyen egyszerű - hagyjuk azokra, akik tudják is, hogy ezek mik.

Mint azt korábban írtam, rendes politikai kultúrával rendelkező országokban kimutatható, hogy a hozzánk hasonlóan tájékozatlan választókat egy vékony véleményformáló réteg irányítja a jó irányba. Nálunk ilyen nincs, csak politikusaink vannak, akik viszont arra irányítják a szavazókat, amerre a rövidtávú érdekeik diktálják - ezért veszélyes egy ilyen népszavazást megtartani; olyan, mintha a kezdő sofőrt az oktatója direkt a falnak irányítaná, mert kíváncsi rá, hogy milyen egy törésteszt.

A népszavazási láz még csak most kezdődött, és lehet, hogy alkotmányos válsághoz vezet - ez egy másik aggasztó dolog, recsegő-ropogó jogrendszerünk, amelyet a rendszerváltáskor egy rakás, a jövővel kapcsolatban süket és vak kőműves betonozott be, nem biztos, hogy elviselne egy olyan közjogi helyzetet, amilyen mondjuk a nyelvész és a Fidesz kérdéseire egyaránt adott érvényes és eredményes igenek esetén állna elő. És közben jönnek az újabb kérdések, beleőrülünk a közvetlen demokrácia nálunk megvalósíthatatlan eszményképébe.

Szerencsére a népszavazás eközben leértékelődik. Minél nagyobb a por valami körül, annál kevésbé lehet látni az eredeti körvonalait. Még ha néhány új kérdéssel a Fidesz aktualizálni is tudja a már 2007 nyarára elavult kérdéseit, egyáltalán nem biztos, hogy 2008-ban, mikor is a tervek szerint kiírják a népszavazást, ezek a kérdések sokakat fognak érdekelni. A reformok fókusza folyamatosan változik, és ha túlságosan sok mindent kell megjegyezni a kérdésekkel kapcsolatban (tehát többet, mint a "hatigen") akkor egy csomó embernek nem is lesz kedve szavazni - nemzetkarakterológia: a magyar domesztikus ember: ha megvan otthon a tuti, megélhetés, feleség, hétvégi ház, nyaralás, akkor hajlamos békén hagyni a nagypolitikát. Kudarcszagot érzek, de valami keserűséget is, elkúrást.

 

A nyár egyébként nagyon úgy tűnik, egyébként is megbuggyantotta a hazai agyakat. Kezdetnek máris itt van a Magyar Gárda nevű, hivatalosan jobbikos félkatonai szervezet, gyakorlatilag fasiszta homokozó- és gittegylet. Ezzel persze semmi gond nincs, hiszen jogállamban élünk, miért ne alapíthatna ilyesmit bárki. A Jobbik pedig, a szintén nevetséges MIÉP-pel karöltve is csak alig több, mint két százalékot kaszált tavaly, úgyhogy eddig rendben is lenne.

Akkor nem lesz rendben ez a dolog, mikor a "gárdisták" majd Magyarország általuk vélt belső ellenségeire támadnak rá, a cigányokra, melegekre, kommunistákra, stb. Mert ugye, jelenleg elég elképzelhetetlen, hogy egy környező ország úgy dönt, márpedig ők leigázzák kis hazánkat fegyveres erővel. Ha a játszóházban nem veszik tudomásul, hogy annak az egyetlen alapja, hogy egy ilyen többé-kevésbé burkoltan fasiszta szerveződést megtűrünk, a szólásszabadság és a törvény előtti egyenlőség, s emiatt aztán nekik is kutya kötelességük ezeket tiszteletben tartani, akkor van baj.

És akkor, ha bármelyik releváns szerveződés, intézmény, párt akár csak szóban melléjük áll potenciális ilyen törekvéseikben. Mert az már a demokrácia határát feszegetné.

Persze legyen szerencsénk, ne legyen erre akár csak kísértés sem. Bár az kétségtelen, hogy jelenlegi formájában elég értelmetlennek tűnik a Magyar Gárda. Ha viszont elnyerné azt az értelmet, amelyet valószínűleg szántak neki, akkor tűrhetetlenné válna.

Egyszóval: a jelenlegi formában tessék csak tovább játszani, az nem zavar senkit. Előbb-utóbb az emberek többsége rájön, hogy csak játék az egész, és az ilyesmit a XXI. században nem szokás komolyan venni.

 

Na nem mintha a másik oldalon nem a nyári agyukat használnák néhányan. Itt pl. szeretnek kitüntetni. Bárkit, csak kitüntethessenek. Kezdődött Horn Gyulával. Őt - érdemei elismerése mellett - én sem tüntettem volna ki, a születésnapi ámokfutása után pedig amellett, hogy a saját pártját hozta lehetetlen helyzetbe, Horn tényleg vállalhatatlan lett. Nagy kár, mert tényleg a pozitív dolgok javára billenne a mérleg, ám nem szabad elfelejtenünk, hogy bizonyos dolgokban nem árt, ha az ember következetes. Az árpádsávos zászló hasonló téma:  történelmi zászló, rengeteg pozitív emlékkel, de sajnos ott az a nyilas múlt, ezért bizonyos helyeken, bizonyos emberek kezében nem szalonképes. Ez van. Horn Gyula meg pufajkás volt, bár utána rendszerváltó külügyminiszter, reformáló miniszterelnök és páneurópai politikus. De ott az a kis szálka, és ezért hát le kell nyelnie, hogy ő nem fog kitüntetést kapni. Véleményem szerint nem is éri meg ezért ugrálni, hiszen Hornt számtalanszor kitüntették már külföldön is jópár dologért, ezenkívül miniszterelnök volt itthon. Ez meg a dolgok rendje.

Tibi bácsit viszont kitüntették, ami ezek után legalább akkora hülyeség.

"A Magyar Köztársaság nagyra becsüli a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kifejtett kimagasló, példamutató tevékenységet."

Így kezdődik a kitüntetésekről szóló törvény. Tibi bácsi vajon melyik kategória? Egyiken nagyobbat lehet röhögni, mint a másikon, ha beleképzeljük, főleg az "egyetemes emberi értékek gyarapítása" a vicces, ha hallottuk már pl. a lemezlovas dalát. Talán nem véletlenül lett odaadományozva indoklás nélkül az a kitüntetés. Vajon kinek a három kívánságát teljesítette Dévényi ezért? És mik voltak azok? Annakidején dobott Hiller Istvánnak egy pöttyös labdát? Vagy a KISZ-táborban lejátszotta Gyurcsánynak a Jump című slágert? Esetleg Lendvai Ildikót hozta össze Pataki Attilával? Rejtély.

Persze nem maradhattak el a hetiheteses kitüntetettek sem, de őket legalább be lehet kategorizálni valahova, elvégre mind Alföldi, mind Hernádi (bár inkább az előző) tényleg tehetséges művészek. Na de vajon mit csinált az ezüst keresztért Sugár Péter bűvész? Elővarázsolta?

 

Népszavazás, Magyar Gárda, Tibi bácsi... Azt hiszem, önmagában minősítik a nyarat.

11 komment

Címkék: politika

Hiszti

2007.08.22. 12:05 hank_the_freak

Mansell és Piquet is hasonló volt, és Senna meg Prost is, igen, meg talán Pironi és Villeneuve, bár az elég csúnyán végződött. Egyelőre egész jól rá lehet húzni ezt a sablont a Hamilton-Alonso harcra, főleg, hogy az év elején úgy tűnt, még egy vicces kis reklámot is lehet belőle forgatni, bár mostanában kiderült, hogy sokkal komolyabb dolgok vannak itten, mint hogy ki bírja tovább a szaunát, vagy ki ér fel először az emeletre.

Félreértés ne essék, feltartás, kisebb piszkoskodás a fent említettek között is gyakran volt. Ez adja az ízét a Forma 1-nek. Végül is, hova is lennénk izgalom nélkül - ha már más területeken lehetetlen ezt megkapni, itt van ez. Kicsit még kacagtató is, hogy mindezt egy kétszeres világbajnok kénytelen megtenni egy újonccal szemben. És ha év végén Alonso győz, el lehet intézni egy vállrándítással, helyreállt a rend, ha Hamilton, akkor pedig lehet ujjongani, hogy micsoda csata volt (mert ugye azt senki sem gondolja most már, hogy akár a lúzer Raikkönen, akár Felipe "tizenkettő egy tucat" Massa nyerné a világbajnokságot - Raikkönen az év elején azt mondta, hogy McLareneket mostantól csak a visszapillantó tükrében lát majd; ja igen, csak akkor egy kék zászlót is lengetnek majd hozzá).

Szóval nem ronthatja el ezt egy ilyen botrány sem, amilyen a Magyar Nagydíjon történt. Mert hát mi ebben a gond? Alonso feltartott, Hamilton beszólt, Ron Dennis nem volt boldog. A csapat meg szívott. A néző meg izgult, ez a lényeg. A Forma 1 nem sport, azaz nem csak. Egy külön világ, száguldó szappanopera, és ezért szeretik annyian.

Ami elronthatja ezt az egészet, az az, ha Alonso fogja magát és megfutamodik. Egy kétszeres világbajnok ugyanis nem hisztizhet, nem futhat el. Vagy ha megteszi, kiírja magát a történelemből, örökre. Mansell és Piquet nem futamodtak meg, inkább intéztek Prostnak egy ajándék világbajnokságot. Senna nem futamodott meg, csak mikor már esélye sem volt a McLarennel. Gilles Villeneuve nem futamodott meg, inkább meghalt.

Alonso egyelőre még csak hisztizik: a csapat nincs mellette, nem érzi jól magát, blabla. Ha Michael Schumacher annakidején ezt tette volna, maradt volna kétszeres világbajnok, oszt jónapot. Nagy gazember volt Sumi, de ha valamihez értett, akkor ahhoz, hogy hogyan kell csapatban játszani. Az 1996-ban a kb. a kisvárosi gokartcsapat szintjén leledző Ferrariból pár év alatt versenyképes csapatot pofozott össze (ehhez persze kellett Jean Todt és Ross Brawn is). Alonsonak ehhez képest bagatell a feladata: beleültették a mezőny legjobb autójába, csak be kéne illeszkedni.

Rajta múlik, hogy észreveszi-e az intő jeleket. Ha nem, még akkor is lehet világbajnok, de nehezebb lesz. Amit viszont egyik esetben sem tehet, az a kapituláció. Akkor ugyanis Fernando Alonso marad kétszeres világbajnok, a világ pedig inkább egy Hamilton nevű fiatalemberre fog emlékezni.

3 komment

Címkék: forma1

Update

2007.08.22. 12:01 hank_the_freak

Üdv mindenki! Már lassan két hete itthon vagyok, úgyhogy szégyen, hogy eddig nem írtam, sajnos a moldovai útinapló begépelése több időt vesz igénybe, mintsem azt a lustaságom engedi. De dolgozom rajta, és ha meglesz, ezt a postot rögtön a többi elé ugrasztom. Addig itt egy kis Youtube-os ízelítő, Moldova eurovíziós csapata:

 

Szólj hozzá!

Címkék: utazas

Azok a kilencvenes évek...

2007.07.21. 19:51 hank_the_freak

Megígérem, hogy holnap végre írok a Forma 1-ről is, még mielőtt lelépnék a messzi moldáv földre, de előtte muszáj megosztanom Veletek valamit.

Hülye érzés, hogy huszonévesen már elkezd az ember nosztalgiázni, de ha egyszer muszáj... Szóval a Youtube-on végre rátaláltam arra a felvételre a 90-es évekből, amit már évek óta kerestem. Sajnos azt kell mondanom, hogy akkor, a régi szép időkben még tudtak nevettetni szilveszterkor - és volt egy-két olyan év, mikor Kern András csinálta a műsort, majdnemhogy egymaga, méghozzá nagyon jól. Nem tudom, hányan emlékeznek még a 90-es évek közepének témáira, figuráira, műsoraira, de a következő Youtube-os videók megtekintése után én ugyanúgy szakadtam a nevetéstől, mint akkor, 1994-ben, 8 éves kiskölyök koromban. Az első tehát az 1994-es híres álhíradó, három részben (az elsőt beszúrom) de fenn van az 1995-ös műsor is, mikor Bokros Lajosról szedi le a keresztvizet Kern, és a fergeteges Nekem Ezek Mesélhetnek 1997-ből, a Magyar Televízió műsorainak paródiájával. Sőt, még az első álhíradó is fenn van 1990-ből. Röhögjünk együtt azon a kérdésen hogy "A Vigasz Alapítvány ön által felügyelt törzstőkéjének jelenlegi dokumentációja, ha mondjuk hideg van és hull a hó, és számon tartanak 5000 hajléktalant, akkor önnek hányas a lába, ugye?"

Szólj hozzá!

Címkék: rulez

süti beállítások módosítása